Házi baracklekvár és frissen darált dió – a zserbóban benne van a magyar cukrászat lényege
A bejgli mellett a zserbó a karácsonyi asztal másik, szintén szinte kötelező süteménye. Érdemes minél előbb nekikezdeni, mert sok munka van vele, és ahhoz, hogy minden íz szépen összeérjen, a különböző rétegek pihenhessenek, időt kell hagyni magunknak és a süteménynek is.
Bár logikusnak tűnhet, és a zserbó szeletről rögtön a Vörösmarty téri Gerbeaud Kávéház juthat eszünkbe, az eredete egyáltalán nem ilyen egyértelmű. A keletkezését sokan kutatták, legutóbb a Gasztrorégész blog foglalkozott vele.
Megkérdeztük Niszkács Annát, a Gerbeaud ügyvezető-tulajdonosát, aki azt tudta megerősíteni, hogy nem Gerbeaud Emil találta fel és alkotta meg a zserbó szeletet. Az egyik lehetséges változat a kommunizmus alatti államosításokhoz köthető, amikor 1948-ban a Gerbeaud cukrászai készítették el a diós-baracklekváros, csokoládéval bevont, élesztős tésztával készült süteményt. A sütemény pedig hódított, ráadásul a recept sem volt titkos, így mindenki el tudta készíteni.
A blog viszont ezt az elméletet sem tartja helyénvalónak, az ott írtak szerint korábbra, az 1930-as évekre datálódik a sütemény. Erre két, 1935-ben talált, újságban publikált recept a bizonyíték, amely gyakorlatilag a ma ismert sütemény receptje. Az egyik Zserbó, a másik Kugler-szelet néven található. A recept az évek során ugyanaz maradt, csak a neve változott, de leggyakrabban Kugler-szelet néven szerepelt. A blog kitér rá, hogy a Gerbeaud Kávéházat Kugler Henrik, egy híres soproni cukrászdinasztia harmadik generációs képviselője alapította 1858-ban. Gyermeke nem született, így senki nem örökölhette meg az intézményt, de 1882-ben a cukrászmester megismerkedett Gerbeaud Emillel, aki két év múlva átvette az üzletet, amelyet Gerbaud-Kugler utóda néven jegyeztetett be. A pesti közönség is így ismerte meg.
Ebből adódik a sütemény nevének kettőssége is, de az biztos, hogy nem Kugler Henrik találta fel, méghozzá azért, mert a cukrász 1896-ban már nyugdíjas éveiben írta meg A legújabb és legteljesebb nagy házi cukrászat című könyvét, amelyben több száz recept található, de egyik sem hasonlít a zserbóra – áll a Gasztrorégész blogban.
Bármi is legyen az igazság, a zserbó a mai napig a Vörösmarty téri kávéház egyik legismertebb desszertje, bár Niszkács Anna elárulta, hogy sosem ezt a süteményt ajánlja, ha valaki tanácsot kér tőle, hogy mit kóstoljon meg. Meg is magyarázta, hogy miért. „Mindenkinek a saját anyukája és nagymamája által készített a legfinomabb, neki az az otthon íze, azt szereti.” A Gerbeaud-ban egyébként teljesen hagyományosan sütik.
A cukrászda legfontosabb termékét, a járvány alatt kicsit továbbfejlesztették, a sütemény viszonylag sokáig tartó szavatosságát kihasználva. Élelmiszermérnökökkel fejlesztették ki a zserbó-kockát, amelyet díszdobozban, és nem csak baracklekváros-diós, hanem meggyes-mákos ízben is forgalmaznak.
Ha otthon készítenénk el a zserbót, akkor mindenki használja a családi receptet, és amellett, hogy időt kell szánni rá, türelemmel kell lenni és minden lépést betartani, különös tekintettel a pihentetésre.
A legfontosabb összetevője a házi baracklekvár és a jó minőségű darált dió. A tetején a csokoládé is a lehető legjobb legyen. A zserbó tésztája élesztős, vajjal vagy zsírral gyúrva lesz a legjobb.
