Vajon ki lehetett az a nő, akinek a holttestére egy motoros 1997 júniusában egy Hagen melletti erdőben talált rá, és akit korábban bizonyíthatóan megerőszakoltak, megfojtottak, majd benzinnel felgyújtottak? Ki az a másik, akinek csontvázzá vált földi maradványaira 2001 októberében egy Köln melletti mocsárban bukkantak? És az az asszony ki lehetett, akinek a testét 2002-ben a Weser folyó brémai jachtkikötőjében sodorta partra a víz?

Három nő: mindannyian erőszakos halált haltak és személyazonosságuk a mai napig tisztázatlan.

A német Szövetségi Bűnügyi Hivatal (Bundeskriminalamt, BKA) munkatársait azonban nem hagyták nyugodni ezek az ügyek. A holland és a belga rendőrséggel közösen nemrég elindították az „Azonosíts!” elnevezésű kampányt, amelyhez az Interpol Nemzetközi Bűnügyi Rendőrségi Szervezet is csatlakozott. Most világszerte keresik a nyomokat, amelyek segíthetnek annak a 22 nőnek az azonosításában, akik erőszakos bűncselekmény áldozatává váltak a három szomszédos ország valamelyikében.

„Ez az első alkalom, hogy az Interpol kiadja az úgynevezett ’fekete közleményekben’ szereplő adatokat, amelyekbe eddig kizárólag a nemzeti rendőrhatóságoknak engedtek betekintést. A cél, hogy a nyilvánosság bevonásával új információkhoz jussanak az áldozatok azonosításához és a gyilkosok felelősségre vonásához – közölte a DW megkeresésére az Interpol.

Nemzetközi nyomok

Egyfajta premierről van tehát szó, amelyre hatásos médiakampányt húztak fel. Egyrészt a holland sztárműsorvezető, Anniko van Santen közreműködésével egységes arculatú angol nyelvű videók készültek a YouTube-ra az egyes esetekről (#Operation Identify me), olyan címekkel, mint „A csatornában talált nő” vagy a „Nő a bőröndben". Ezek egyszerre utalnak a gyilkosság körülményeire és az áldozatok nemére, vagyis arra, hogy kivétel nélkül nőkkel szembeni brutális erőszak történt.

Németországban egy olyan tévéműsorral igyekeznek felhívni a témára a figyelmet, amely 1967 óta rekonstruál megoldatlan bűnügyeket. Az „Aktenzeichen XY...ungelöst” („Az XY aktaszámú megoldatlan eset”) az „Azonosíts”-projektben szereplő, Németországban talált hat női áldozat ügyét dolgozza fel. Bár a kampány folyamán eddig egyetlen áldozatot sem sikerült minden kétséget kizáróan azonosítani, a nyomok egyre sokasodnak.

„A kampány elindítása óta több mint 500 üzenetet kaptunk, amelyek közül néhány valóban értékes információt tartalmazott. Minden megoldatlan ügynek lehet nemzetközi vetülete. A konkrét esetben például elképzelhető, hogy a nők nem abból az országból származnak, ahol a holttestüket megtalálták, vagy ahol esetleg emberkereskedelem áldozatai lettek" – nyilatkozta az Interpol.

Az azonosítás a kulcs

A Szövetségi Bűnügyi Hivatal munkatársa, Anja Allendor a DW-nek elmondta, hogy a helyi nyomozóhatóságok is egyre több tippet és információ kapnak. Bár az ilyen megoldatlan bűnügyeket – amelyek némelyike évtizedekre nyúlik vissza – a szakzsargon „döglött ügyeknek” nevezi, újra és újra bebizonyosodik, hogy hosszú idő után is sikerülhet használható nyomokra bukkanni. Ahogy ez Schweinfurtban nemrég megtörtént: 45 évvel egy 18 éves lány meggyilkolása után tartóztattak le egy gyanúsítottat.

Holger Münch, a Szövetségi Bűnügyi Hivatal vezetője Nancy Faeser szövetségi belügyminiszterrel

REUTERS/NadjaWohlleben

Az „Azonosíts!” nevű kampányban szereplő női áldozatok szempontjából ez azt jelenti: amennyiben azonosítani tudják őket, akkor megvan az esélye, hogy később megtalálják és elítéljék az elkövetőt, mondja Allendorf. „Természetesen az áldozat azonosításától függ a felderítés további menete. Ha megtudjuk, hogy az áldozat valójában honnan származik, hol tartózkodhatott a bűncselekmény idején, milyen környezetben élt vagy dolgozott – elkezdődhet a bűncselekmény feltárásának, a tettes kilétének a nyomozása.”

