Nem lehet hagyni, hogy a hatalom elnémítsa az ellenállást – interjú A besúgó alkotóival és színészeivel
Mit mond el a rendszerváltás után született generációnak a szakkollégiumi mozgalmak, a demokratikus ellenzék formálódása idején játszódó kémtörténet, A besúgó? A magyar HBO-sorozat készítői mennyiben mintázták Orbán Viktorról a sorozat karizmatikus politikuspalántáját, Száva Zsoltot? A valóság és a fikció közötti párhuzamokról beszélgettünk Szentgyörgyi Bálint író-rendezővel, Miklauzic Bence, Mátyássy Áron rendezőkkel, a főszerepet alakító Váradi Gergellyel, illetve Szász Júlia és Varga Ádám színészekkel.
hvg.hu: Érzékeny, egy eddig kevésbé feldolgozott témával foglalkozik A besúgó. Ráadásul egy olyan korszakhoz nyúltatok, amelyről mindenkinek van véleménye, sokaknak első kézből tapasztalata, az ország vezető politikusai átélték ezt az időszakot, ellentétben veletek, akik 1989 után születtetek. Nem éreztétek kockázatosnak hozzányúlni egy ilyen témához?
Szentgyörgyi Bálint: Annyiban pontosítanék, hogy csak a kamera előtt lévő emberek a mi generációnk. A kamera mögött lévő embereknél viszont nagyon figyeltem arra, hogy a részlegvezetők abból a korosztályból kerüljenek ki, akik tényleg megélték ezt az egészet, tehát fontos volt, hogy az operatőrnél, a berendezőnél, a díszlettervezőnél, a fodrásznál, a jelmeztervezőnél elsődleges tapasztalat legyen a rendszerváltás időszaka.
hvg.hu: Gergely, mi volt az első gondolatod, amikor felmerült, hogy te játszhatnád a sorozat főszerepét, a besúgót alakító Demeter Gerit? Saját emlékeid neked sincsenek erről az időszakról.
Váradi Gergely: Számomra ez az időszak egy vakfolt volt, hiszen 1996-ban születtem, az iskolában pedig nem nagyon tanítják a nyolcvanas éveket. Azt tudtam, hogy a nagyapám politikai fogoly volt, a kommunisták bezárták tíz évre. Olvastam tőle feljegyzéseket meg az aktáit, amiket kikértek a szüleim. Nagyanyám pedig mesélte, hogy konkrétan megfigyelték őket: ott állt egy autó az utcájukban, és onnan nézték, mit csinálnak; vagy amikor elutaztak otthonról, a szomszédokat kikérdezték róluk. Rendszerellenes elemeknek tartották őket. A családi történeteken kívül ismertem fotókat, láttam kiállításokat a témában, és persze azt, ami itt maradt a nyakunkon a kétezres években: tárgyakat, autókat, zenéket, a Kontroll Csoportot, a Bizottságot, az Európa Kiadót. Ezeket a zenéket alapból is nagyon szeretem. Aztán a felkészülés alatt kaptam a témához könyveket, olvasnivalót, filmeket.
hvg.hu: Bence, Áron, ti viszont nagyon is éltetek már a rendszerváltáskor. Bennetek hogyan maradt meg azoknak az éveknek az emléke?
Miklauzic Bence: Én gimnazista voltam a 80-as években. Amikor először megkaptam a forgatókönyvet, és elkezdtünk beszélgetni róla, nagyon megütött a dolog. Nemcsak azért, mert egy minőségi, sok munkával kicsiszolt forgatókönyvről és egy igényesen, gazdagon felépített történetről van szó, hanem azért is, mert végre egy olyan dologról készült sorozat, amiben én is benne voltam. Persze, én is a szüleimen keresztül láttam elsősorban, az mit jelent, hogy mondjuk, nem lépünk be a KISZ-be, noha az az én gyerekkoromban már nem volt az olyan nagy ügy. De a felnőtteken láttam, hogy miként lett összemaszatolva az élet és mik a félelmek. Hogy milyen rendszer alakult ki, miről beszélhetünk, miről nem. Mindez gyerekként nagyon erősen belém ivódott; remélem, hogy nem torzult tőle a személyiségem.
