Legalizálnák a kukázást a németek, hogy megmentsék a kidobott élelmiszert
931 millió tonnányi ennivalót dobunk ki évente, miközben több mint 800 millió ember éhezik a világon. Még a jómódú Németországban is akadnak olyanok, köztük nem kevés diák, akik a szemétből halásszák ki az ennivalót. A guberálást most több párt legalizálni akarja. Kérdés, ezzel visszaszoríthatják-e bármennyire is az élelmiszer-pazarlást, amiben Németország európai listavezető.
Egy fej fonnyadt saláta és néhány megbarnult banán. Ezt találták a greifswaldi rendőrök Salome K. hátizsákjában. Még az is lehet, hogy ő lesz az, akinek utoljára kell felelnie bíróság előtt kukázás miatt. Legalábbis, ha Marco Buschman igazságügy-miniszternek (FDP) és Cem Özdemir mezőgazdasági miniszternek (Zöldek) sikerül keresztülvinnie azt a jogszabálymódosítást, amelynek nyomán hamarosan büntetlenül lehet kiszedni a még ehető élelmiszereket a szupermarketek szemetes konténereiből – feltéve, hogy a kukázás sem birtokháborítással, sem rongálással nem jár.
„Aki ételt ment a kukából, azt nem szabadna megbüntetni ezért” – mondja Özdemir.
A két szövetségi miniszter levélben kérte a tartományok igazságügyi minisztereit, hogy támogassák az eredetileg Hamburg tartományból származó indítványt. „A büntetőeljárásokra és pénzbírságok kiszabására vonatkozó irányelvek” módosítása ugyanis tartományi hatáskör Németországban, és 2019-ben Hamburg kezdeményezése a tartományi igazságügyi miniszterek konferenciája előtt bukott el.
A kereskedők szerint nincs értelme
Németországban sok kispénzű diák tölti fel alkalmanként a hűtőszekrényét élelmiszerüzletek vagy magánszemélyek által kidobott, de még fogyasztható élelmiszerekkel. Egyre többen vannak olyanok is, akiket motivál, hogy tiltakozhat a nyugati kapitalista társadalmakra jellemző túlfogyasztás és az élelmiszerpazarlás ellen.
A Németországi Élelmiszer-kereskedők Szövetségének sajtószóvivője, Christian Böttcher kevésbé lelkesedik a guberálás büntethetőségének a megszüntetéséért.
Böttcher szerint igazságtalanul ostorozzák az élelmiszer-kereskedőket az élelmiszer-pazarlás miatt, mert az iparág a veszteségeknek csak mintegy hét százalékáért felelős. És nekik sem tetszik, hogy évente tizenegy millió tonnányi ennivaló landol a kukákban Németország-szerte.
„A mi olvasatunkban a miniszterek jelenlegi kezdeményezése ott tervez változást, ahol a legkisebb a pazarlás, ráadásul olyan jogszabály módosításán keresztül, amelynek a kukázás szempontjából is alig van jelentősége. Ez az akció biztosan nem fogja visszaszorítani a pocsékolást” – érvelt.
Guberajog Magyarországon Magyarországon többféle szabálysértés is felmerülhet a guberálással összefüggésben. A szemétben való turkálás önmagában nem szankcionálható. Szóba jöhet ugyanakkor – értékhatártól függően – a tulajdon elleni szabálysértés, illetve a lopás ténye. Közterületen a gyűjtőedények tulajdonosa, a helyi hulladékbegyűjtéssel megbízott közszolgáltató lehet ilyen esetben a sértett. Ha a szemét a kukázás közben kiszóródik, akkor köztisztasági szabálysértés is felmerülhet. Ezek az országos szintű szabályok, de az önkormányzatok gyakran helyi szintű rendeleteket is alkotnak a fenti szabálysértési tényálllásoktól független a guberálás visszaszorítására. Molnár Noémi, az Utcajogász Egyesület ügyvédje szerint ezek a szabályok azon túl, hogy a szegénységet büntetik, a párhuzamos szabályozás tilalmába is ütköznek, ezért az Egyesület 2021-ben az önkormányzatok törvényességi felügyeletét ellátó kormányhivatalokhoz, 2022-ben pedig az alapvető jogok biztoshoz fordult. A BM által közzétett szabálysértési statisztikai adatokból nem derül ki, hogy mely esetekben került sor hulladékkal összefüggésben eljárásra. Az Utcajogász jogsegély-szolgálatát az elmúlt években ilyen jellegű szankció miatt nem keresték meg. |
Felére csökkentenék
Az ENSZ 2021-es élelmiszerpazarlási indexe szerint Németország – már ami a magánháztartások élelmiszer-herdálását illeti – európai éllovas. A globális statisztikában is csak Kína, India, az USA és Japán előzi meg. Az ENSZ szerint világszerte 931 millió tonna ennivaló kerül évente a szemétbe, miközben több mint 800 millió ember éhezik és alultáplált.
