Ebédidő Velencében – Gino’s, Dino’s és Giulio’s vendéglőjében épp lengyel ajkú pincérnők szolgálják fel a lasagne-t és a báránycombot, izzadó homlokú turistáknak. Az elegáns Metropol szálloda hűvös eleganciájú éttermében kesztyűs kézzel tálalja a pincér az itáliai gasztronómia újragondolt apró csodáit a tengerentúlról érkezett ínyenceknek. Eközben Giorgióéknál Mercedes asszony lelkesen osztja meg konyhatudományát vendégével, aki azért jött, hogy bekukkantson egy igazi olasz családi konyhába, s a mammától lessen el egy-két konyhai tippet. S ugyanezt teszi nagyjából ugyanekkor a bolognai Ronnie famíliánál is egy vendég, meg még tucatnyi más itáliai otthonban.

Egy jó érzékű vállalkozásnak köszönhetően a Csizmán lentről fel s fentről le a mammák konyhája nyílik meg, s viszonylag kicsi összegért cserébe nemcsak gasztronómiai élményekre tehet szert az érdeklődő. Ezek a családok olyannyira vendégszeretőek, hogy az étkezés végére már betéve tudják a vendégeik családi fotóalbumában szereplő összes tag nevét és életútját is. Ez az igazi olasz gasztronómia, jókat esznek, s isznak. Mindennek a mozgatórugója a család, ami az olaszok számára igazi szentség.

A Home Food kitalálója, Egeria Di Nallo, a bolognai egyetem szociológusprofesszora néhány évvel ezelőtt kezdte kutatni az olaszok étkezési szokásait. S felmérésének eredménye aggasztani kezdte. Ami jó a turisztikai ágazatnak, megemelve az idegenforgalmi bevételeket, az bizony árt az olasz konyhának. Az igazi, hagyományos olasz ételek minősége ugyanis kifejezetten leromlott az éttermekben. A kutatásból kiderült, hogy a legtöbb étteremben egyáltalán nem szánnak időt – a fő turistacsapások mentén lévő etetőkben a forgalom miatt valószínűleg nem is tudnának – a hagyományos konyhai eljárásokra. Megveszik például az előre elkészített ragut, a nagyüzemi beszállítók száraztésztáját, kenyerét, a cukrász- és fagylaltüzemek kész termékeit.

"Egyszerűen kezdünk elfeledkezni a saját ételeinkről" – véli Di Nallo, aki azért alapította meg 2004-ben a Home Food szervezetet, hogy megmentse a tradicionális olasz konyhát. Küldetésének teljesítéséhez nem szakácsok, hanem olasz háziasszonyok járultak. Hiszen az igazi tradíciók az olasz családok konyháiban rejlenek, nem az éttermek üzemi konyháján.

Di Nallo szakácsnői mind önkéntesek, s mindegyikük egy igen szigorú kiválasztási folyamaton esik át, melynek során a professzornő nemcsak főzési tudományukról győződik meg, hanem otthonukat és családtagjaikat is tanulmányozza. "Mindegyikük az édesanyjától tanult meg főzni, nem holmi szakácskönyvből" – magyarázza Di Nallo. Az igazi titkok náluk vannak, ők tudják, mitől  olyan átkozottul finom egy ragu, pasta vagy pizza. Nem kamuznak, ha kell, két napig gyúrnak, dagasztanak, kavarnak, rotyogtatnak, hogy aztán a család asztalára tökéletes étel kerüljön. Ahogyan Di Nallo fogalmaz: "az ételnek nemcsak az a lényege, hogy milyen az íze, hanem az is, hogy milyen környezetben fogyasztjuk el". S hogy mi egy olasz mamma igazi titka? "A családnak főzök, miattuk szeretem az egészet, egyszerűen szeretem őket etetni." Ahogyan a velencei Mercedes mondja: "nekem nem az étel számít igazán. Az egész a családomról és a barátaimról szól, s hogy együtt leülhetünk egy asztalhoz".