Szűkszavú közleményben tudatja az MMA Kiadó, azaz a kormányközeli, mesés ingatlanokkal is alaposan kibástyázott köztestület, a Magyar Művészeti Akadémia könyvkiadójának honlapján, hogy az általuk novemberben megjelentetett Roger Scruton (képünkön) A zenéről című könyvét fordítási hiányosságok és tévedések miatt visszavonják, és majd egyszer újraközlik.

Persze ezt még dicséretes lépésnek is tekinthetnénk, hiszen nem egy kiadó hajlamos az ilyen helyzetekben alkalmi süketséget és vakságot színlelve továbbsétálni. Ugyanakkor mégiscsak egy köztestület kiadójáról beszélünk, ráadásul a könyv eredeti szerzőjének személye is megkerülhetetlen azok számára, akik bármilyen intellektuális viszonyt is ki akarnak alakítani a modern konzervativizmushoz. Ez olyannyira igaz, hogy Scrutont Orbán Viktor is kitüntette, miközben a bármiféle konzervativizmussal, vagy jobboldalisággal nehezen vádolható Guardian is nagyra tartotta mint gondolkodót.

Szóval megjelent Scrutonnak a Music as an Art című könyve (a fordításban ez A zenéről címet kapta, tükörfordításban pedig így festene: A zene, mint művészet), majd utána a prae.hu művészeti portálon Tornyai Péter zeneszerző, hegedű- és brácsaművész írt róla egy súlyos, mondhatni megsemmisítő kritikát, amiben Tornyainak nem elsősorban Scruton nézeteivel, hanem az azokat visszaadni képtelen fordítással volt baja. A fordítói hibák között ráadásul olyanok is előfordulnak, amelyek alapvető zeneismereti hiányosságokra utalnak, ami hát meglehetősen sajátos, hogy eleve egy olyan ember áll neki zenefilozófiát fordítani, akinek láthatóan semmi köze zenéhez, majd mindez csont nélkül megy át a kötet szerkesztőjén is, ami még érthetetlenebbé teszi az egészet.

Csak hogy érezzük a történtek súlyát, olyan elemi dolgokban nem sikerült zöldágra vergődni, mint hogy az angol nyelven B-nek nevezett hang magyarul a H, vagy hogy angolul key-nek nevezik a hangnemet, így az magyarul nem kulcs lesz.

Tornyai hosszasan citálta a fordítás hiányosságait, majd azzal a megállapítással zárta az írását, hogy aggodalomra adhat okot, hogy ezekkel a hibákkal „az ország állami privilégiumot élvező első számú művészeti-tudományos intézményének tudományos könyvsorozatában” találkozunk, és nem egy közepes szemináriumi dolgozatban. A súlyos kritikát követően a kiadó pedig jobbnak látta visszavonni a könyvet, azoknak pedig, akik megvásárolták, azt ígérték, hogy a majdan megjelenő javított kiadásra díjmentesen becserélik a régi példányaikat.