A budai Jardinette sörvacsoráját a német, vagyis a tradicionális sörök híveinek találták ki. Az összeállítás – bár kétségtelen kiváló sörökkel szolgált – kevés meglepetéssel kecsegtetett.

Íme a Jardinette menüje!

Az est főszereplője.

A vadkacsamáj mousse sajnos kissé jellegtelenre sikeredett, de összhangja a Schneider Weisse búzasörrel tagadhatatlan. A Tükröző kacsa elnevezésű erőleves viszont enyhén opálos volt és a St. Georgen Kellerbierrel alkotott párosa sem volt meggyőző – de leveshez megfelelő sört nem könnyű ajánlani. A királyrákkal töltött ravioli nagyon decens volt, talán túlságosan is az, szerencsére párja a Schneider Aventinus, ez a csodálatos duplabak búzasör, karakteres ízeivel megteremtette az egyensúlyt.

A főfogásnak kínált Szelíd nyúlcomb rolád a gazdag töltelék és az ízletes mártás ellenére nem nőtt fel a hozzá ajánlott Schlenkerla Märzen füstízű sör erőteljes zamatához. Talán pont ez lehetett a szándék: alájátszani az este legkarakteresebb sörének. A desszert egy nagyon finom aszalt szilvás túrógaluska volt, mely erőteljesebbnek bizonyult a hozzá ajánlott Mönchshof Schwarzbier-nél, főleg azért, mert a sörből hiányoztak a sötét sörökre jellemző erőteljes édeskés, telt jegyek.

Összességében a sörvacsorát változatosnak nevezném, számomra, kicsit franciásra-borvacsorásra sikeredett az este. Ha már az italsort német sörökből állították össze, hiányoltam a bajorokra oly jellemző csülköt – még ha közhelyes is – vagy valamilyen „wurstot” a fogások közül.

Tudomásul véve azonban, hogy egy kialakulóban levő műfajról, a sörgasztronómia lehetőségeinek felfedezéséről van szó, ezért mindenképp köszönet a séfnek, Tóth Sándornak és a Jardinette csapatának, hogy vállalkoztak erre a gasztronómiai kalandra.