Sajnos, a tök sosem tartozott az európai konyha közkedveltebb alapanyagai közé és aztán a modernebb irányzatok sem helyezték arra a konyhapolcra, amire joggal nyújthatná be igényét. Mostanában viszont, nagy örömünkre, egyre-másra találkozunk vele a hazai csúcsgasztronómia éttermeiben, bisztróiban. (Például Takács Lajos az Olimpiában visszatérően kínálja vendégeinek a napi ajánlatban, a legutóbbi Budai Gourmet Fesztiválon pedig nagy sikert aratott a Baldaszti’s kóstolói közül Segal Viktor tökfőzeléke - a szerk.) A tökfélék a patisszontól a sütőtökig megannyi újdonsággal szolgálhatnak akár a családi, akár az éttermi menükben.

De most maradjunk eszmefuttatásunk eredeti alanyánál, az egyszerű tökfőzeléknél. Vajon melyek azok az okok, amik a tökkel, és főleg a kapros tökfőzelékkel szembeni unszimpátiához vezettek sokaknál? Először is, a főzelék alapvetően még mindig jobbára kiveri a biztosítékot a leginkább a sűrű, lisztes rántáson szocializálódott magyar emberben. Tízből kilencnek a menzai rémségek jutnak az eszébe. Magán-közvéleménykutatásunk szerint, az üzemi és iskolai koszt mellett még a nagyi főzelékei is a gyermekkor rémségei közé tartozhatnak. Megkérdezett alanyaink – még a főzelékkedvelők is – az otthoni finom főzelék, spenót és tök felidézésekor csak a gyerekkori sokkra emlékeztek. „Ha ezt megeszed, erős leszel”, vagy a „finom ez a főzelék, és ha tiszta lesz a tányérod sütök neked palacsintát”, esetleg „ha nem kell, takarodj a szobádba” típusú étvágycsinálókat idézték. Tisztelet a kivételnek, de a többség kódolva lett a főzelékfogyasztás ellen.

Vajon miért nem szerették a főzeléket, amit a mama oly szeretettel tálalt? Eleinte gyanakodtunk, hogy a rántással lehet a gond, de aztán visszaidéztük a nem oly régi napokat, amikor már a saját gyermekeink mondtak nemet a krumplival, a habarással, a keményítővel sűrített főzelékeinkre. De még azzal is hiába próbálkoztunk, hogy a főzelék alapanyagából egy kisebb adagot lepépesítve tettük sűrűbbé a tányérba valót.

Ha nem sűrítettük, túl hígnak, ha berántottuk, túl vastagnak, ha intenzíven fűszereztük, túl durvának, ha cukroztuk, édesnek találták. A szárazfőzelékeket még úgy,ahogy elfogadták, de a friss zöldségek közül egyedül a zöldborsót voltak hajlandók „letolni a torkukon”, a tök például szóba sem jöhetett. A feltétek sem segítettek. Sült hagymakarika, szaftos pörkölt, tükörtojás, rántott husi – mind elfogytak a tányérról – a főzelék maradt. Jöhetett a tárkony, a kapor, a bors, a fokhagyma – a végeredmény nem változott. Lehet, hogy ez életkori sajátosság, és a főzelékhez meg kell érni?

Mert most már felnőttként valahogy más a helyzet. Van néhány, nyilván a törzsfejlődés csúcsán álló egyed, aki önként és dalolva felrúgja étkezési szokásait, nem a trendek, a divatos éttermek, vagy a mesterszakácsok kedvéért, hanem csak mert rájön a főzelék ízére. Az ihletet pillanat kapcsolódhat egy új szerelem főzte vacsorához, egy véletlen menüválasztáshoz, de akár az egészséges táplálkozásba vetett, feltámadt hithez. Mindegy. Aki ismeri a felfedezés örömét, hogy a főzelék akár fincsi is lehet, tudja miről beszélek.

E sorok szerzőjének gyerekkorában ez a bizonyos tökfőzelék jelentette a déli megpróbáltatások csúcsát. A nagymama gazdagon bánt a liszttel, szegényesen a fűszerekkel, így tavasztól-őszig lehetett rettegni, hogy mikor vesz a piacon frissen gyalult tököt és rukkol elő egy „jó kis tökfőzelékkel”. Az élmény annyira imprintig volt, hogy nagyi főztjének emlékét csak egy másik, azaz egy új nő főztje radírozhatta ki. Szerencsére megjött és immár a toroksimogató, gazdagon kapros, tejföllel habart tökfőzelék az egyik kedvenc lett.

Receptek

Kapros-tejfölös tökfőzelék új nő módra

1 kg gyalult tök
1 nagy fej vöröshagyma apróra vágva
4-5 evőkanál olaj
2,5 dl tejföl
2 dl tejszín
3  evőkanál liszt
1 nagy csokor kapor apróra vágva
1 citrom reszelt héja és leve
só
frissen őrölt feketebors
frissen őrölt szerecsendió
4 evőkanál méz
cukor
víz

Az olajon megpároljuk az apróra vágott vöröshagymát és a kapor felét. Rátesszük a gyalult tököt, és fedő alatt 4-5 percig pároljuk, majd felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi. Időközben kézi habverővel simára keverjük a tejfölt a tejszínnel és a liszttel. Amikor a tök már megpuhult, akkor hozzáadjuk ízlés szerint a sót, borsot, csipet szerecsendiót, reszelt citromhéjat meg a maradék kaprot, és jól elkeverjük. Folyamatos keverés mellett belecsorgatjuk a tejfölös- tejszínes-lisztes habarást, és addig főzzük további keverés mellett, amíg besűrűsödik és egyet rottyan. Levesszük a tűzről és ízlés szerint citromlével és mézzel (esetleg cukorral) ízesítjük. (Ha az új nőből már régi lesz, kipróbálhatjuk ezt a főzeléket a lisztes habarás teljes elhagyásával is. Akkor tényleg magával a főzelékkel, azaz egy jó merőkanálnyi megpárolódott tök és a tejszín, tejföl összeturmixolt elegyével sűrítjük – a szerk. tippje).

És ha nem válna be a mutatvány.

Tökgolyók

1 kg tök
1/2 liter tej
2 tojás
liszt
olaj
zsemlemorzsa
só

A tökből kb. 2 cm átmérőjű golyókat vájunk. Sós tejben kb. 5 percig főzzük. Ha megfőtt, lisztben, tojásban és zsemlemorzsában megforgatjuk, majd 160 fokon, forró olajban kisütjük. Papírtörlőre szedjük, leitatjuk a felesleges zsiradékot. Bekapkodjuk egy pofa hideg sör mellé. Kapros, tejszínes vagy tejfölös mártogatóst is keríthetünk hozzá.