Az örökös, a hídépítő és a multikulti: mivel csábítanak Európa idei kulturális fővárosai?
Pécs után tizenkét évvel újra magyar város, Veszprém Európa egyik kulturális fővárosa – a görög Elefszína és a romániai Temesvár mellett. A Deutsche Welle helyi tudósítói megnézték, mit kínálnak a városok a helyieknek és a világnak.
Elefszína és Veszprém múltjában van néhány közös vonás. Előbbi az antik világ egyik legnagyobb kultikus központja volt (ógörög nevén: Eleuszisz), utóbbi az első magyarországi püspökség székhelye, a magyar királynék koronázó városa. Mindkét település jelentős modern kori ipari örökséget mondhat magáénak, és rendkívül erős kölcsönhatásban állnak környezetükkel.
Az Athéntől mindössze 20 km-re lévő Elefszína mellett épült az ország legnagyobb olajfinomítója, a Balatontól kőhajításnyira fekvő Veszprém pedig a régió legnagyobb ipari parkjának ad otthont. Ez a két város nyerte el 2023-ban az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) címet – hozzájuk csatlakozik Temesvár, amely 2021-ben lett volna a cím birtokosa, ha nem szól közbe a koronavírus-járvány.
Elefszína: antik és ipari misztériumok
A 25 ezer lakosú Elefszína nem olyan település, mint amilyet a görög tengerparti nyári vakációkból ismerhetünk: a fehérre meszelt házak és szűk utcák helyett többnyire elhanyagolt, dísztelen épületek és ipari romok dominálnak, a kikötőben pedig egy hajótemető a fő látványosság.
Az ókorban és a legújabb korban is fényesebb volt a városka története, mint manapság. Az ókori Görögországban Elefszínában – a mai város szívében – állt a kor legnagyobb Démétér-temploma, a Kr.e. VII. században épült Teleszterion: ebben a beavatási szentélyben rendezték a földművelés és termékenység istennője tiszteletére az eleusziszi misztériumokat, amelyek az örök titoktartást fogadó hívők számára megadták a reményt a halál utáni életre. Ezek a misztériumok az ókori Görögországban a legfontosabb felszentelési rítusok közé tartoztak. A szertartás részleteiről nem sokat tudni, annyi biztos, hogy központi szerepet játszott bennük a magból kifejlődő búza szimbóluma.
A kulturális év művészeti vezetője, a 66 éves rendező és színész Mihail Marmarinosz szerint az emberiség történetének egyik legfontosabb fordulópontja kötődik ehhez a helyhez: „A búza termesztésével megszűnt a nomádság: a vándorlás és az élelemkeresés. A föld megművelése, a megtelepedés pedig magának a kultúrának a kezdetét jelenti”. Teleszterion Marmarinosz szerint a világ első „informális” színházának számít. Ugyan a színház, mint műfaj akkoriban még nem létezett, ám az emberek rendszeresen összegyűltek itt, hogy tanúi legyenek a misztériumoknak.
A Teleszterion az egyik különleges helyszíne lesz a kulturális évnek: itt fogják bemutatni Sasha Waltz koreográfus „Emberi rekviem” című zene- és mozgásszínházát Jochen Sandig rendezésében, valamint Romeo Castellucci „Ma” című előadását. Hogy ez utóbbi cím pontosan mit takar, a premierig pont olyan rejtély marad, mint maguk az eleusziszi misztériumok.
A város másik történelmi pillére az ipar, ami egyszerre áldás és átok a településnek. Elefszína az 1920-as évektől kezdve új életet kínált azoknak a menekülteknek és kitelepítetteknek, akik Szmirna, a mai török Izmir elpusztítása után érkeztek ide. Átok, mert az olajfinomítók, cementgyárak és más iparágak üzemei nemcsak munkahelyeket teremtettek, hanem Görögország egyik legszennyezettebb helyévé is tették a régiót, ahol különösen magas a rákos megbetegedések száma.