A német kormány azt tűzte ki célul, hogy 2030-ig a felére csökkenti az országban az élelmiszer-hulladék mennyiségét. Ezt többek között azzal érhetné el, ha egyre több terméket juttat az ország 960 élelmiszerbankjába. Pontosan 30 évvel ezelőtt alakult meg a szövetségi köztársaságban az első ilyen segélyszervezet, amely ma már a legnagyobb, gazdaságra is ható társadalmi mozgalom.
A „Tafel” nevű hálózat (mely a lenti videóban is szerepel) egyszerre ment élelmiszert és segít rászorulókon. Minden helyi élelmiszerbank együttműködik a környék élelmiszerüzleteivel, amelyek nap mint nap félreteszik a már el nem adható foltos almákat, szikkadt kenyereket és horpadt dobozú konzerveket.
„Az Élelmiszer-kereskedők Szövetségének tagjai évente körülbelül 75-80 ezer tonna élelmiszert adományoznak a Tafelnek. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha garantálni tudjuk a biztonságot, vagyis, ha ezek az adományok nem jelentenek semmiféle egészségügyi kockázatot” – magyarázza a szóvivő. Részben ez az úgynevezett megelőző fogyasztóvédelem az oka annak, hogy a szupermarketekből származó élelmiszer nagy része nem az élelmiszerbankoknál, hanem a szemétben landol. „Lezárjuk a kukákat, vagy elkerítjük őket a kockázat minimalizálása érdekében. Feltétlenül el akarjuk kerülni, hogy a kukából kihalászott élelmiszerrel valaki egészségkárosodást okozzon magának.”
| A magyar “Tafel” |
A magyar háztartásokban tavaly fejenként 65 kg élelmiszer-hulladék keletkezett a Nébih felmérése szerint, ami kicsivel kevesebb a 70 kg-os uniós átlagnál. Ebbe beletartoznak olyan konyhai hulladékok is, mint a tojáshéj, de szakértők szerint a kidobott élelmiszer fele így is megmenthető lenne – mondta a DW Magyar-nak Nagygyörgy András, a Magyar Élelmiszerbank Egyesület külső kapcsolatokért felelős igazgatója. Magyarországon hasonlóak a tendenciák, mint az EU-ban: nálunk is a legtöbb élelmiszer-felesleg a háztartásokban keletkezik, azt követi a feldolgozási szakasz, illetve a mezőgazdasági termelés. Az Élelmiszerbank tavaly 8,6 millió kg (napi 25 ezer kg) élelmiszert mentett: karitatív szervezetek 630 élelmiszeráruházból hozzák el és osztják szét helyi rászorulóknak a lejárat közeli termékeket (döntően pékárukat és zöldség-gyümölcsöt), valamint sérült csomagolású, illetve promóciókból visszamaradt árukat. A szervezet központi raktárába a közvetlenül a gyártóktól kapott élelmiszerek kerülnek, amiket szintén országos hálózatán keresztül juttat el a nélkülözőkhöz, évente körülbelül 250 ezer embernek tudnak segítséget nyújtani. A klasszikus civil szervezetként működő, jelentős mértékben önkéntesek segítségére építkező Élelmiszerbank hálózata mellett egy államilag koordinált élelmiszermentő hálózat is elkezdte a tevékenységét. Az Országgyűlés 2021 decemberében fogadott el egy, az élelmiszer-pazarlás csökkentését célzó törvényt, és létrehozta az Élelmiszermentő Központ Nonprofit Kft.-t. A törvény értelmében minden 100 milliárd forint fölötti forgalommal rendelkező kiskereskedelmi lánc ennek az állami szervezetnek köteles felajánlani azokat a tartós élelmiszereket, melyek minőségmegőrzési ideje 48 órán belül lejár. A tartós élelmiszer-feleslegek állami begyűjtésére alakult központ azonban még nem indította el az országos nyilvántartási és disztribúciós infrastruktúrát, amely működtetné a rendszert. |
Kié a felelősség?
