Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
A katolikus egyházfő a Mennyek Királynője imádságot kísérő déli beszédében a Szentlélek feladatának nevezte, hogy az egymással ellentétes helyzetekben és a konfliktusokban helyreállítsa a harmóniát “a szívekben, a családokban, a társadalomban és az egész világon”.
A pápa a Szentlélek beavatkozását kérte a közösség és a testvériség megerősítésében a különböző keresztény egyházak között, valamint azt, hogy a Szentlélek adjon bátorságot a nemzetek vezetőinek a párbeszédhez, ami a háborúk végéhez vezethet.
”Nagyon sok háború van, gondoljunk Ukrajnára, mindenekelőtt Harkiv városára, amely két napja szenvedett támadást. Gondoljunk a Szentföldre, Palesztinára és Izraelre. A Szentlélek vezesse a nemzetek vezetőit és mindannyiunkat a béke kapuinak megnyitására” – hangoztatta Ferenc.
A pápa a Szent Péter-bazilikában délelőtt bemutatott ünnepi misén homíliájában azt mondta, a Szentlélek adjon erőt ahhoz, hogy “ne adjuk fel” a béke akarását.
”Továbbra is a békéről beszéljünk annak, aki háborút akar, megbocsátásról annak, aki bosszút hint el, befogadásról és szolidaritásról annak, aki eltorlaszolja az ajtókat és akadályokat emel, életről annak, aki a halált választja, tiszteletről annak, aki szeret (mást) megalázni, hűségről annak, aki minden köteléket elutasít, összekeverve a szabadságot a felületes, homályos és üres individualizmussal” – mondta a pápa homíliájában.
Az egyházfő hozzátette, a felsorolt értékeket úgy kell képviselni, hogy nem hagyjuk magunkat megfélemlíteni a nehézségektől, a kigyúnyolástól, az esetleges ellenállástól, melyek “ahogyan a múltban, ma sem hiányoznak”.
A pápa úgy vélte, “nagy szükségünk van a reményre, szükségünk van a béke, testvériség, igazságosság, szolidaritás távlatára. Az életben ez az egyetlen járható út, nincsen másik” – hangoztatta.
Megjegyezte, hogy a remény nem egyszerűen optimizmust jelent. Parti horgonyhoz hasonlította a reményt, amelyhez az ember ki tud jutni a vízből a horgonyhoz rögzített kötélbe kapaszkodva.
Saját egyházának üzenve a pápa kijelentette, hogy az Evangéliumot a mai világban úgy kell hírül adni, hogy “túllépünk nemcsak a földrajzi határokon, hanem az etnikai és vallási sorompókon is, egy tényleg egyetemes küldetésért”.
Ferenc pápa hangoztatta, hogy mindenkit be kell fogadni: “ne feledkezzünk meg erről: mindenkit, mindenkit, mindenkit”.
