szerző:
Balla István - Vándor Éva
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A 83 éves korában elhunyt Csukás István rendületlenül hitt a gyerekekben, és örömmel kelt versenyre az ő végtelen képzelőerejükkel. Olyan karakterek születtek így, amelyek generációk gyerekkorát határozták meg.

Mindenkinek kincsesbánya a gyerekkora, csak nagyon sokan elfelejtik a visszavezető utat

– vallotta Csukás István. A 83 éves korában elhunyt író ezt a gyerekkort olyan figurákkal színesítette, amelyek felnőtt korban is szép emlékeket hívnak elő.

Csukás István
©

Pom Pom meséi

Csukás István bevallottan kedvenc karaktere Pom Pom volt. „Persze ő is képzelt lény, akárcsak Radírpók vagy Festéktüsszentő Hapci Benő. A Pom Pom meséi azért a kedvencem, mert végre egy olyan történetet írtam, amelynek nem egy kisfiú, hanem egy kislány a főszereplője, aki nagyon lassan megy iskolába, és közben mindenfélét képzel” – mondta az MTI-nek a 75. születésnapján.

Hogy kicsoda Pom Pom? Hogy nem ismeritek?

– ez a nyitány a képzelet csodálatos helyeire hívogatott be nagyon sok gyereket esténként. Pom Pom eleve a képzelet szüleménye volt, egy olyan világot testesített meg, amely nem létezett, mégis a gyerekek fejében nagyon valóságos volt. És még az alakját is bámulatosan tudta változtatni! Ezt az alakváltást az ország egyik legsikeresebb karikaturistája, Sajdik Ferenc tette vizuálisan is megfoghatóvá.

Pom Pom tehát ült az ágon, egy szép hosszú ágon, és mindennap várta Picurt, akinek nem sok kedve volt ahhoz, hogy az iskolába siessen – ezt is nyilván mélyen át tudtuk érezni –, annál több ahhoz, hogy végighallgassa Pom Pom meséit. Mert Pom Pom mindig készen állt arra, hogy felvidítsa a barátnőjét, és mindig volt egy sztorija a legképtelenebb figurákról: Gombóc Artúrról, Radírpókról, Festéktüsszentő Hapci Benőről, Bátor Tintanyúlról, Madárvédő Golyókapkodóról, Civakodó Cipőikrekről, Ásító Szörnyetegről, Óriástüdejű Levegőfújóról, Lesbőltámadó Ruhaszárítókötélről vagy épp az Órarugógerincű Felpattanóról. A fantázia tényleg határtalanul szárnyalhatott. És a legszebb az egészben, hogy ezek a mesék nemcsak a gyerekkori nosztalgia miatt kedvesek, hanem önmaguk jogán is jók.

Csukás István nagyvonalú volt a humor adagolásával a meséiben. A névkomikumot például csúcsra járatta, és mintha soha nem fogyott volna ki a jelzőkből. Vegyük például Gombóc Artúrt, aki milyen csokoládét is szeretett?

„Gombóc Artúr a világon mindennél jobban szerette a csokoládét. Ha megkérdezték tőle, hogy milyen csokoládét szeret a legjobban, habozás nélkül fújta: kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládé, a tömör csokoládét, a lyukas csokoládét, a csomagolt csokoládét, a meztelen csokoládét, az egész csokoládét, a megkezdett csokoládét, az édes csokoládét, a keserű csokoládét, a csöves csokoládét, a mogyorós csokoládét, a tejcsokoládét, a likőrös csokoládét, a tavalyi csokoládét, az idei csokoládét és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon."

A nagy ho-ho-ho horgász

A nagy ho-ho-ho horgász a fenntartható, etikus horgászat rajzfilmes kiáltványa: ez a papucsos, rövidnadrágos, kalapos kisember olyan szórakoztatóan béna, hogy a legtöbbször zsákmány nélkül áll fel a víz mellől. De itt nem is az eredmény a lényeg, hanem az erőfeszítés és az a se veled, se nélküled kapcsolat, amely a nagy ho-ho-horgászt a legjobb barátjához, egyben beosztottjához, a Főkukachoz fűzi.