Az elmúlt 30 évben az termelés visszaesett, a város több pontján elhagyatottan állnak az ipari romok. Egy régi festékgyárat a kulturális főváros projekt keretében újítanak fel. Az egyik első vendég Juan Santovala kolumbiai képzőművész lesz, aki a régió gyáraiban dolgozó munkásokkal együttműködve készít a művészeti projektbe bevont dolgozóknak egy-egy egyedi kerámia védősisakot. Folynak építkezések a régi olajütőben (az olívabogyók olajtartalmának kinyomására kialakított műhelyben) is, ahol 1875 és 1960 között virágzó szappangyár működött. Az olajütő melletti szabadtéri színpadon rendezik 1975 óta a város szülöttje, a „tragédia atyja”, Aiszkhülosz tiszteletére az Aeschylia Fesztivált. Az itteni színpadon az újvidéki és a szöuli nemzeti színház mutatkozhat be a kulturális évadban. (Újvidék 2022-ben volt – első szerbiai városként – Európa egyik kulturális fővárosa.)
Ám az EKF-év fő attrakciója ezen a helyszínen egy új művészeti centrum és találkozóhely megnyitása lesz, ahol az első kiállítás az egykori görög kulturális miniszternek, Melina Mercourinak és francia kollégájának, Jack Langnak állít majd emléket. A kulturális fővárosok gondolata Mercouritól származik 1985-ből, Lang pedig az ötlet megvalósításában játszott meghatározó szerepet. Szintén izgalmas helyszínnek ígérkezik a Vlycha öbölben található hajótemető, ahol 70 óriási hajóroncs pihen, olajjal és rozsdával szennyezve a tengert. Azt, hogy mire fogják használni ezt a sok helyi szemében szégyenfoltnak számító, megannyi látogató számára viszont lenyűgöző látványt nyújtó kikötőt, azt még nem lehet tudni.
Természetesen ezek csak a kiemelt helyszínek: „A változás misztériumai” mottójú elefszínai rendezvénysorozatban 192 görög és 137 nemzetközi művész mutatja be munkáit 17 művészeti ágban, 30 helyszínen – és az érdeklődök 465 program közül választhatnak majd.
Veszprém: A balatoni vidék bája
Veszprém két és félszer nagyobb, mint Elefszína. A városban egyszerre van jelen a fehér- és a kékgalléros réteg, vagyis a szellemi munkájukból élő értelmiségiek és a fizikai munkát végzők. Sokan végeznek a helyi egyetemen, hogy aztán az iparban helyezkedjenek el, amely nagyon nagy számú munkaerőt felszív a környező településekről is. Veszprém részben amiatt nyerhetett a kulturális főváros címért folyó versenyben Debrecennel és Győrrel szemben, mert pályázatát a város és a régió közös fellépésére alapozta.
A Balaton északi partja karnyújtásnyira van, a város elképzelhetetlen a régió nélkül: „A lakosok identitása gyakran kettős. A legtöbben a nyári hónapokat a tónál töltik, az év többi részét pedig a városban. Ennek a fizikei közelségnek vannak előnyei és hátrányai is: a tó sok turistát vonz a régióba – ugyanakkor el is csábítja őket a városból” – ezt már Mészáros Zoltán kulturális menedzser, a VeszprémFest alapítója, a kulturális év projektcégének korábbi ügyvezetője mondta a Deutsche Wellének. A menedzser egyszerre érzi magát veszprémi és balatoni lakosnak. Szerinte a következő 10-20 év feladata, hogy a város újragondolja a régióval való kapcsolatait. Pályázatát Veszprém mindenesetre a város és a régió közötti hídépítésre alapozta.
