Az Európai Parlament gazdasági bizottsága az Európai Bizottság képviselőivel együtt tartott vitát az EU gazdasági dialógusáról, és a gazdaságpolitikai koordinációról. A dialógus elemei két nagyobb csoportra bonthatóak. Egyrészt az Eurozóna országaira vonatkozó szabályokat és azok teljesítését méri fel, másrészt pedig ajánlásokat és stratégiákat fogalmaz meg a tagállami költségvetések számára.

Az idei dialógus központjában a normál élethez való visszatérés áll. A 2022-es válságkezelés után 2023 már a helyreállás éve volt, azonban a növekedés az EU tagállamaiban lassú maradt, több tagállam továbbra is úgy érezte, fenn kell tartania a lakossági és ipari energiatámogatásokat, magas volt a tagállamok hiánya és az államadósság szintje is. Ezzel önmagában nincs probléma, Paolo Gentolini európai biztos és Valdis Dombrovskis, a bizottság alelnöke hangsúlyozták, a válságkezelő lépésekre szükség volt a Covid-járvány kezeléséhez, illetve az orosz–ukrán háború okozta energiaárnövekedés ellensúlyozására a kezdeti időszakban.

Azonban a bizottság álláspontja szerint most már ki kell vezetni a válságkezelő intézkedések többségét, ugyanis azok lassítják a gazdaságot, és elhúzzák a problémák lefutását. Gentolini kiemelte,

“Egyszerre van szükségünk stabilitásra és növekedésre”

Először is megtakarításokra van szükség az államháztartás költekezésében, tehát az EU ajánlása szerint a tagállamoknak kevesebbet kéne költeniük, és kisebb büdzsével operálniuk, mint az előző években. Ennek egyik lényegi pontja az energiatámogatások kivezetése. Egyrészt azért, mert a bizottság álláspontja szerint az elmúlt évek energetikai befektetései kezdenek profitot hozni, a kevesebb fogyasztás (energiatakarékossági beruházások) és az alternatív ellátási láncok kezdik leszorítani az árakat. Másrészt, a mesterségesen lent tartott energiaárak sok tagállamban fűtik az inflációt, és gátolják az autentikus növekedést és befektetéseket.

A cél most az lenne, hogy a kivezetett intézkedések általi megtakarításokat a deficit, avagy az államháztartás hiányának csökkentésére, ne új kormányzati költekezésekre fordítsák. Mindemellett, a biztosok üdvözölték, hogy a szociális kiadásokat és állami befektetéseket a tagállamok 2024-ben is magasan tartják. Az EU ugyanis tanult a 2008-as gazdasági válság hibáiból, ahol a túlzott megszorító intézkedések későbbi elemzések szerint nem elősegítették, hanem visszavetették a helyreállást. Dombrovski kiemelte, 2024-ben

“egy visszafogott helyreállást, és 1,3 százalékos növekedést várunk”

A legtöbb állam hiánycélja is az EU által szorgalmazott 3 százalék alatt van, ám például Magyarországé nem, ez 4.3 százalék GDP arányosan. Az, hogy ez mennyire realisztikus vitatható, 2023-ban ugyanis 6,6 százalékkal Magyarországnak volt az EU-ban a legnagyobb deficitje. Ez alapján a magyar államnak ideálisan ki kellene vezetnie a rezsicsökkentést, visszafogni a költekezéseit, és hatékonyan felhasználni az újonnan megnyílt helyreállítási forrásokat.

Ami a szégyenlistákat illeti, van egy jelentős, amire Magyarország nem került fel, ez a GDP arányos adóssághatárát meghaladó tagállamok listája. Az adósságnak az eurózóna tagállamaiban van egy kötelező érvényű határa, 90,4% 2023-ban, ami 2024-re 89,7%-ra csökken. Van azonban öt tagállam  Görögország (160,9%), Olaszország (139,8%), Franciaország (109,6%), Spanyolország (107,5%), Belgium (106,3%) és Portugália (103,4%), ahol 2023-ban az államadósság meghaladta a nemzeti összterméket. Egyébként a szakértői vélemények megoszlanak az ideális államadósság kérdésében. Konzervatívabb közgazdászok a 100% fölötti rátákat már veszélyesnek tartják, ám mostanában a többségi vélemény az, hogy ha az adósság stabil növekedéssel, és az erőforrások hatékony befektetésével párosul, akár egy magasabb arány is fenntartható lehet. Magyarország egyébként adósság kérdésben Európa középmezőnyében van 70%-os GDP-arányos adósságával.