„Stop LGBTQ” – ismeretlen tettesek helyezték ki ezt a feliratot Bukarestben, amely egy lakatlan, de forgalmas helyen lévő toronyház teljes felületét befedte. A kiírás felháborodást keltett, a jogvédő szervezetek a rendőrségtől kértek segítséget. A hatóság hivatalból nem indított ugyan eljárást, a Pride résztvevőit azonban sem a rendőrség passzivitása, sem a fenyegető üzenet nem tántorította el. Soha ennyien nem vonultak fel szivárványos zászló alatt Bukarestben, mint június 7-én.

A térség országban évről évre egyre többen vesznek részt a hasonló szolidaritási meneteken. Nemcsak azért, mert a szexuális kisebbségeket képviselő szervezetek egyre hatékonyabban mozgósítanak, hanem azért is, mert a felvonulás ma már többet jelent az LMBTQ közösség tagjainak támogatásánál. A tavalyi első, érvénytelenített és az idei második romániai elnökválasztás kiemelt témái voltak a szexuális kisebbségek jogai – a szélsőjobboldali elnökjelöltek homofób kampányüzenetekkel bombázták választóikat. Ellenreakcióként az LMBTQ-jogok melletti kiállás a szélsőjobboldallal való általános szembenállás egyik formájává is vált Romániában. Az idei bukaresti Pride-ra az EU-t támogató, orosz befolyás ellen tiltakozó szavazók jelentős hányada is kilátogatott, függetlenül attól, hogy az LMBTQ közösség rendezvényein részt vett-e korábban.

Három éve, amikor a George Simion mögött álló AUR még csak első parlamenti mandátumát vitte, 15 ezer ember vonult fel a bukaresti Pride-on. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a magyarellenes és homofób párt minden korábbinál több jelölttel indul a választásokon, a résztvevők száma elérte a 20 ezer főt. Idén már 30 ezer ember vonult a szivárványos zászlók alatt. Victor Ciobotaru, az Accept jogvédő egyesület elnöke emlékeztetett: húsz éve rendezik meg Romániában a szolidaritási menetet, az ezredfordulón több volt a rendfenntartó mint a demonstráló, két évtizede még mindössze 300 ember vállalta a nyilvános megjelenést. Ciobotaru hozzátette: ahhoz, hogy ilyen erős összefogás legyen, hosszú évek szervezőmunkájára, a nyilvános térben való állandó jelenlétre van szükség, és arra, hogy az emberek felismerjék, mi a tétje a megmutatkozásnak, összefogásnak.

Mivel Bukarestben a Pride egyszersmind az Európa-párti erők demonstrációjává vált, a külföldi résztvevők jelenléte is mozgósító erővel bírt. Spanyol, portugál, német, brit jogvédő szervezetek képviselői is felvonultak a román fővárosban, és hagyományok szerint képviseltette magát a többek között német, a finn, a holland, a lengyel diplomáciai testület is a szivárványos zászlók alatt.

Bizonyos értelemben Bukarestben volt a főpróbája a budapesti Pride-nak, az EUrologus információi szerint június 28-ára a romániaihoz hasonló szolidaritási gesztusokat terveznek az európai civil és jogvédő szervezetek. Oscar Rodriguez Fernandez, a spanyol FELGTBI országos szövetség elnöke az El Confidencialnak úgy nyilatkozott, nagy mértékben függ az Európai Unió stratégiáitól és az Európai Unió Bíróságának döntéseitől, hogy hogyan alakul a szexuális kisebbségek jogvédelme. Még akkor is, ha egyelőre – fogalmazott Oscar Rodriguez Fernandez – Olaszország, Magyarország vagy Bulgária elrettentő példa a jogkorlátozások terén. Ott, ahol kormányzati szinten van jelen a diszkrimináció, egyértelmű a helyzet, de – figyelmeztet a jogvédő – nem kell kormányzati akarat ahhoz, hogy a homofóbia erősödjön. Spanyol és román jogvédelmi szervezetek is egyetértenek abban, hogy a homofóbia „csatolt áruként” terjed az EU-ellenes propagandával vagy az Ukrajna-ellenes hangulatkeltéssel együtt.

Spanyolország egyébként mintaállam a jogvédelem terén: húsz éve, hogy legalizálták itt az azonos neműek házasságát. A homofób propaganda azonban itt is ugrásszerűen erősödni kezdett az elmúlt években, és villámgyorsan fordulnak visszájára az évtizedek óta erősített társadalmi folyamatok. Elsősorban ott nő az intolerancia, ahol a szélsőjobb erős – például Valenciában. Épp az ilyen intoleránssá váló régiókban számít – teszi hozzá Fernandez –, hogy van-e „uniós pajzs”, védőháló a diszkriminációval, jogsértésekkel szemben.

Védőmechanizmusnak bizonyult például az az európai polgári kezdeményezés, amely betiltotta az Unió területén a konverziós eljárásokat. Senkit nem lehet „rávenni”, „ránevelni” arra, hogy a szexuális orientációját, identitását megváltoztassa. Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2020-as jelentésében szólította fel a tagállamokat ezeknek az eljárásoknak mint emberkínzásra alkalmas beavatkozásoknak a betiltására.

A homofób propaganda elrettentő hatása egész Spanyolországot megrázta egy 2021-es gyilkosságba torkolló lincselés miatt. A 24 éves Samuel Luizt egy utcai összeszólalkozás után támadták meg Corunában. Az idősek otthonában dolgozó segédápoló épp videohívást bonyolított a mobilján, amikor egy mellette elhaladó nő és férfi belekötött. Azt hitték, Luiz őket filmezi, és rátámadtak. Az első támadás során közbeléptek az áldozat barátai, ám nem sokkal később egy tucat ember tért vissza, és esett neki az időközben magára maradt Samuel Luiznak. Több mint negyedórán át verték a földön fekvő férfit, és közben homofób szidalmakat kiabáltak rá. Sérülései olyan súlyosak voltak, hogy Luiz életét vesztette.

Az eset után tüntetések tucatjait szervezték Spanyolország-szerte, három éven át, a spanyol sajtó által folyamatosan figyelemmel követett per folyt, és éles politikai vita bontakozott ki. Juan Carlos Monedero, a Podemos korábbi vezetője az írta az X-en, ha Madrid polgármestere korábban kitette volna a szivárványos zászlót, nem következhetett volna be ilyen könnyen nyilvános lincselés.

Az El Confidencialnak nyilatkozó Oscar Rodrigez Fernandez a spanyolországi folyamatokkal kapcsolatban hangsúlyozta: bár a propaganda és a gyűlöletkeltés szedi az áldozatait, megfelelő oktatással, támogatással enyhíthető vagy felszámolható az intolerancia. Fel kell készülni, hogy a legfiatalabb generációk ki vannak téve a homofób propagandának, és tudatosítani kell bennük, milyen kockázatokkal jár ez.

Ez a cikk a Pulse nemzetközi újságíró projekt keretén belül készült. Létrejöttéhez hozzájárult az EL Confidencial (Ana Somavilla) és a Hotnews.ro (Sebastian Pricop)

Nyitóképünkön a bukaresti Pride 2025. június 7-én. Fotó: Daniel MIHAILESCU / AFP