A hagyma fontossága a magyar konyhában elvitathatatlan. Használata a rántottától a lecsón keresztül a pörköltökig terjed. A szaft fogalma is elsősorban azt a különleges esszenciát jelenti, amely az aprított hagymának a zsíron történő megpirításával és megpaprikázásával jön létre. Ennek a bizonyos szaftnak az előállítása a paprikás krumpli készítésének is a legfontosabb eleme. Véleményünk szerint ehhez, bár a célnak akár a napraforgó olaj is megfelel, zsiradékként a sertészsír a legalkalmasabb. Túlzásba persze nem kell esni, annyi elég belőle, hogy a lábos alját vékonyan ellepje. Ebbe a felhevített zsiradékba kerül aztán a felaprított hagyma. Tulajdonképpen mindegy, hogy apróra, vagy karikára vágjuk, hiszen az ízeit így is, úgy is átadja a lassú tűzön sistergő zsírnak. A hagyma mennyiségét nehéz meghatározni, nem könnyű az arany középutat megtalálni, de három-négy közepes krumplihoz egy fej hagyma jó eredményt hoz.

Amikor a hagyma üvegesre pírul lehúzzuk a lábast a tűzről, és bőségesen megszórjuk pirospaprikával, és jól elkeverjük. Ezután rövid ideig, állandó kevergetés mellett, tovább pirítjuk hagymát, ez fontos pillanat, mert ekkor olvadnak bele a szaftba a pirospaprika aromái. Jöhet a lábasba a kockára vágott krumpli. Kicsit ezt is megforgatjuk, hogy egy kis szaft minden krumplira jusson, majd felöntjük vízzel, annyira hogy bőven ellepje.

Ha a víz felforrt, jöhetnek a fűszerek. Só, bors feltétlenül szükséges, de használhatunk majorannát, babérlevelet, fokhagymát, és belekarikázhatunk csípős zöldpaprikát is. Kis időre magára hagyhatjuk, arra a néhány percre, amíg a krumpli félig-meddig megpuhul. De vigyázat, mivel a főzés vége felé kerül bele a kolbász, semmiképpen ne hagyjuk teljesen megfőni a krumplit.

A paprikás krumpli tulajdonképpen kész lenne kolbász nélkül is, de manapság már elképzelhetetlen nélküle. Tulajdonképpen bármelyik alkalmas hozzá a főzőkolbásztól a parasztkolbászig, még a hűtő sarkában megbújó szárazkolbász, sőt alkalmasint a virsli is megteszi. Mindenképpen gazdagítja az ízét, sokkal inkább, mint az olykor ugyancsak betétként használt csipetke.

Apropó tészta. Nem feledkezhetünk meg a paprikás krumpli egyik másik fontos felhasználási területéről, az előkelően gránátos kockának nevezett krumplis tésztáról sem. Ennek készítésekor hasonlóan járunk el, mint a paprikás krumpli főzésekor, kicsit több zsíron pirítjuk a hagymát, és valamivel bővebb lében főzzük a krumplit. Amikor megfőtt, összetörjük és ebbe a paprikás tört krumpliba keverjük aztán a megfőzött tésztát.

A fenti ételek óriási előnye, hogy a hozzávalók – krumpli, hagyma, kolbász, tészta – szinte mindig megtalálhatók otthon, így valamelyik változat bármikor elkészíthető. Sajnos azonban megfelelő savanyúság nem mindig van a kamrában vagy a hűtőben, pedig a paprikás krumpli kovászos vagy csemege uborkával, ecetes almapaprikával, csalamádéval, céklával az igazi. Utána pedig egy laza fehérboros fröccsel, vagy egy pohár világos sörrel tökéletessé tehetjük az élvezeteket.