Tasi Zsuzsánna nemrég megjelent, az Égig nyújtózik, földig hajol című regényében az egyén és a közösség viszonyáról és a fanatizmusról beszél a saját és a családja tapasztalatain keresztül, amelyeket a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségében éltek meg. Mint a HVG-nek adott interjúban elmondta, bár a könyv nyersanyaga valóban a saját élete, mégis irodalmi alkotás, mert „a mélyebb összefüggéseket szépirodalmi formában jobban be lehet mutatni”.

Tasi a kilencvenes évek elején lépett be a közösségbe, mint mondta, az istenképen kívül az egyszerű életmód vonzotta, amit ma környezettudatosságnak nevezünk. Az anyjával és a gyerekeivel csatlakozott, mert szerette volna, ha a fiai nem poroszos rendszerű állami iskolákba járnak, hanem természeti környezetben élnek, és Krisna-tudatú nevelést kapnak.

Valami azonban félrement. A szerző spirituális bántalmazásként azonosítja be azt, amit átélt. „Nehezen tetten érhető, mert nem verés vagy nem feltétlenül nyílt verbális abúzus, bár velem ez utóbbi többször előfordult. De én főleg ignorálás és manipulálás formájában találkoztam vele. Ezek passzív-agresszív technikák, ha az ember nem tud a létezésükről, nehéz észrevenni őket vagy tenni ellenük. Csak állandósul benned a leértékelés élménye, hogy sosem lehetsz elég jó. A lelki mozgalmakhoz sokszor csatlakoznak tapasztalatlan fiatalok, akiknek vissza lehet élni a jó szándékával, naivitásával. Aki hiszi, hogy van örök lelke, és az csak a gurun keresztül tisztulthat meg, azért képes mindent megtenni” – magyarázta a HVG interjújában.

A beszélgetésből kiderül, hogy miért tiltották ki végül a közösségből, hogy a fia pszichiátriára került egy indiai zarándokút után, és hogy Tasi miért maradt a történtek után továbbra is Krisna-hívő.

A teljes interjú a HVG e heti számában, illetve a hvg360-on olvasható.