Mátyássy Áron: Én kisiskolás voltam, amikor ez a sorozat játszódik. Nagyon tudtam a főszereplő Demeter Geri mikrokörnyezetével azonosulni, mert a történet szerint ő valahonnan Veszprém környékéről származik, én pedig Tapolca mellett voltam gyerek, ott is jártam általánosba. Alapvetően budapesti a családom, de a szüleim egyfajta belső emigráció miatt költöztek vidékre. Azt a lázadást vagy különállást, amit a sorozatban ezek a srácok képviselnek a kollégiumon belül, a családomon keresztül megkaptam én is.
Beleláttam ennek a korszaknak az utolsó éveibe. Még a kétezres évek elején is szorongtam, ha jött mögöttem egy rendőrautó – ezt a reflexet biztos, hogy gyerekkoromban tanultam meg. Meg bennem vannak azok a pillanatok is, amikor például azt mondom a Lenin szoborra, hogy szerintem ez egy hülye, és az édesanyám a kocsiban kérdezi, hogy ugye ilyet az iskolában nem mondasz? Miközben a szüleim otthon minden energiájukkal képviselték az ellentétét ennek a korszaknak. Amikor a rendszerváltás történt, azt kamaszként is eufórikusnak éreztem.
Azt, hogy amire eddig azt mondtuk, hogy ez egy szar, leomolhat.
Bencével azt élveztük a legjobban, hogy ezeket az apró emlékeket bele lehetett szőni Bálint iszonyúan profi könyvébe. Bármerre néztem a forgatókönyvben, a múltam jött szembe.
Váradi Gergely: Az ellenállásról még egy szót: ez még egy tapasztalat volt, amiből lehetett dolgozni (rámutat a Freeszfe-s pólójára). Akárcsak, ha azt nézem, hogy a szüleim először mennyire féltettek, a nagyanyám pedig még inkább, mert neki egyből azok a régi reflexek jöttek elő, hogy mindenképpen el kell zárkózni a fellépéstől. De nem szabad elzárkózni, nem lehet hagyni, hogy a hatalom elnémítsa az ellenállást.
Mátyássy Áron: Miközben castingolták ezt a sorozatot, a fiatalok visszamentek a Vas utcába a Színház- és Filmművészeti Egyetem blokádjára, és élték ezt a sztorit, ami számunkra is nagyon tanulságos volt.
hvg.hu Szerintetek a 89-es és az utána született generációnak mit mond el a történetetek a rendszerváltásról, vagy mi az, amit ti, némileg a kívülálló szemszögéből gondoltok arról az időszakról?
Szász Júlia: Amellett, hogy bizonyos szempontból nehéz volt, én mégis irigylem annak a kornak a fiataljait. Azt gondolom, hogy sokkal egyértelműbben lehetett valami ellen kiállni, ezáltal volt egy közös összekacsintás, egy nagy összefogás, ami rengeteg könyvnek, filmnek, zenének, színházi előadásnak adott mondanivalót. Úgy érzem, ez egy termékeny időszak volt, ahol igazi értékek születtek, művészi szempontból legalábbis, volt a fiatalokban tenni akarás, motiváció. Anyukám például részt vett a táncház mozgalomban, sokat mesélt erről a pulzáló, izgalmas időszakról, hogy a népzene és a közös éneklés, táncolás hogyan hozta össze a fiatalokat, közösségformáló erővel bírt. Ugyanakkor tudott ez egyfajta lázadás is lenni, a népdalokon keresztül sok mindent meg lehetett fogalmazni, például a szabadságvágyat, amit mindenki értett. Édesapám is sokat mesélt, bár az kicsit más történet, ő egy sokkal keményebb rendszerben, a Ceausescu-diktatúrában nőtt fel. Ezek a történetek, élmények, az ő világnézetük biztosan hatottak rám is.
Varga Ádám: Azt gondolom, hogy mi maximum tudat alatt hordozzuk a rendszerváltás előtti sebeket és terheket, amelyeket a szüleink révén megörököltünk. Szerintem az is a rendszerváltás körüli időszakra vezethető vissza, hogy a szakmánk most ketté van szakítva, megy a két oldal közti háborúzás, de éppen a mi generációnk az, amely ezen felül tud emelkedni. Mi vagyunk azok, akik nem szoktunk fújni egymásra, vagy külön ülni, ha van mondjuk egy este a Rácskertben. Én hiszek a mi generációnkban, hogy ezeket a régi sebeket, amit a fölöttünk levő generációk ejtettek egymáson, be tudja gyógyítani.