A kinyújtott tésztának mindenképpen pihennie kell, majd az összeállított, megtöltött süteménynek is. A tölteléket ne sajnáljuk, kenjük gazdagon, ez a zserbó lényege. A rétegeket ne felejtsük el villával megszurkálni, hogy a gőz távozni tudjon. A csokimázzal se spóroljunk, ettől lesz még puhább a süteményünk.
Megkérdeztük Niszkács Annát, a Gerbeaud ügyvezető-tulajdonosát, aki azt tudta megerősíteni, hogy nem Gerbeaud Emil találta fel és alkotta meg a zserbó szeletet. Az egyik lehetséges változat a kommunizmus alatti államosításokhoz köthető, amikor 1948-ban a Gerbeaud cukrászai készítették el a diós-baracklekváros, csokoládéval bevont, élesztős tésztával készült süteményt. A sütemény pedig hódított, ráadásul a recept sem volt titkos, így mindenki el tudta készíteni.
A blog viszont ezt az elméletet sem tartja helyénvalónak, az ott írtak szerint korábbra, az 1930-as évekre datálódik a sütemény. Erre két, 1935-ben talált, újságban publikált recept a bizonyíték, amely gyakorlatilag a ma ismert sütemény receptje. Az egyik Zserbó, a másik Kugler-szelet néven található. A recept az évek során ugyanaz maradt, csak a neve változott, de leggyakrabban Kugler-szelet néven szerepelt. A blog kitér rá, hogy a Gerbeaud Kávéházat Kugler Henrik, egy híres soproni cukrászdinasztia harmadik generációs képviselője alapította 1858-ban. Gyermeke nem született, így senki nem örökölhette meg az intézményt, de 1882-ben a cukrászmester megismerkedett Gerbeaud Emillel, aki két év múlva átvette az üzletet, amelyet Gerbaud-Kugler utóda néven jegyeztetett be. A pesti közönség is így ismerte meg.
Ebből adódik a sütemény nevének kettőssége is, de az biztos, hogy nem Kugler Henrik találta fel, méghozzá azért, mert a cukrász 1896-ban már nyugdíjas éveiben írta meg A legújabb és legteljesebb nagy házi cukrászat című könyvét, amelyben több száz recept található, de egyik sem hasonlít a zserbóra – áll a Gasztrorégész blogban.
Bármi is legyen az igazság, a zserbó a mai napig a Vörösmarty téri kávéház egyik legismertebb desszertje, bár Niszkács Anna elárulta, hogy sosem ezt a süteményt ajánlja, ha valaki tanácsot kér tőle, hogy mit kóstoljon meg. Meg is magyarázta, hogy miért. „Mindenkinek a saját anyukája és nagymamája által készített a legfinomabb, neki az az otthon íze, azt szereti.” A Gerbeaud-ban egyébként teljesen hagyományosan sütik.
A cukrászda legfontosabb termékét, a járvány alatt kicsit továbbfejlesztették, a sütemény viszonylag sokáig tartó szavatosságát kihasználva. Élelmiszermérnökökkel fejlesztették ki a zserbó-kockát, amelyet díszdobozban, és nem csak baracklekváros-diós, hanem meggyes-mákos ízben is forgalmaznak.
Ha otthon készítenénk el a zserbót, akkor mindenki használja a családi receptet, és amellett, hogy időt kell szánni rá, türelemmel kell lenni és minden lépést betartani, különös tekintettel a pihentetésre.
A legfontosabb összetevője a házi baracklekvár és a jó minőségű darált dió. A tetején a csokoládé is a lehető legjobb legyen. A zserbó tésztája élesztős, vajjal vagy zsírral gyúrva lesz a legjobb.
A kinyújtott tésztának mindenképpen pihennie kell, majd az összeállított, megtöltött süteménynek is. A tölteléket ne sajnáljuk, kenjük gazdagon, ez a zserbó lényege. A rétegeket ne felejtsük el villával megszurkálni, hogy a gőz távozni tudjon. A csokimázzal se spóroljunk, ettől lesz még puhább a süteményünk.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
