A  klasszikus  kenyér elsősorban vidéki háztartásokban – ahol a megtermelt kenyérgabonát  a gazda apránként őrlette le a helyi molnárnál – volt hozzáférhető. A gazdasszonyok fateknőkben hosszú tésztavezetés, azaz érés mellett kemencébe sütve, saját kovásszal vastag kérgű, jelentős sótartalmú 3-5 kg-os, tömörszerkezetű 6-9 napig is fogyasztható kenyere ma már csak emlék.

"Ezt a terméket, amely kívül kormos, szenes, hamus vastag, kemény héjat mutatott, belül pedig tömött, a mai felfogás szerint rettentően egészségtelen, magas sótartalommal bírt, nehezen tudnám elképzelni tömegcikké válva a mai fogyasztók körében" – állítja Jankó Miklós, a STAMAG-IREKS vezetője.

MTI - H. Szabó Sándor

Másik megkérdezettünk, Polgár Ádám pék pedig így vélekedik: "A most termelt búzákból készült lisztekhez elengedhetetlen, hogy ne tegyük hozzá a sütőszereket, amellyel tulajdonképpen olyan természetes anyagokat adunk a liszthez, ami nem tudott a búzában kialakulni. Az adalékanyaggal készítve is készülhet szép kenyér, A kenyér minőségromlásának az első oka, a búza minősége. A következő hiba, hogy már nincs meg az a szakmai hozzáértés, ami korábban volt."

Sajnos – és ezt több helyütt is megerősítették – komoly probléma, hogy a modern üzemekben a betanított, nem szakmai munkaerő alkalmazása, jelentős minőségi ingadozást okozhat. És itt elérkeztünk a pénz kérdéséhez, jó kenyeret olcsón nem lehet előállítani, mert az alapanyagok és a folyamatok során hozzáadott értékek, energia, munkaerő, technológia mind-mind költségtényező. Ha ezzel spórolnak, az bizony meglátszik a minőségen.

Persze igen fontosak a megváltozott fogyasztói szokások is. A már említett masszív kenyér helyett inkább többféle pékterméket vásárolunk, melyektől elvárjuk, hogy egészségesek legyenek (például alacsony energia- só tartalom), kis kiszerelésben is kerüljenek forgalomba, tartósak legyenek és az is jó, ha előre vannak csomagolva. A „békebeli kenyér” azonban nem felel meg ezeknek az elvárásoknak. Például ha csomagolva kerül forgalomba, nem lesz friss, mert csomagolás előtt ki kell hűlnie, a zacskóban, pedig elveszti ropogósságát. Minden megelőzhető, így a morzsálódás és a kiszáradás is, de a ennek ára van, amit sajnos a hazai fogyasztók többsége nem tud vagy nem akar megfizetni.

"Mint a 2010-ben, Riminiben bajnoki helyezést elért magyar Pékválogatott csapatkapitánya és a sütőipari ágazatnak beszállító világszerte ismert vállalkozás magyar vezetője is, megerősíthetem, hogy a jó magyar Fehér Kenyér – mely védett név –  hungarikum, amire méltán lehet büszke ez az ország. Tőlünk nyugatra ezért az egy kilónyi élvezetért akár 600-700 forintnak megfelelő összeget is képesek a háztartások kiadni" – mondja Jankó Miklós.

Ahogy az önök leveleiből is kiderült, szerencsére egyre több helyen nyílnak igényes termékeket előállító pékségek, és egyre nagyobb a választék a fehértől a rozskenyéren át a legkülönfélébb kukoricás, tönkölyös, burgonyás produktumokig. Reméljük, egyre többen lesznek, akik meg is engedhetik – megengedik, mert rájönnek, hogy igenis az olcsóbb a drágább – maguknak ezeknek a vásárlását. Addig azonban sokaknak nincs más választásuk, mint a multik által forgalmazott gyengébb minőségű termékek.

Köszönjük mindenkinek, aki tippeket küldött, merre induljunk, ha igazi, jó kenyeret szeretnénk venni. A Mindennapi kenyerünket keressük című cikkünk hozzászólásait a rovatban nyomon követhetik. Külön köszönjük – s ajánljuk olvasóink figyelmébe – Weinber Ferenc búza, liszt, sikér és egyebek megjegyzéssel küldött szakértő hozzászólását, amelyet A tökéletes házikenyér című írásunkhoz tett. A szerkesztőségünkbe érkezett levelekből az alábbiakban idézünk!

„Kistarcsán, a Hunyadi utca elején, egy kicsi, jelentéktelennek tűnő pékségben igazi kenyeret és pékárut sütnek” (R. M.)

„Igazi ropogós héjú, tömör belsejű, illatos, napokkal a sütés után is élvezhető kenyeret utoljára két évvel ezelőtt, húsvétkor tudtam a család asztalára tenni. A Szentendrei Skanzenben vásároltam” (P. T.)

„Ha tudnám, hol veszik a hentesek a sültekhez árult kenyeret, én is ott venném, bár nem mennék érte túl messzire. Én a Francia Pékség Zsemle Trió ½ kg-os félbarna kenyerét veszem 189 forintért. Ünnepnapokon a Gyömröi úti CBA-ban fellelhető káposztalevélen sült 2 kilóst veszem." (M.T.)

„Balatonalmádiból a legendás,1930-ban, Szabó Gyula mester által alapított családi pékséget ajánlanám,ahol ma is fatüzelésű kemencében sülnek a régi receptek szerint a kenyerek (állítólag még háború előtti kovászuk is van). El is fogynak reggel 9-10 órára. De semmi vész, mert az állomáshoz közel ott a hét minden napján, éjjel-nappal üzemelő Pufi Pékség, reggeli és délutáni friss sütéssel.” (Gy.T.)

„A Nyugat-Dunántúlon legendája van a toronyi kenyérnek (Toronyi Sütőipari Társaság). Csak természetes anyagok, semmi vitaminozás meg egyebek!” (P.G.)

„A Lipóti Pékség már a 90-es évek elején boldogította a helybelieket, szerencsére azóta nemcsak Győr-Sopron határait nőtték ki. Tatabányán, Székesfehérváron, Pápán, Esztergomban, Érden, Budapesten s más helyütt az országban már 100 mintaboltjuk van.” (Sz.Z.)

„Vértesacsán vasárnap este is csodás ropogós héjú, foszlós bélű, illatos kenyeret lehet venni a péknél. Mi a Balatonról hazafelé jövet direkt a bicskei útra kerülünk, és nem a sztrádán jövünk Budapestre, hogy útba ejthessük. A kilósat szoktuk venni. Azt nem tudom, másnap milyen, mert még vasárnap este négyen felfaljuk, jó sok vajjal megkenve.” (S.Zs.)