A dokumentum hangsúlyozza, hogy a tanárhiány egyre nagyobb kihívást jelent Magyarországon. Idősödik a pedagógusállomány: 2017-ben a tanárok 41 százaléka 50 éves vagy annál idősebb volt, és csak 6 százalékuk volt 30 év alatti. E mellett magas a lemorzsolódási arány a pedagógusi alapképzésben, és a végzetteknek is csak kevesebb mint fele kezdi meg a szakmát.

A jelentés felhívja a figyelmet arra – a jövőre nézve rendkívül aggasztó – trendre, hogy pályakezdő pedagógusok száma Magyarországon nem kompenzálja a nyugdíjba vonulók számát. A hiány a hátrányos helyzetű területeken, a természettudományos tantárgyak és az idegen nyelvek esetében, valamint a szakoktatásban és -képzésben a legjelentősebb.

A pedagógushiány egyik oka az alacsony fizetés – írja a jelentés. A tanárok kezdő fizetése az egyik legalacsonyabb az EU-ban. „A pedagógusok fizetését legutóbb 2013-ban korrigálták a nemzeti átlagbértől való eltérés megszüntetése érdekében. 2019-re a tanárok fizetésének a nemzeti átlagbérhez viszonyított szintje ismét a korrekció előtti szint közelébe csökkent.”

A kormányzati sikerkommunikáció állandóan visszatérő eleme, hogy a pedagógus-életpályamodellel (ami jelentős többletmunkát ír elő a tanároknak) a rendszerváltás utáni legnagyobb béremelés kapták a pedagógusok. Többször megírtuk, hogy ez alapból nem igaz, mert 2002-ben már volt egy egyszeri 50 százalékos emelés. Azt is többször leírtuk, hogy a hoffmanni törvények talán egyetlen hozadéka lett volna, hogy a pedagógusbéreket a minimálbérhez rögzítették, így azok a mindenkori minimálbérrel párhuzamosan emelkedtek volna.

Azért csak volna, mert a köznevelési törvényből gyorsan törölték ezt a passzust, és 2015 januárjától már nem a minimálbérhez, hanem egy úgynevezett vetítési alaphoz (aminek az értéke azóta is változatlan: 101 500 forint) rögzítik a tanárok fizetését.