Leonardo da Vinci a reneszánsz ember megtestesülése, dolgozott festőként, szobrászként, feltalálóként, tudósként, matematikusként, építészként, sőt, írt verset, zenét is.

Egy ilyen zseninek talán azt is elnézzük, hogy milyen sok befejezetlen művet hagyott ránk, többek között a leghíresebb festménye, a Mona Lisa is ilyen. A szakértőket viszont elgondolkodtatta, hogy a zseni mítoszán túl igazából mi okozhatta, hogy egyik ötletétől a másikhoz kapott.

A reneszánsz polihisztor munkásságának és életének vizsgálatával egy vezető brit szakértő arra a megállapításra jutott, hogy

Leonardónak valószínűleg figyelemhiányos hiperaktivitás-zavara lehetett.

Az ADHD egyik tünete ugyanis éppen az, hogy az illető jellemzően nem fejezi be, amibe belekezdett, illetve gyakran párhuzamosan több dologgal is foglalkozik. A korabeli feljegyzések szerint Leonardo ráadásul folyton nyugtalan volt, éjjel-nappal dolgozott, és csak rövid időszakokra feküdt le aludni.

Marco Catani, a londoni Kings College professzora eredményeit a Brain című neurológiai szaklapban publikálta. Kiemelte, hogy 500 évvel a halála után lehetetlen valakit pontosan diagnosztizálni. Ezzel együtt Catani úgy gondolja, hogy hipotézisként az ADHD lehet a legvalószínűbb ok, miért hagyta annyi munkáját félbe Leonardo.

A kortársak feljegyezték, hogy Leonardo rengeteg időt töltött a projektjei tervezésével, de hiányzott belőle a kitartás. Az ADHD lehet a magyarázat Leonardo természetére és különös, szeszélyes géniuszára.

Bár az ADHD-t általában már gyerekkorban felismerik, egyre gyakrabban diagnosztizálják felnőtteknél is, többek között egyetemistáknál és sikeres karriert építő embereknél. Leonardóról szintén tudni lehet, hogy gyerekkorától gondot okozott neki, hogy kitartóan foglalkozzon egy feladattal.

Kiszámíthatatlanságáról és a befejezetlen munkáiról beszámoltak a művészek, akik ismerték, sőt, X. Leo pápa is. Ezek mellett pedig a szakértők rendelkezésére áll indirekt bizonyíték is, hogy Leonardo agya másképp működött, mint az átlagé. Balkezes volt, és valószínűleg nemcsak diszlexiája volt, hanem a nyelvi készségei is a jobb agyféltekéjében voltak dominánsabbak, amelyek mind a az ADHD-s emberekre jellemzőek.

Az ADHD emellett megmagyarázná a mester krónikus halogatásait is.

Professzor Catini szerint ez a felfedezés abban is segíthet, hogy oldja valamelyest a stigmát, amit az ADHD jelent az érintettek életében:

“Van egy olyan tévhit, hogy az ADHD-sok jellemzően rosszul viselkedő gyerekek, akiknek alacsony az intelligenciája és zűrös életre kárhoztattak. (...) Remélem, Leonardo esete rámutat, hogy az ADHD nem jelent alacsony IQ-t vagy a kreativitás hiányát, hanem inkább azt, hogy milyen nehézségei lehetnek a természetes tehetség kamatoztatásának.”

Bár az ADHD Leonardo egész életére hatással lehetett, hogy konkrétan a Mona Lisát miért nem tudta befejezni, már más okkal is magyarázták. Olasz orvosok nemrég azzal az elmélettel álltak elő, hogy Leonardo jobb karja izomsorvadás miatt lebénulhatott, és ezért nem tudta tartani a jobb kezében a palettát. Emiatt pedig élete utolsó öt évében számos festményét félbehagyta.

(Independent)