Az egyik regionális helyszín az inotai hőerőmű lesz, ahol a rendszerváltás után megszűnt a lignitalapú energiatermelés. A magukra hagyott ipari kémények kulisszája fény-, valamint kísérleti és elektronikus zenei fesztiválnak ad majd helyet. Besnyő Dániel projektvezető szerint az erőmű nagyon sokat jelent a helyi lakosoknak. „Ez a legnagyobb megmaradt ipari relikvia Magyarországon. Sokaknak itt dolgoztak a szülei, nagyszülei, ezért kötődnek a helyhez.” Az inotai programot szeretnék fenntarthatóvá tenni, és ezentúl évente megrendezni.
A kulturális év része, hogy rendbehozzák a Veszprém délnyugati szélén fekvő, 1903-ban épült, jelenleg üresen álló árvaházat, amely szabadidőközpontként és kulturális találkozóhelyként születhet újjá. Az ActiCity a tervek szerint próbatermet és fellépési lehetőséget nyújt majd a város legkülönbözőbb, jelenleg Veszprém több pontján szétszórtan működő tánccsoportjainak a klasszikus balettől a néptáncig, a társastáncoktól a modern mozgásformákig.
Ezen kívül felújítják az 1800-as évek elején épült Ruttner-házat, amelyet ezzel szó szerint az utolsó pillanatban mentenek meg az összeomlástól. A házból akár luxusszálloda is lehetett volna, de miután felmérték a város szálláshelyeit, úgy döntöttek, hogy inkább hostel jellegű szállót alakítanak ki benne, amely alkalmas iskolai osztályok befogadására. A szálláshely udvaráról lift vezet a középkori várbörtönbe. Miután mindkét épülethez találtak már üzemeltetőt, úgy tűnik, a fenntartható üzemeltetés is garantált.
A régióba látogatók körülbelül 3000 programra számíthatnak ebben az évben, és nagyjából minden hónapra jut majd egy-egy nagyobb fesztivál. (A részletekről a legjobban a VEB2023 nevű applikáción keresztül lehet majd tájékozódni.) A kulturális évet hivatalosan 2023. január 21-én utcafesztivállal nyitják meg, majd februárban kortárs irodalmi fesztivál következik. Áprilisra bluesfesztivált, májusban pedig nemzetközi táncfesztivált terveznek. Júniusban a magyar filmé, júliusban pedig az operáé lesz a főszerep. Ezt követi augusztusban a világzenei fesztivál, szeptemberben az inotai fényfesztivál, novemberben pedig egy jazzfesztivál.
Mivel eddig a városközpontban nem történt esténként túl sok minden, a város egyetemistái többnyire a kampuszon maradtak, és csak ritkán tévedtek be az óvárosba. Tömeges elvándorlásuk Veszprém egyik legnagyobb problémája, ezért idén a bárokban, a kávézókban és az éttermekben is rendszeresek lesznek a programok. A város a kulturális év rendezvényeit is igyekszik kihasználni, hogy ott tartsa a helyi fiatalokat, sőt, más régiókból is minél többüket odacsábítsa.
Temesvár: „Ragyogjon a fényed!”
Temesvár a másik két nyertes pályázóhoz képest egy nagyságrenddel nagyobb település: 310 ezer lakosával Románia harmadik legnépesebb városa, ahol évszázadok óta élnek együtt különböző kultúrájú és vallású emberek. Temesvár egyúttal komoly ipari központ az Osztrák-Magyar Monarchiában gyökerező európai múlttal („kis Bécsnek” is nevezték), színes épített örökséggel és kulturális intézményhálózattal. A város jelképe az egykori Ferenc József Színház épülete, ahol – Európában egyedülálló módon három különböző nyelvű – román, magyar és német – állami színház működik az Opera mellett.
Magától értetődő módon Temesvár az EKF-pályázatát is az évszázadok óta létező etnikai, nyelvi és vallási sokszínűségre, az interkulturalitásra alapozta. Egy korábbi klinikából multikulturális centrumot alakítanak ki, ahol otthon érezhetik magukat a város kulturális életének résztvevői, alkotói és nemzetiségei. A főpolgármester Dominic Fritz német, de nem a Bánságból, hanem a Fekete-erdőből származik. Tíz évvel ezelőtt jött először Temesvárra, azonnal beleszeretett a helybe, aztután két éve – német állampolgárként – toronymagasan nyerte a polgármesteri címért folyó versenyt.
