Bármikor könnyen előfordulhat, hogy szeretteink valami házi süteményt reklamálnak rajtunk. Pikírt megjegyzésekkel célozgatva elháziasszonytalanodásunkra. Mi mást is csinálhatnánk, mint hogy kibontunk egy üveg jó minőségű bort, és az élet nagy dolgairól barátnőnkkel folytatott maratoni telefonbeszélgetés közben úgy teszünk, mintha nagyon sütnénk?

Áltúrógombóc. Hálás desszert © halker.hu

Egy olyan süteményt, amelyet tésztakeverés nélkül megúszhatunk, nem kapunk ínhüvelygyulladást a gyúrástól, nem lesz nagy halom mosatlan a konyhában, ráadásul még a délelőttünk-délutánunk is szabad marad. Vegyünk egy adag lisztet, mondjuk 40 dekát, plusz közel hasonló mennyiségű cukrot és keverjünk hozzá egy zacskó sütőport. A tészta felét egy kivajazott tepsi aljába szórjuk, morzsoljuk, majd ráegyengetünk fél kiló túrót úgy, hogy mindenhova jusson belőle. Jöhet rá a maradék lisztes cukor avagy cukros liszt, kinek hogyan tetszik.

Ennél a pontnál már túl vagyunk a süteménykészítés oroszlánrészén. Egy nagyobb ibrikbe töltsünk fél liter tejet, keverjünk bele két egész tojást és némi vaníliás cukrot. Öntsük nyakon az eddig elkészülteket. Ne ijedjünk meg, ha nem túl vonzó az összhatás, a végeredmény a fontos. Attól pedig nem kell tartanunk, feltéve, ha nem hagyjuk leégni a tepsit és a házat.

Befejezésként művünk tetejére rákockázunk egy egész margarint, s a tepsit betoljuk a sütőbe. Amikor a sütit kivesszük, a folyamatot korábban szkeptikusan figyelő közönség biztosan megváltoztatja álláspontját, és elkapkodja a felszeletelteket. Mi pedig minimális befektetéssel maximális háziasszonynak tekinthetjük magunkat.

Ha legközelebb nem figyelnek oda, megkockáztathatjuk az áltúrógombocót. A tejbegrízfőzés ugye nem a legkíméletlenebb módja időnk s erőnk igénybevételének? Csak arra kell figyelnünk, hogy a szokásosnál sűrűbbre sikeredjen. S reszeljünk bele kevés citromhéjat is. Erőteljesen keverjük össze a hozzá képest fele mennyiségű túróval, s ízlés szerint vaníliás cukorral. Ha képesek vagyunk kétfelé figyelni, eddigre már kész is az aranybarnára pirított zsemlyemorzsánk. Ha nem, legfeljebb kicsit pihen a darás-túrós massza. A lényeg, hogy a végkifejletben alaposan meghempergőzzenek a pirított prézliben a két kanállal vagy vizes kézzel ügyesen gombócszerűvé formázott darabok. Legyen a közelben cukros tejföl, amivel leöntjük.

Ilyentájt a csúnya süti és az álgombóc is hálás – nem beszélve a publikumról – pár szem epres körítésért, netán frissiben rottyantott eperöntetért.

Gőgh Csilla – Gyimesi Zsuzsa