hvg.hu: Legutóbb 2011-ben bukkant fel egy internetes konferencián, ami azért maradt meg bennem, mert a Vaterát dicsérte, miközben a cégnél épp a felmondási ideje végén járt. Akkor a kockázati tőkésre váró, új internetes ajánlórenszert ígérő Gravity nevű cégbe tartott, és szó sem volt önállósulásról. Hogyan vált angyal befektetővé?

Gerő Viktor: Nem én neveztem magam angyalnak, és eleinte itthon nem is nevezték ezt a tevékenységet igazából sehogy. Csak a nemzetközi megnevezés, az Angel Investor alapján került be a köztudatba. Speciális tanácsadásnak indult, de ha definiálni szeretnénk a tevékenységet, akkor azt mondjuk, hogy az angyal befektető nem elsősorban és kizárólag pénzt (tőkét) visz a kitörési pontokat kereső startupba (induló vállalkozásba), hanem szaktudást, és kapcsolati tőkét is. Vagyis: mindazt, amivel a kisvállalkozás úgy léphet tovább egy magasabb szintre, hogy az a kockázati befektetők érdeklődését is felkeltheti. Ha úgy tetszik, akkor valamiféle startup-mentor, aki a kis céget a „nagyok” számára észrevehetővé, érdekessé, kívánatossá teszi. A gyakorlatban viszont idehaza sok dolog még csak most van kialakulóban.

hvg.hu: Számított az, hogy a Vaterában egyszerre az IT-fejlesztés, az üzletfejlesztés, de az innovációk és a szervezetfejlesztés is a felügyelete alá tartozott?

G. V.: A történet nem ennyire misztikus. Ha benne élsz egy ideig egy iparági történés fősodrában, és amit kívül-belül jól ismersz, akkor abból kinyerhető olyan tudás, amit később tovább lehet vinni és át lehet átadni másnak. Az angyal befektetőnek éppen így kell tennie egy startupban: szakmailag képesnek kell lennie hozzátenni a már meglévő tudáshoz, képességhez és kompetenciához.

Úgy szállunk be az üzletbe, hogy tudjuk, később, a kockázati tőkés befektető részben a mi hozzáadott értékünk, üzleti modellünk életképessége és működőképessége alapján dönti el, hogy ad-e, és ha igen, mennyi pénzt a vállalkozásba. De leginkább jó emberismerőnek kell lenni, és észre kell venni, hogy ki, melyik mentorálást kérő cég képes a következő 3-5 évben tűzön-vízen át a sikerért dolgozni. Hogy vannak-e olyan sikeréhes vállalkozók, akik a törvényszerűen érkező kudarcok ellenére is képesek továbbmenni a cél felé az úton, még ha nem is mindig az eredetileg kitűzött útvonalon. Ehhez tapasztalat biztosan kell, de azért a döntésünk egy kicsit szakmai rulett is.

hvg.hu: Mi volt az első angyal-üzlete?

G.V.: A Gravity R&D. Ők még úgy kerestek meg, hogy dolgozzunk együtt. Kiderült, hogy szakmailag kiemelkedőek, de vannak olyan területek, amiben szükség lehet a segítségemre. Úgy éreztem, hogy a közös munka lehet annyira eredményes, hogy nemcsak a tudásommal, hanem anyagiakkal is érdemes segíteni, és befektetőként is részt venni benne. De nem a pénz az elsődleges, mert azt sokan tudnak adni. A legfontosabb, hogy ha angyalként szállsz be, akkor a pénzed mellett azt is bizonyítanod kell, hogy veled sokkal eredményesebben haladnak a céljuk felé. Ha így van, akkor a sikered is nagyobb lehet.

hvg.hu: És a Meska?

