A húsbeszerzés kőkorszaki hagyományaira hivatkozva a HVG Szellem rovatának munkatársai közül kétfős alkalmi férfikommandó vállalta magára a vizsgálati minták megvásárlását.

Elsőként egy budai piac választékát mértük fel: a rokonszenv alapon kiválasztott hentes, miközben kiszolgált minket, készségesen válaszolt kérdéseinkre is. Megtudtuk például, hogy tartana drágább, magas minőségű húst is, de rászáradna. Beszerzési forrásait így a mindenkori ár alapján válogatja. Nála nem találtunk kötözött sonkát – Húsvét még két hétre volt –,  így azt egy hurkát, kolbászt és disznósajtot, no és fokhagymás sültcsászárt is árusító albertirsai őstermelőtől vettük meg.

A nemzetközi élelmiszerlánc városhatárban terpeszkedő hipermarket húseladói – bár a heti akcióra utaló jelmezt viseltek – már kevésbé voltak kedélyesek. Ugyanakkor első szóra megmutatták a portékák eredetét igazoló dokumentumokat. Szolgáltak meglepetéssel is. Kiderült, hogy a fogyasztás templomaiban a húsos ládák helyett, 10 kilós vákuumcsomagokban érkezik a friss áru is. A pakkokon szerepel a húsüzemek összes adata. A kötözött sonka választéknál egyértelmű volt a címkézés, hiszen kizárólag plasztikba burkolt terméket találtunk.

A hazai tulajdonú kiskereskedelmi lánc budai mintaboltjában még nem így szállítják a húsneműket. Ugyanakkor a – henteslegény által slejfninek – titulált papírokat itt is kérés nélkül elénk tették. A felvágottas eladó hölgy tanácsára végül a 4-5 féléből a közértben is fóliázott a közép árkategóriájába tartozó sonkát választottunk. Számlapanaszunk itt sem lehetett, és a kasszánál folytatott – a húsvéti eszem-iszomról folytatott – kvaterkázás sem maradt el.

A HVG próbavásárlását laboratóriumi vizsgálat követte, amelynek eredményéről a csütörtökön megjelenő lapszámban olvashatnak.