Szentgyörgyi Bálint: Nagyon jó A besúgóban, hogy senkit nem érdekelt, ki honnan jött. Nekem csak az volt a fontos, hogy kik a számomra érdekes színészek és kik azok, akikből egy olyan csapatot lehet összekovácsolni, amely olyan lesz, mint a brazil focicsapat: amikor gólt rúgnak, az csak a hab a tortán, és már önmagából arról se tudd levenni a szemed, amikor csak passzolgatnak egymás között.
hvg.hu: Miközben a sorozat témája eléggé átpolitizált, és önkéntelenül is keres az ember párhuzamokat a valóságban megtörténtek és a fikció között, a valós politikai szereplők és a kitalált karakterek között. Bizonyos mondatokkal még ti is rásegítetek: amikor az első részben azt mondja a kollégiumi mozgalmi vezető Száva Zsolt, hogy “lassan mondom, hogy mindenki megértse”, azt Orbán Viktor is mondta tavaly ősszel. Mennyire volt tudatos, hogy ilyen finom párhuzamokat beépítettetek a sorozatba?
Szentgyörgyi Bálint: Száva Zsoltnak azt a monológot négy évvel ezelőtt írtam meg. Ahogy egyébként az április elsejei bemutató is egy 61 országhoz igazított döntés, ahol nem az volt a szempont, hogy mikor van Magyarországon a választás.
Az előbb kérdezted, hogy mit ad a mi generációnknak ez a sorozat: arcokkal ruházza fel egy kicsit ezt a korszakot, sok szempontból a gyökereit vizsgáljuk annak, amiben ma élünk.
Nagyon érdekes dolog végigkövetni egy csapat fiatalt azon az úton, ami a szüleinké volt.
hvg.hu: Nem volt semmi szándékosság abban, hogy Száva Zsolt karaktere pont olyan, mintha Orbán Viktornak az esszenciája lenne? Fizimiskájában egyáltalán nem hasonlít rá, de közben ő is nagyon karizmatikus vezetőnek bizonyul, szinte látnoki képességei vannak, és azt is látjuk, hogy tud zsarnoki is lenni, leuralni másokat.
Szentgyörgyi Bálint: Ez egy fiktív történet, ami közben nyilvánvalóan egy korszakot mutat be, és annak mindenféle viselkedésmintájával játszik, tehát játszik ezzel is.
hvg.hu: Nem tanulmányoztál videókat a fiatalkori Orbán Viktorról? Nem olvastál vele vagy róla korabeli interjúkat a sorozathoz?
Szentgyörgyi Bálint: Nem ez volt a cél.
hvg.hu: Van egy monológ az első részben, amely a demokráciáról szól, és ami szintén elég erősen rímel a mai magyar közállapotokra. Nem tartottatok attól, hogy a választás kellős közepén titeket is berántanak a politikai színtérre azzal, hogy elvállaltátok ezt a munkát?
Miklauzic Bence: Beszéltem már róla, hogy a nálam idősebb generáció társadalmi létezését maszatosnak éreztem a szocializmusban. Biztos, hogy én nem akarom azt a maszatot. Nem akarom azt a kompromisszumot meghozni, hogy otthon forradalomnak hívjuk, de máshol erről nem beszélünk. Amúgy meg egy demokráciában élünk, úgy tudom.
Miért eshetne bárkinek baja azért, mert hisz egy alkotásban, és azt elkészíti? Ha az alkotás, áttételesen is, de megszólítja a mai közállapotot és éles kérdéseket vet fel, én boldogan veszek részt benne.
Mátyássy Áron: Igazából kicsit fordítva van a dolog: alapvetően a politika az, ami Magyarországon hihetetlen módon rátelepszik mindenre. Mindenről a politika jut eszünkbe, ami egy teljesen nonszensz helyzet. Mi annyit csináltunk, hogy próbáltuk nem retróra, egy lezárt, múltba révedő, nosztalgikus dologként megalkotni a sorozatot, hanem nagyon élővé, mai filmnyelven elmesélt sztorivá formálni. Az a közönség dolga, hogy ő ezt érvényesnek érzi-e a mai világban.