G. V.: A Meska.hu később jött; egy szerencsés egymásra találás, tankönyvbe illő win-win szituáció a miénk. Szintén ők kerestek meg, de miután gyorsan kiderült, hogy az üzleti modelljük módszertanilag és sok más tekintetben nagyon hasonló a Vateráéhoz, az is nyilvánvaló lett, hogy tudok a tulajdonosoknak olyan tanácsokat adni, ami az ő épülésüket, fejlődésüket segítheti és közben én is újabb tapasztalatokkal gazdagodom. Hiszen az iparági fejlődés nem áll meg, ezt a tudást fontos naprakészen tartani.

Mielőtt még rákérdez: nem „ennyi az egész”, mert az angyal befektetés egy hosszabb távú folyamat. Egy-egy sikeres startup exitje 5-7 évnyi munkát és befektetést jelent, és csak ezen a ponton lehet sikerről beszélni, vagy arról, hogy a világmegváltó terv elbukott. Négy év óta, amióta ezzel foglalkozom, most lesznek láthatóak az első sikerek és kudarcok.

hvg.hu: Mi a tőkelimit, amellyel beszáll egy ígéretesnek tűnő startupba?

G. V.: Itthon az angyalok által befektetett, elfogadottnak tartott tőkekeret 1-50 millió forint között van. Projekttől függően persze el lehet ettől térni, de zömmel ebben a nagyságrendben mozgunk. Amerikában a felső szint akár 1-1,5 millió dollár (230-350 millió forint), ráadásul az is elterjedt formula, hogy a kockázatitőke-társaságok angyalokat fognak össze, és egy-egy projekthez akár 3-5 angyal is csatlakozik, akik így a cég számára a pénzt és a tudást is sokkal értékesebbé teszik. Az azonban nagyjából azonos, hogy 8-10 befektetésből általában egy-kettő lesz igazán sikeres. Igaz, az a siker remélhetőleg mindenért kárpótol.

Egyszerre kell tudni kockáztatni és befektetni. És bár kétségtelenül szükséges mindehhez némi anyagi biztonság, de az angyalbefektetés inkább a kockázatvállalási hajlandóságról és a szakértelemről szól. Meg arról, hogy a vállalkozó hajlam nem válik vízzé.

Sok kudarc, illetve sikertelen befektetés van. Idehaza ezt is sokan megpróbálják elfedni, pedig a kudarc az valóban inkább tapasztalat. Én ezt korábban is megtapasztaltam, mert a Vateránál éveken keresztül folyamatos innováció zajlott, és amelyik fejlesztés nem jött be, és nem hozott eredményt, az ebből a szempontból kudarc volt, másrészt viszont óriási tapasztalati bázist épített, amit később az előnyünkre tudtunk fordítani. Aki nem innovatív, az nehezen tud kiugró sikereket elérni.

hvg.hu: Az „angyalkodást” lehet-e ördögi dologra felhasználni? Úgy értem: van-e arra tér, vagy korlátozza-e azt valami, hogy ha az ötletbe többet lát bele az angyal, mint amennyit a cégvezetés, akkor azt a maga nagyobb hasznára kihasználhassa?

G. V.: Ez egy szerződésben rögzített munka, ami jellemzően opcionális részesedést, illetve kisebbségi részesedést tesz lehetővé az angyalbefektető számára. Az üzleti lehetőséget meg kell találni, és olyan segítséget kell nyújtani az adott cégnek, mellyel célba érhetnek. És akkor te is része, részese leszel a sikernek.

Ugyanakkor az „angyal” azért is kifejező elnevezés, mert a segítségünk akkor ideális, ha kívülről valójában a személyünk nem is látszik. A munkánk eredménye az, hogy a cég a korábbiakhoz képest sikeresebb pályára áll, ennek kell látszódnia.

hvg.hu: Most akkor igaz vagy sem, hogy a siker végeredményben az angyal befektetőn áll vagy bukik?

