A hazai kisüzemi sörfőzés alig húsz esztendős múltra tekint vissza, de alig akad olyan kézműves sör, melynek híre sokkal tovább terjedt volna a sörfőzde sörmérföldjén – a helység határain – túl. A Főzdefesztet megelőzően talán csak a Korty és a Black Rose neve csengett ismerősen a sörínyencek fülének. A tévesen házinak nevezett sörfőzdékről leginkább az terjedt el a köztudatban, hogy világos söreik legfeljebb a hazai kommersz sörök színvonalán mozognak. Ezért is tűnt nagy merészségnek, a jelenleg működő, mintegy hatvan hazai sörfőzde söreire alapozva egy fesztivált szervezni. A sörfőzdék részéről sem a hurrá optimizmus volt a jellemző. Akadtak olyanok is, akik köszönték nem kértek a lehetőségből, akadt aki csak néhány hordó sörrel kívánt részt venni a fesztiválon, de szerencsére olyanok is, akik a csapoló berendezést és a személyzetet is maguk biztosították. Végül tíz hazai és három külföldi – a gössi, a prágai és a rozsnyói – sörfőzde harminc söre, valamint a Krúdy utcai sörözők szokásos kínálata jelentette a választékot.

A pénteki déli nyitást követően már a kora délutáni órákban is emberek sokasága nyüzsgött a csapok körül, de öt órára már valamennyi fesztivál sörért hosszú tömött sorokban álltak az emberek. Sokan persze a sorok láttán vissza is fordultak: nem kellett messze menniük, hiszen a Kálvin tér környéke tele van sörözőkkel. Akik azonban úgy döntöttek, hogy valami különlegeset szeretnének, azok meglepően türelmesen vártak, míg a pulthoz fértek.

Kovács Gábor

Komolyabb incidens szerencsére nem volt. A hatalmas érdeklődés nemcsak a szervezőket, de az ekkora érdeklődésre távolról sem számító sörfőzdéseket is meglepte. Bár nyilván voltak kétségek, hogy az interneten megjelent kritikák és a helyszínen tapasztalt tömegjelenetek szombatra sokakat elriasztanak a Főzdefesztről, a másnapi nyitáskor ismét ezrek tolongtak a sörcsapok körül. Szerencsére – a prágai Dum sörei és különleges szűretlen Gösser kivételével – valamennyi hazai főzde feltöltötte a készleteket, több embert állítva a csapok mögé, némileg felgyorsította ezzel a kiszolgálást.

A korsót mégsem félig üresnek, hanem optimistán félig telinek látjuk, hiszen bebizonyosodott, hogy a magyar közönség is nyitott az újdonságokra, kíváncsi a sörkülönlegességekre és biztató jövője van a kézműves söröknek. A fesztivál két napja alatt bár sok cifra káromkodás elhangzott a sorban állás miatt, de a söröket nem halottam, hogy bárki is rossz szóval illette volna. Az ő nevükben is kifejezzük reményünket, hogy legközelebb – talán már ősszel – egy szerencsésebben kiválasztott, tágasabb helyszínen, technikailag jobban felszerelt sörpultokkal és jobban felkészített személyzettel végre igazán méltó módon ünnepelhetjük a magyar kézműves sörfőzést.