Ők ketten kölcsönösen őrületbe kergetik egymást. „Ilyen tehetségtelen csalival kell nekem horgásznom!” – kiált fel elkeseredetten a nagy hoho, de már a legelejétől egyértelmű, hogy hiába mennek egymás agyára, egymás nélkül nem tudnak létezni.

Csukás István egyébként eredetileg horogra akarta akasztani a Főkukacot, de az állatszerető Sajdik Ferenc ezt nem engedte, ezért rajzolt neki inkább egy derékszíjat.

Süsü, a sárkány

Ó, ha rózsabimbó lehetnék! Rám szállnának szépen a lepkék! Kicsi szívem vélük dobogna! Nem lennék ilyen nagy otromba! Ezt a vágyam senki se érti, se gyerek, se nő és se férfi! Senki, senki itt a világon, mi is az én titkos nagy álmom!

Kinek ne lett volna az életében egy olyan időszaka, amikor úgy érezte, senki sem érti meg! Süsü, a sárkány ennek a kitaszítottságnak volt a cuki megtestesülése, és annak ellenére, hogy lehetetlenül nézett ki – nem elég, hogy sárkány volt, még ráadásul egyfejű –, könnyen lehetett azonosulni vele.

Süsü a maga döngő lépteivel magától értetődően taposta el a sztereotípiákat, és ment szembe a hagyományokkal: sárkány létére olykor gyáva volt, és csupa olyan személyiségvonással rendelkezett, amely ellentmondott az identitásának. Szelíd volt, érzelmes, jóindulatú és segítőkész. Ez pedig a sárkány közösségből megvetést és kiközösítést vált ki. Két világ között, a sárkányok és az emberek világa között feszülve kell megtalálnia önmagát és a boldogságot. Ami Csukás Istvánnak hála, összejön neki. Viszont meg kell barátkoznia a gondolattal, hogy mindenhonnan kilóg. Ami nem is olyan nagy baj.

Keménykalap és krumpliorr

Itt van megjött Bagaméri, a fagylaltját maga méri!

– próbálja saját portékáját eladni az Alfonzó által játszott fagylaltos, sikertelenül, hiszen a környékbeli gyerekek között elterjedt, hogy mérgező a fagyija. „Meg vagyok átkozva, meg vagyok átkozva!” – konstatálja az öreg. A Keménykalap és krumpliorr című Csukás-regényből készült ifjúsági sorozat mindenkinek alapélmény, aki a 70-es években gyerekeskedett. Mindenki szeretett volna olyan kalandokat átélni, mint amit a Vadliba kisdobos őrs tagjai, akik Bagamérivel versenyezve (hiszen nyomravezetői díj is járt érte) próbálják kideríteni, ki lopta el az állatkert kismajmait.

A kalandok mellett a barátságról, a leleményességről, az egymás iránti szolidaritásról, a felnőttek által összekuszált világ rendbetételéről kaptak – egyáltalán nem didaktikus – tanmesét a gyerekek. S közben olyan halhatatlan figurák tűnnek fel, mint Lópici Gáspár az „utca hírmondója”, a főzsivány „Majomteve” (Tímár Péter), vagy a pörköltzabáló parkőr (Bánhidi László).

Bácskai Lauró István rendező sorozatának sikere nyomán az akkor gyerekek rákaptak az olvasásra is – a regény ugyanis legalább olyan szórakoztató, mint a sorozat és a később készült film. Csukás egy interjúban Ráday Mihály későbbi városvédőt, a sorozat operatőrét idézte: „le kell guggolni, hogy úgy nézhessük a világot, ahogy a gyerekek. Egy méterrel a föld felett szemlélődve egészen másképp látszik ám minden! Ami nekünk csupán egy behavazott hirdetőoszlop, az egy óvodásnak űrhajó vagy fehér sipkás óriás. Ezek a dolgok itt vannak az orrunk előtt, csak észre kell őket venni."

