Az orosz–ukrán háború miatt visszaesett orosz gázszállítások minden eddiginél sérülékenyebbé tették az EU elektromosenergia-piacát. Bár az ellátás folyamatos, a gázkínálat ingadozása nagyban megnöveli az áram piaci árát, ami az Európai Bizottság friss jelentése szerint 2024–25-ig tovább drágulhat. Európában az áram árát ugyanis nagy részben az előállításában jelentős részt képező gáz ára határozza meg, így ha a gáz világpiaci ára nő, az áram is ezzel arányosan drágul. Az elmúlt hónapokban emellett a nagy hőség miatt megnövekedett az áramfelhasználás, és még a francia atomerőművek több mint felét is leállították karbantartási munkálatok miatt, amelyek csak télre fejeződnek be. Ezek a tényezők mind felhajtják az elektromos áram árát, ami rendkívül nehéz helyzetbe hozhatja a lakossági fogyasztókat, főleg az alacsony keresetű európai polgárokat. Éppen ezért az Európai Tanács arra kérte az Európai Bizottságot, hogy

sürgősen tegyen lépéseket a megfizethető árú energiaellátás biztosítása érdekében.

Ennek a kérésnek a Bizottság eleget is tett, legalábbis az első, nem hivatalos ajánláscsomagja szerint, ami az EUrologus birtokába jutott. A javaslat három főbb intézkedésre hívja fel a figyelmet, amelyek jó eséllyel javíthatnak a jelenlegi helyzeten. A Bizottság

• szükségesnek tartja az elektromos energia iránti kereslet mérséklését,
• a kisebb, nem árszabályozó technológiák, például a nukleáris vagy zöld energia forgalmazói eladási árának szabályozását,
• és egyes fogyasztók számára az áram áfatartalmának csökkentését.

A jelentés arra is felhívja a figyelmet, hogy ezeket az intézkedéseket érdemes lenne együtt bevezetni, hiszen mérsékelik egymás negatív következményeit és együttesen lényegesen fenntarthatóbbak. De nézzük, milyen következményekkel járnak a javaslatok.

MTI / EPA / Martin Divisek

Keresletcsökkentés

A javaslat lényegében azt szorgalmazza, hogy az EU olyan intézkedéseket vezessen be, amelyek arra ösztönzik a piaci szereplőket, hogy kevesebb áramot fogyasszanak. Ezáltal csökkenne az elektromos energia iránti kereslet, ami árcsökkenéshez vezet.

A gyakorlatban ez úgy működne, hogy a piaci szereplők egy része tegyen ajánlatot arra, hogy mennyi állami kompenzációért cserébe csökkentené a fogyasztását. Így az állam mérsékelheti a fogyasztáscsökkentés költségeit, mivel az ajánlatok közül a legolcsóbbat tudja elfogadni.

A lakosság esetében nem javasolnak hasonló rendszert a kompenzációhoz, a Bizottság egyszerűen azt javasolja, hogy a tagállamok honorálják pénzügyi kedvezményekkel, ha egy lakossági fogyasztó csökkent az áramfelhasználásán.

Ezenkívül az áramfelhasználás esetében oda kell figyelni arra, hogy az elektromos energia ára a nap legforgalmasabb óráiban a legmagasabb, és az ellátás is ekkor a legbizonytalanabb. Tehát, a piaci szereplőket arra is ösztönözni kell, hogy a kevésbé forgalmas órákban, akár éjszaka fogyasszanak áramot, ne pedig például a kora esti órákban, amikor a lakosság fogyasztása rendkívül magas.

Ez a javaslat értelemszerűen növelheti a tagállamok költségeit, hiszen a kompenzáció terhe rájuk hárulna.

AFP / CAIA IMAGE / SCIENCE PHOTO LIBRARY

Áfakedvezmények a legsérülékenyebb fogyasztóknak

A villamos energia áfájának csökkentése látszólag egyszerű módja annak, hogy csökkentsék egyes társadalmi csoportok, de akár a nehéz helyzetben lévő kisvállalkozások áramszámláit. A Bizottság kiemelte, hogy ez elől az intézkedés elől, még a vállalkozások esetében is, az EU már minden jogi akadályt elhárított, így az áfacsökkentést a tagállamok már most is szabadon alkalmazhatják, ha akarják.