Fritz a Deutsche Welle-nek elmondta, hogy nem az egy éven át tartó látványos tüzijátékpuffogtatás a céljuk, fenntartható projekteket terveznek. Fontosnak tartják, hogy kezdeményezéseik hosszú távon hassanak pozitívan a városra, a helyi közösség jólétére. „Mottónk, a Ragyogjon a fényed! lényege, hogy minden itt lakó lehet lámpás, gyújthat fényt ebben a közösségben. Mindannyian hozzá tudunk tenni valamit a közöshöz, függetlenül attól, hogy honnan jöttünk, mi a hátterünk” – mondta a polgármester. Ezért kulturális programaikat próbálják a lehető legtöbb ember számára vonzóvá tenni – nemcsak kultúrafogyasztóknak, hanem közreműködőknek is.
A program nem kimondottan a belvárosra fókuszál, hanem igyekszik erősíteni több városnegyed lokális kulturális központjait is. Temesvár-Gyárvárosban, ahol az első bánáti nyomda, több malom és sörfőzde működött, már több épületet felújítottak, és az alternatív kultúrszcéna, a menő kocsmák, a bárok és a vintage üzletek miatt sok a fiatal. A Józsefvárosban már régóta szó volt arról, hogy az 1910-ben épült, 50 éve nem használt víztorony kulturális funkciót kapjon. Most végre megvalósulhat a terv, még akkor is, ha a nyitás a válság és az elszabadult építőanyag-árak miatt több hetet késik. „Jelenleg egyáltalán nincs kulturális programkínálat a kerületben. Ezért találtunk ki egy átfogó művészeti és kulturális évadot, amely minden korosztályt megszólít” – mesélte a Deutsche Wellének, a Prin Banat Egyesület aktivistája, Simona Giura. A szervezet „Temesvár öröksége” nevű kezdeményezése évek óta foglalkozik a város műemlékeinek leltározásával és felújításával.
A temesvári szerb közösség írója és zenekritikusa, Mimo Obradov szerint az EKF-cím elnyerése az elmúlt évek és évtizedek helyi avantgárd és underground kultúrájának elismerése egyben. Obradov úgy látja, hogy a város sokszínűségét lehet leginkább Európa figyelmébe ajánlani, mert ez az, ami ellenállóvá tud tenni a globalizációval és a kultúra uniformizálódásával szemben.
Az évad heti 30 kulturális eseménnyel számol. Ezek között olyan exkluzív programok is lesznek, mint a közönségtalálkozók az irodalmi Nobel-díjas Orhan Pamukkal, a lengyel írónővel, Olga Tokarczukkal, vagy a német filozófussal Peter Sloterdijkkel. További szenzációk a világhírű román karmester, a temesvári születésű Cristian Măcelaru koncertje, valamint és a neves román szobrász, Constantin Brancusi életműkiállítása. A 2023-as kulturális év hivatalos megnyitóját februárban tartják Temesváron.
Szerzők: Maria Rigoutsou, Florian Schmitz (Elefszína), Szabó Ágnes, Cseh Tamás (Veszprém), Cristian Stefanescu, Tiberiu Stoichici (Temesvár). Szerkesztette: Bogár Zsolt és Valaczkay Gabriella.
További Deutsche Welle-tartalmak a DW magyar nyelvű Facebook-oldalán találhatóak.
| A Deutsche Welle (DW) és a HVG együttműködése keretében heti rendszerességgel jelennek meg DW-s helyszíni riportok, beszámolók vagy elemzések a hvg.hu-n. A DW egy német közszolgálati hírcsatorna, amely a világ 32 nyelvén tudósít. Újságírói jelen vannak Európa és a világ minden táján. A hvg.hu minden héten a teljes tudósítói hálózat legérdekesebb cikkeiből válogat. |
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