A besúgó nagyon hasonlít az Aranyélethez olyan szempontból, hogy ez a közszolgálati filmkészítés: amikor problémákról beszélünk, amelyek az életünkről szólnak, és ez az, ami nagyon ritkán kap létjogosultságot Magyarországon. Furcsamód egy ilyen nemzetközileg finanszírozott dolog be meri vállalni, hogy húsbavágó, releváns kérdésekről beszéljen.
hvg.hu: A sorozat egyes szereplői különböző viszonyulási módokat jelenítenek meg a rendszerhez. Mindenki másként éli meg, másként használja ki, máshogy éli túl. Egy kicsit mesélnétek a karakterekről ebből a szempontból?
Szentgyörgyi Bálint: Kifejezetten cél volt, hogy mind a férfi, mind a női karaktereknél különböző társadalmi osztályok és különböző viszonyulási módok jelenjenek meg, hogy egy nagyon széles skálán lássuk azt, mi volt akkor Magyarországon. És persze, nemcsak Magyarországon: ez a sorozat már egy teljes középkelet-európai reflexrendszert és arcképcsarnokot mutat be.
Varga Ádám: Az általam alakított Mátét például nem érdekli semmiféle ideológia. Az ő vezérelve az érdek, és az, hogy hol van üzleti előrejutási lehetőség. Máté ebben a korszakban a Nyugat szele. Egy újító forradalmár anyagi szempontból, pénzügyi kapitalista szinten. Az apja hajóskapitány, ő hozza be a nyugati cuccokat, amiket Máté továbbít. Ha arról kéne beszélnem, hogy mi az én szerepem A besúgóban, akkor azt mondanám, hogy az, ami Stiflernek az Amerikai pitében volt. Mátéban van egy jó adag csibészség, vagányság és egy erős hímsovinizmus is, ami szerintem arra a korra borzasztóan jellemző volt.
Szentgyörgyi Bálint: Dugovics Máté szerepét kifejezetten Ádámra írtam, ráadásul egyetlen találkozás alapján. Egy buliban találkoztam vele, és akkor jöttem rá, hogy ő az én színészem, a pilotot már együtt forgattuk le. Julival pedig az volt, hogy nem tudtam még, hogy milyen színésznő, de csak fotózási szempontból nagyon érdekes az arca, úgyhogy elmentem a Closer című vizsgaelőadásukra megnézni őt. Amikor valaki annyira szép, mint Juli, akkor mindig az a kérdés, hogy tehetséges-e annyira, hogy a saját szépsége fölé emelkedjen. Neki ez sikerült.
Szász Júlia: Akkor még Judit szerepére castingoltak, szóba sem jött Kata karaktere. Körülbelül fél év után mondta Bálint, hogy az HBO-sok meg akarnak nézni Katára, és szerinte ez hülyeség, de hát jó, vegyük föl. Felvettük a jelenetet, majd Bálint hátralépett kettőt: „de hát ez működik, sőt ez talán még jobb is!” – mondta.
Szentgyörgyi Bálint: Tudod, ez olyan, amikor belép ebbe az új a cipőbe a Juli, és rádöbbensz, hogy „mennyire kurva jól áll Hamupipőkének”. Az a legcsodálatosabb érzés a világon, amikor írsz valamit, és azt megfogja egy színész és megemeli. Nekem pedig volt szerencsém nem egyszer, hanem nagyon sokszor átélni ezt a fiatalokkal.
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Jó, hogy vége a 80-as éveknek és nem jön újra el – megint nagyot dobott az HBO a Besúgóval
Egyetemi kollégiumban szervezkedő demokratikus ellenzék, a Nyugat lassú és sokszor nem is teljesen legális becsurdogálása a létező szocializmus mindennapjaiba, szerelem, bulizás, árulás 80-as években. Az HBO saját fejlesztésű sorozata izgalmas kémsztori, de közben korrajz és szórakoztató „így jöttem” történet is.
A Besúgó a nyolcvanas években játszódik, de arról is mond valamit, miért jutottunk ide
A besúgó című magyar HBO-sorozat alkotói az 1980-as évek ellenzéki fiatalságáról és azokról készítettek filmet, akik megfigyelték őket.