Ennek a javaslatnak szintén az a hátulütője, hogy az áfakedvezmény a tagállamok költségvetését terhelné, hiszen a be nem fizetett áfa bevételkiesést jelent az állam számára. Szintén probléma lehet, hogy az árcsökkenés kevésbé ösztönzi a fogyasztókat spórolásra, de ezt az előző, keresletcsökkentésről szóló javaslatcsomag kompenzálná.

A nem árszabályozó energiatermelés ársapkája

Mint láthattuk, az előző két intézkedés pluszköltséget jelentene a tagállamok számára. Ezt a problémát hivatott orvosolni a javaslatcsomag harmadik eleme, a nem árszabályozó energiatermelők számára bevezetett ársapka.

Egy nem árszabályozó energiatermelő egy olyan piaci szereplő, például egy atomerőmű vagy egy zöld energetikai beruházás, amely nincs jelentős hatással a piaci árakra. Például az atomerőművek szinte változatlan áron termelnek energiát, ám a gáz és az ebből előállított energia megnövekedett árát követve jelenleg az atomenergiából fejlesztett áramot is magasabb áron adják el. Így ezeknek a termelőknek az esetében valóban beszélhetünk "extraprofitról", ezt limitálná az EU.

Képünk illusztráció

AFP / CHRISTOF STACHE

Ez nem azt jelenti, hogy a lakosság előállítási áron kapná az energiát, hanem azt, hogy az áram árának ársapkán felüli része az államhoz folyna be, ebből finanszíroznák például az előző két javaslatot. Így elhárulna a költségvetési akadály mind a kereslet, mind pedig az áfacsökkentő intézkedések elől, amik így fenntarthatóak lennének mindaddig amíg az elektromosság ára magas marad.

Mennyire lenne ez kötelező?

A javaslatcsomaggal kapcsolatban felmerül az a kérdés is, hogy mennyire kellene beépíteni ezeket az intézkedéseket az EU-s jogba és kötelezővé tenni a tagállamok számára. Az Európai Bizottság ezzel kapcsolatban három opciót vázolt fel. Az első lehetőség az, hogy mindezt csak ajánlás formájában fogalmazzák meg, ebben az esetben egyik intézkedés sem lenne kötelező a tagállamok számára, és szintén tagállami szinten alkothatnák az ezzel kapcsolatos jogszabályokat és részletszabályozásokat. Ennek az lenne az előnye, hogy a tagállamok a nekik legmegfelelőbb jogszabályokat alkothatnák, de összeurópai szinten kaotikus szabályozáshoz vezetne.

A második opció, hogy elkészítenek egy EU-s szinten egységes jogszabálycsomagot, ám ennek bevezetését nem teszik kötelezővé a tagállamok számára, akik dönthetnek úgy, hogy részben vagy egyáltalán nem vezetik be a szabályozást. A bevezetett jogszabályok azonban minden államban azonos szövegezésűek lennének, ez csökkentené a jogi zavart.

A harmadik lehetséges út az, hogy EU-s szintű, kötelező jogszabályt alkotnak. Ekkor minden tagállamnak kötelezően be kellene vezetnie a végleges javaslatcsomag minden pontját. Ezzel az lehet a probléma, hogy a tagállamoknak hozzá kellene nyúlnia több, jelenleg az energetikai krízist kezelő jogszabályukhoz, hogy a jogrendszerük ne ütközzön az új EU-s jogszabállyal.

A Bizottság nem hivatalos javaslata a második opciót preferálja, szerintük ugyanis a szabályozásoknak nem kell kötelezőnek lenniük ahhoz, hogy európai szinten jelentős eredményt érjenek el.

Túry Gergely

Az Európai Bizottság javaslata csak az elektromos energetikai krízis rövid távú kezelését célozza. A hosszú távú megoldást ugyanis az EU a zöld energiára való átállásban és például a Fit for 55 környezetvédelmi csomag bevezetésében látja. Persze a mostani javaslatok még messze vannak végleges formájuktól, ám az már most látszik, hogy az unió lényegesen máshogyan kezelné az elektromos energia drágulását, mint azt a magyar kormány teszi a rezsicsökkentés csökkentésével.

A javaslatokról az uniós energiaügyi miniszterek pénteken rendkívüli ülésen tárgyalnak Brüsszelben. Az EUrologus információi szerint valószínű, hogy még ebben a hónapban tartanak még egy rendkívüli tanácskozást a szakminiszterek, mielőtt a téma október elején az állam- és kormányfők rendkívüli, prágai informális csúcstalálkozójának napirendjére kerülne. Végső döntés ekkor, vagy a két héttel későbbi, rendes uniós csúcstalálkozón várható.