Ma a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapját ünnepeljük. Továbbra is megemlékezünk erről a napról, mivel hosszú utat kell még megtennünk, amíg az európai társadalmak és otthonok biztonságossá válnak a nők számára.

A nők elleni erőszak globális jelenség, amely mélyen gyökerezik a nemek közötti egyenlőtlenségekben és sztereotípiákban. Minden országban, kultúrában és közösségben jelen van, nem ismer társadalmi-gazdasági határokat.

Továbbra is realitás az európai nők és lányok több mint egyharmada számára, súlyos fizikai, szexuális és mentális sérüléseket okozva nekik. Az erőszak megkeseríti az életüket, és megakadályozza őket abban, hogy teljes értékű emberként vegyenek részt a társadalomban.

Ez nem csupán a nők és a lányok sérelme, hanem végső soron az egész társadalomnak árt.

A koronavírus-válság ezen a téren is tovább rontotta a helyzetet, mivel a kijárási korlátozások következtében az áldozatoknak – főként nőknek és gyermeknek – az elkövetőkkel összezárva kell tölteniük mindennapjaikat. Bár még nem állnak rendelkezésre megbízható adatok a világjárvány hatásának súlyosságáról, az Egészségügyi Világszervezet arról számolt be, hogy Európa-szerte komoly mértékben növekszik az interperszonális erőszak.

Egy hónappal a koronavírus okozta válság kezdetét követően egyes országokban 60 százalékkal növekedett a partnerük által elkövetett erőszak áldozatául eső nők segélyhívásainak száma. A forróvonal-szolgálatok által regisztrált online megkeresések száma akár ötszörösére is nőtt. A mostani világméretű válság nyilvánvalóvá tette, hogy sürgősen biztosítani kell a nap 24 órájában elérhető támogatási szolgáltatásokat az erőszak minden áldozata számára, függetlenül attól, hogy melyik országban él.

A probléma kiterjedtsége miatt a nőkkel szembeni erőszak leküzdésének az a legmegfelelőbb módja, hogy valamennyi európai uniós tagállam összefog és európai szinten összehangolt intézkedéseket tesz annak érdekében, hogy az EU-ban minden nő és lány egyenlő védelemben részesüljön, bárhol éljen is az Unió területén belül.

Az EU 27 tagállamából 21 aláírta és megerősítette az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményét, amely az aláírás helyszíne alapján Isztambuli egyezményként is ismert.

Az egyezmény az első olyan jogilag kötelező erejű nemzetközi eszköz, amely a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemre irányuló, célzott keretet alakít ki. Középpontjában az erőszak megelőzése, az áldozatok védelme és az elkövetők büntetőeljárás alá vonása áll. Megerősítése alapvetően fontos a nők elleni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelmet szolgáló hosszú távú szakpolitikák és intézkedések bevezetéséhez.

Ez az úttörő jellegű egyezmény 2014-es hatálybalépése óta jelentős eredményeket ért el az áldozatok védelme terén. Az Európa Tanács által végzett nyomon követés azt mutatja, hogy az Egyezmény kézzelfogható és pozitív hatást fejt ki abban a tekintetében, hogy a társadalom egyre inkább felismeri a sürgős fellépés és a hatékonyabb védelem biztosításának szükségességét. Az egyezmény emellett a tagállami hatóságokat is magasabb szintű jogalkotási és politikai normák bevezetésére késztette.

Például több tagállam összehangolja a kapcsolati erőszakra vonatkozó előírásait és büntető törvénykönyvét az egyezmény rendelkezéseivel. Más tagállamok a kapcsolati erőszakra vonatkozó különös jogszabályokat fogadtak el, és módosították a zaklatást tiltó jogszabályt, valamint további védelmi intézkedéseket írnak elő. Egy tagállam teljes körű állami paktumot fogadott el a nemi alapú erőszak ellen, egy másik tagállam parlamentje pedig módosította a kapcsolati erőszak megelőzéséről, valamint az áldozatok védelméről és támogatásáról szóló jogi keretet. Polgári jogi módosításra is került sor annak elismerése érdekében, hogy a családon belüli erőszak tanújává válás kihat a gyermekek jólétére.

Rendkívül sajnálatosnak tartom, hogy nem minden uniós tagállam vesz részt az Isztambuli egyezményben, amely olyannyira hasznosnak bizonyult az áldozatok számára.

A Bizottság 2021 végéig létrehozza a nemi alapú erőszak és a családon belüli erőszak megelőzésével foglalkozó uniós hálózatot annak érdekében, hogy fórumot biztosítson a tagállamoknak és az érdekelt feleknek a bevált gyakorlatok cseréjéhez, és ezáltal elősegítse az egyezmény gyakorlati végrehajtását.

Ugyanakkor minden polgár felelősséget visel azért, hogy európai társadalmainkat és otthonainkat biztonságossá tegyük a nők számára. Ez azzal kezdődik, hogy nap mint nap változtatunk otthoni, munkahelyi és iskolai meggyőződéseinken és magatartásformáinkon. A nemek közötti egyenlőség terén évtizedek óta tapasztalható előrehaladás ellenére a nők elleni erőszak abból a még napjainkban is makacsul rögzült meggyőződésből ered, hogy a férfiak felsőbbrendűek a nőkkel szemben. Minél korábban kezdjük a lányok és fiúk nemek közötti egyenlőségre és erőszakmentes kapcsolatokra irányuló nevelését, annál kedvezőbb eredményeket fogunk elérni. Folyamatosan, minden társadalmi kapcsolatunkban meg kell kérdőjeleznünk a sztereotip nemi normákat, amelyek túl gyakran szabják meg döntéseinket és viselkedésünket.

A nemek közötti egyenlőség nem csupán politikai koncepció, hanem alapvető jog. Továbbra is arra fogok törekedni, hogy minden nő és lány teljes mértékben élvezhesse ezt a jogot, és megvalósíthassa önmagát; olyan életet élhessen, amely során vezető szerepet vállalhat, boldogulhat és szabad lehet.