Az egyik legtöbbet nyersen fogyasztott zöldség-gyümölcs, számtalan szósz, mártás, és persze a diadalmas ketchup alapja. A paradicsomnak komoly szakirodalma van. Nem egy gasztronómus külön könyvet szentelt neki, ételsorokat kreáltak rá nagy séfek, fesztiválokat szerveznek rá, regionális egyesületeket hoznak létre a jó minőségű paradicsom védelmére.

Olyannyira sokszínű, hogy termékskálát lehetne rá felhúzni. Az évszázadok során több száz fajtát nemesítettek a világ minden táján. Méretben, színben és ízben is ezerféle lehet. Itthon leginkább a piros, közepes méretű és szerencsés esetben kis zamatot  mutató paradicsom dívik. Aki evett már igazi, napon érlelt, mediterrán paradicsomot, az tudja, hogy szinte buja íze van, édes, de ezt az édességet kellő savtartalom egyensúlyozza. Mielőtt kóstolási naplóvá degradálódnánk, térjünk vissza a paradicsomok népes családjához.

A paradicsomban. Idilli állapot © AP

A paradicsomokat három különböző típusba szokás sorolni. Van a koktélparadicsom, angolul cherry tomato (cseresznye paradicsom). Méretre kicsi. Következik a nagyméretű, szintén friss fogyasztásra való fajták özöne, angolul – érdekes módon – beefsteak típus. Ez könnyen lehet akár egy kilogrammos is darabonként, de a legnagyobbak meghaladhatják a két kilót is. Nem tévedés, egy darab paradicsom lehet akár akkora, mint egy szép csirke. A harmadik pedig a szósznak való paradicsomok csoportja, amely angolul paste tomato névre hallgat. Magyarul egészen más jellegű, bonyolultabb, viszont kevésbé célravezető csoportosításokkal lehet találkozni.

A paradicsom meglehetősen változatos alakzatokat tud ölteni. A szabályos gömbölyűtől az egészen göcsörtösig minden előfordul. Lehet szinte szivar alakú, vagy olyan, mint a halloween tök. A színek között megkülönböztethetünk egy és többszínű (csíkos) fajtákat. A leggyakoribb színek: piros, rózsaszín, sárga, fekete, zöld, narancssárga. Akad fehér és lila is, és természetesen minden esetben az érett állapotban felvett színről beszélünk. Általános szabály, hogy a piros fajták kicsit magasabb savtartalommal bírnak, harapósabbak, a sárga verziók édesebbek.

Az Egyesült Államokban hatalmas kultúrája van a paradicsom termesztésének. Megszállottak és hivatásosak ezreinek hobbija, munkája ez. Amiket ők termelnek, azt heirloom tomatoes-nak nevezik. A heirloom szó magyar megfelelője a „családi ezüst”. Ez alatt azt kell érteni, hogy a legjobb fajták magjai akár évszázadokon öröklödtek generációról generációra egy családon belül. Az ifjabbak örökölték a magokat, és tenyésztették tovább. A heirloom fajták legalább 50 évesek.

Ezeket a fajtákat sosem azért nevelték, hogy egyformák legyenek a gyümölcseik, vagy sokáig bírják a szupermarket polcán. Kizárólag az íz és a magas tápanyagtartalom a szempont. Ezért ezek a fajták akkor is magasan verik az egyen paradicsomokat, ha azok a legjobb körülmények között nevelkednek, a legjobb íz elérésnek érdekében.

Az effajta paradicsomhoz köthető kultúra Oroszországban és Olaszországban is nagy múltra tekint vissza. Előbbi a fekete fajtáiról híres – mint amilyen a black krim –, utóbbiból származnak a legjobb szószparadicsomok. A leghíresebb és legnépszerűbb fajta a brandywine, mely egy beefsteak típus, és több változata van. Sokak szerint ennek a paradicsomnak van a legjobb íze mind közül.

Az élet egyik nagy csodájától fosztjuk meg magunkat, ha nem ismerkedünk meg azokkal az élvezetekkel, melyeket a paradicsomok nemzetközisége rejt magában. És ehhez ma már nem is biztos, hogy a bécsi út túloldalára kell mennünk piacolni vagy delikateszkedni, csak járjunk nyitott szemmel és ne féljünk kipróbálni az újdonságokat.