Nézzünk egy klasszikus példát: kereskedelmi forgalomból történő árukivonás. Ha például egy élelmiszeripari gyártó felfedezi, hogy a terméke a gyártási folyamat során műanyag darabokkal szennyeződött, haladéktalanul tájékoztatja a kereskedőt, aki az árut nem visszaküldi, mert az túl drága lenne, hanem kidobja a szemétbe. Ez a másik ok, amiért Böttcher ellenzi a kukázás legalizálását: külsőre nem ismerhető fel az az élelmiszer, amelyet gyártója valamilyen probléma miatt kivont a forgalomból.
Az Élelmiszer-kereskedelmi Szövetség ezért attól tart, hogy tagjai felelősségre vonhatók lesznek a konténerekből kiszedett, emberi fogyasztásra nem alkalmas élelmiszerekért is.
A Természetvédelmi Világalap, a WWF mezőgazdaságért és földhasználati változásokért felelős vezetőjének, Rolf Sommernek lenne ötlete, hogyan oldják meg a felelősség kérdését. „Ha valaki kikukázott élelmiszert fogyaszt, nem tudja bemutatni a vásárlást igazoló nyugtát, ezért a vállalat nem vonható felelősségre akkor sem, ha a kidobott áru elfogyasztásával valaki egészségkárosodást okoz magának. Aki olyan élelmiszert eszik meg, amelyet már kidobtak, az önmagáért felel ezért, mivel közte és a termék forgalmazója között a vásárlás elmaradása miatt nem jött létre szerződés.
Most sok élelmiszerüzlet szívesen adná oda ingyen a lejárt szavatosságú áruját, azonban tartanak attól, hogy ezzel esetleg büntetőjogi felelősséget vesznek a nyakukba.”
A jó példa: Olaszország
Németország jól tenné, ha egy kicsit délebbre, Olaszországban keresne követendő példát. A mediterrán országban ugyanis nemcsak pénzügyi ösztönzőkkel, például adókedvezményekkel igyekeznek visszaszorítani az élelmiszer-pocsékolást, hanem hatályban van az úgynevezett „jó szamaritánus törvény” is. Ez a jogszabály felmenti a vállalatokat és a civil kezdeményezéseket a kidobott élelmiszerrel okozható egészségkárosítás felelőssége alól, hacsak nem vádolhatók súlyos gondatlansággal vagy szándékossággal.
Ám Rolf Sommer szemében a jogi kérdések tisztázása és a kukázás legalizálása csak valaminek a kezdete Németországban. Természetesen minden megspórolt élelmiszerrel elértünk valamit, de a problémát nem oldottuk meg. A mezőgazdasági szakértő szilárd meggyőződése, hogy „az ellátási láncban szereplő összes vállalatot kötelezni kellene az élelmiszer-termelés csökkentésére. A kormánynak a mezőgazdaságtól kezdve a kereskedelemig minden gazdasági szereplőt kötelező kvótákkal kellene rábírnia az élelmiszer-pazarlás visszaszorítására. Olyasminek pedig, mint a kukázás, hosszú távon nem is szabadna léteznie.”
Szerző: Oliver Pieper. A fordítást Valaczkay Gabriella készítette. A cikket Bogár Zsolt szerkesztette. A címlapkép forrása: Christiane Raatz/dpa/picture alliance
További Deutsche Welle-tartalmak a DW magyar nyelvű Facebook-oldalán találhatóak.
A Deutsche Welle (DW) és a HVG együttműködése keretében heti rendszerességgel jelennek meg DW-s helyszíni riportok, beszámolók vagy elemzések a hvg.hu-n. A DW egy német közszolgálati hírcsatorna, amely a világ 32 nyelvén tudósít. Újságírói jelen vannak Európa és a világ minden táján. A hvg.hu minden héten a teljes tudósítói hálózat legérdekesebb cikkeiből válogat. |
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