G. V.: Sokan nem hiszik el, de mi csak a mankó vagyunk a sikerhez, nem pedig a megoldókulcs. A siker elsősorban az alapítók érdeme, viszont egy angyal a szaktudásával segít eljutni a nagyobb lépték felé. Valamiben meglátni a lehetőséget, hogy abból elegendő pénzt, ötletet és energiát rászánva lehet valami, nem egyenlő a magával sikeres termék előállításával.

Magyarországon talán néhány tucat angyal befektető dolgozik, akik zömmel visszahúzódó, az ügyfelek által felkeresett tanácsadóként kerülnek először a képbe. Amerikában vagy Nyugat-Európában ez nem így megy, mert kifejezetten kirakatba kívánkozó szakmává vált.

hvg.hu: Pár hónapja lehetőségem volt első kézből beszélgetni a Samebug nevű magyar startup cég egyik vezetőjével. Éppen akkor érkezett meg Bostonból, ahol a startup menedzselés Mekkájának számító MIT, a Massachusettsi Műszaki Egyetem egyik kurzusán vettek részt. Azzal jöttek haza, hogy ha a világpiacra akarnak menni a termékükkel, akkor mindent el kellett felejteniük abból, amit itthon e témában tanultak. Bostonban az angyal befektető is, de még a kockázati tőkések előtti prezentációk súlypontjai, üzenetei is egészen máshol, máshogy vannak, mint azt itthon tapasztalták.

G.V.: Ez a szaktudás mindenhol a helyi adottságokhoz igazodik, az angyalnak tisztában kell lennie azzal, hogy az adott cég milyen piacra készül betörni. Egy jó üzleti angyal ismeri a hazai és a nemzetközi elvárásokat egyaránt.

Amerikában nemcsak több pénz és tudás áll mindehhez rendelkezésre, de ott az „angyalkodás” kultúrája is sokkal magasabb szintre jutott, mint nálunk. Míg idehaza 3-4 igazán sikeres startup cégre vagyunk büszkék, Amerikában több száz ilyen cég van, és a menedzselésüknek is tradíciói alakultak ki. A sikeres cégek felépítésének tapasztalatait mindennek tetejébe ott előszeretettel forgatják vissza a rendszerbe, amivel gyorsabb és szervesebb fejlődést érhetnek el. Ezzel nincs mit vitázni. Amin lehet, hogy ott ezek a sikeres emberek se ülnek a pénzükön, hanem visszamennek cégeket mentorálni és támogatni.

Mindent összevetve azonban hiba lenne a magyarországi startup és angyalbefektetői helyzetről sajnálkozó és lekicsinylő véleményt alkotni. Igazából egyre jobb a helyzet – még akkor is, ha a néhány éve tartó starup hype eredményeként nemcsak a vérpezsdítést látjuk, és azt, hogy a fővároson kívül, Miskolcon, Pécsett, Debrecenben is egyre több a fóka, hanem azt is, hogy vadászból sem lett kevesebb.

hvg.hu: Az elmondottakból úgy látszik, hogy egy adrenalinfüggő élsportoló életét éli. Meddig lehet ezt folytatni?

G.V.: Évekig az volt rám jellemző, hogy amikor egy cégben megláttam a lehetőséget, akkor azt már nagyon nehezen engedtem el. Aztán amikor fizikailag és a kapacitásban is elértem a felső határt, be kellett látnom, hogy nem tudok többet vállalni. Meg kellett tanulnom, hogyan építsem fel tudatosabban és még inkább eredménycentrikusan az időbeosztásomat.

Az elmúlt időszakban aztán még egy lépést tettem a fejlődésem érdekében. Az angyal szerepet háttérbe szorítva, átültem a Conor Seed Capital Fundhoz, pontosabban az ebben a kockázatitőke-társaságban működő magvető alaphoz. Úgy is mondhatjuk, most az asztal másik oldalára ültem át - ott, ahonnan az angyalok munkáját próbálják meg tovább segíteni.

Az Ön cége sikeres? Ossza meg velünk sikertörténetét, és mi megírjuk! Kérjük adja meg elérhetőségeit, hogy megkereshessük.