És ez nemcsak a filmes változat sikerének a titka, hanem valószínűleg minden Csukás-mű titka is egyben: mint minden nagy mesélő, ő igazán a gyerekek nyelvén, a gyerekek szemszögéből tudott írni. Ezt a hozzáállást látjuk a másik legendás 70-es évekbeli filmben, a Le a cipővel-ben is, amit a Nyár a szigeten című Csukás-regény alapján készített Szabó Attila.

Mirr-Murr kandúr kalandjai

Nincs erről komoly szociológiai felmérés, de a 70-es években valószínűleg az Oriza Triznyák őrs és a Mirr Murr őrs volt ez egyik leggyakoribb kisdobos őrs elnevezés. Már csak ezért is elképzelhetetlen, hogy a 70-es években felnőtt generáció ne emlékezne a Mirr-Murr kandúr kalandjaira. Az akkori egyetlen televízió bábfilmsorozatát a Pannónia Filmstúdió készítette 1972 és 1975 között Foky Ottó rendezésében.

Ebben Csukás István mesehőseit, a fent emlegetett Mirr-Murrt és Oriza Triznyákot, a két kíváncsi kóbor macskát követhetjük kalandos útjaikon. A sztori úgy indult, hogy a Kiscsacsi megismerkedik a szekrénnyel, az ággyal, a székkel, a csillárral és persze Mirr-Murral. Együtt léghajóznak, tengeri csatát játszanak, olvasnak könyvet, vagy éppen barátságot kötnek Paprikajancsival, Bóbicével és Csinnadrattával, az ólomkatonával, akikkel felfedezik a baromfiudvart is.

Egy ízben Mirr-Murr valahogy Slukk Ödön kabátzsebébe kerül, és így elhagyja barátait. Sikerül kijutnia a zsebbörtönből, majd megbarátkozik Oriza Triznyákkal. A két kóbor macska különböző próbákat áll ki, segítenek Ploma Pálnak vagy bekerülnek Pintyőke Cirkusz Világszám nevű társulatába. A sorozatból négy széria készült, az első 1972-ben, a második 1973-ban, a harmadik 1974-ben, a negyedik 1975-ben, összesen 52 epizóddal. A mesélő az ebben is felejthetetlen Halász Judit volt.

Ránk számíthatsz – mi is számítunk Rád!

A koronavírus korunk legnagyobb krízise, melyben szó szerint létfontosságú a hiteles forrásból való tájékozódás. A HVG-ben ebben a helyzetben is elhivatottan teszünk eleget küldetésünknek: pontos, tényszerű és független tájékoztatást biztosítunk olvasóinak.

Arra kérünk támogasd munkánkat, hogy a nehéz körülmények között is naprakész információval szolgáljunk neked.

Ránk számíthatsz – mi is számítunk Rád!

A koronavírus korunk legnagyobb krízise, melyben szó szerint létfontosságú a hiteles forrásból való tájékozódás. A HVG-ben ebben a helyzetben is elhivatottan teszünk eleget küldetésünknek: pontos, tényszerű és független tájékoztatást biztosítunk olvasóinak.

Arra kérünk támogasd munkánkat, hogy a nehéz körülmények között is naprakész információval szolgáljunk neked.
Legyőzzük a vírust, mert az együttműködés feketeöves nagymesterei vagyunk

Legyőzzük a vírust, mert az együttműködés feketeöves nagymesterei vagyunk

Itt az extravagáns új Lexus LC sportkocsi

Itt az extravagáns új Lexus LC sportkocsi

Kevesebb mint 300 kilométer van ebben a szuperritka eladó Ferrariban

Kevesebb mint 300 kilométer van ebben a szuperritka eladó Ferrariban