A nők elleni erőszakos bűncselekmények legtöbbje családi környezetben történik. A Szövetségi Bűnügyi Hivatal adatai azt mutatják, hogy Németországban naponta történik nővel szembeni gyilkossági kísérlet. És majdnem minden harmadik nap értesül a rendőrség olyan esetről, amelyben az áldozat életét partnere vagy volt partnere oltja ki. Más európai országokban a számok jóval magasabbak is lehetnek, azonban erről nincsenek egységes európai statisztikák.

A fent említett 22 esetben a Szövetségi Bűnügyi Hivatal azt feltételezi, hogy a meggyilkolt nők Kelet-Európából, Afrikából vagy Ázsiából származnak, és nem abban az országban töltötték életük nagy részét, ahol megölték őket. Allendorf számára az a körülmény, hogy ezeket a személyeket senki sem jelentette be „eltűntként”, egyértelműen arra utal, hogy nem alakult ki túl nagy kapcsolati hálójuk Belgiumban, Hollandiában vagy Németországban. Fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a BKA kampánya első körben nem az is elkövetők, hanem az áldozatok azonosítására összpontosít.

„Azt sem szabad elfelejteni, hogy az áldozatok azonosítása a hozzátartozók értesítését is maga után vonja. Számunkra fontos kritérium, hogy a családoknak lehetősége legyen meggyászolni ezeket a nőket, anyákat vagy lányokat, és hogy az áldozatok földi maradványai ne feltétlen maradjanak örökre névtelen sírokban”.

Új technológiák

Az, hogy „döglött ügyeket” adott esetben még évtizedek múltán is fel lehet deríteni, nagyban köszönhető az új technológiai lehetőségeknek. Az „Azonosíts!” című kampányfilmben az áldozatok arcot és identitást kaptak az úgynevezett arc-lágyrész-rekonstrukciós eljárás segítségével, amelyet a fellelt koponyák alapján végeztek el erre specializálódott intézetekben – magyarázta a BKA tisztje. Ezzel esély nyílt arra, hogy a lakosság köréből jelentkezhessen, aki felismeri valamelyik áldozatot. De nem ez az egyetlen csúcstechnológiás eljárás: ott van még a DNS-vizsgálat is.

Arcrekonstrukció az „Azonosíts!” kampány keretében

Interpol

„Az 1980-as évek vége óta van lehetőségünk DNS-t nyerni különböző szövetekből, fogakból és csontokból, és ezáltal azonosítani a holttestet. Az 1992-ben létrehozott adatbázisunk tartalmazza mind az eltűnt személyek, mind az ismeretlen holttestek DNS-profiljait” – mesélte Allendorf. Az így nyert DNS-profilokat az Interpol Lyonban található nemzetközi DNS-adatbázisába is elküldik. Így rögtön láthatóvá válnak az esetleges egyezések: azaz, hogy a holttest DNS-profilja egyezik-e valamely nyilvántartott eltűnt személy adataival.

Fél évszázaddal később

Az Egyesült Államokban nemrég nagy feltűnést keltett egy gyilkossági ügy, amelyben a női áldozat személyazonosságát több mint fél évszázad után sikerült tisztázni. A holttestet 1969-ben találták meg Florida államban. Miután megfojtották az áldozatot, műanyag zacskóba csomagolták és egy nagy fekete bőröndbe rejtették.

Ezt a „döglött ügyet” most sikerült felgöngyölíteni a nyomozóknak. Véletlenül bukkantak egy hajmintára a bizonyítékok között, amelyet korábban soha nem vizsgáltak. A DNS-profil segítségével azonosítani tudták a meggyilkolásakor 41 éves Sylvia June Athertont, sőt, még élő rokonokat is találtak. Az ehhez hasonló hírek arra ösztönzik Anja Allendorfot és a Szövetségi Bűnügyi Hivatal többi munkatársát, hogy a kampányukban szereplő 22 nő személyazonosságát is igyekezzenek megállapítani.

Ahogy mondja: „Akkora nyilvánosságot adtunk ennek a kampánynak, amekkorát csak tudtunk, és bízunk benne, hogy talán még ennyi idő után is jelentkezik – akár névtelenül – egy korábbi tanú vagy bűntárs, és megszerezhetjük az úgynevezett döntő nyomot. Ha ez sikerülne, azt mondanám, hogy minden munka, amit ebbe a kampányba fektettünk, megérte”.

Szerző: Oliver Pieper. A fordítást Valaczkay Gabriella készítette. A cikket Bogár Zsolt szerkesztette. Címlapkép: Az Interpol által támogatott "Azonosíts!" elnevezésű kampány reklámja.

További Deutsche Welle-tartalmak a DW magyar nyelvű Facebook-oldalán találhatók.