Tagadhatatlan, ilyen jó sajtótájékoztatón még soha nem voltunk, mint pár napja a Zara szállóban, ahol a 2012-es VinCE beharangozóját tartották. De milyen agyafúrtan találták ki a szervezők, élükön Németh Ágnessel, a Decanterből szintén VinCe-vé avanzsált boros szaklap főszerkesztőjével. A rendhagyó hírverés sikere a különböző élmények tökéletes házasítása révén borítékolható.

Majdnem hagyományosan indultunk, a fenntartható borozás jegyében. Ami ugyebár nekünk nem okoz gondot, hiszen print Bor Plusz magazinunk és a hvg.hu gasztronómiai rovatának virtuális hasábjain is nem egyszer beszámoltunk a valóban történelmi vállalkozásról, amely meglepő módon fenntarthatónak bizonyult. A VinCE ugyanis több mint elit borfesztivál: az ott kiállító százat is meghaladó pincészet azért kaphat standot, mert boraikat az évek folyamán szorgalmasan kóstoló szakértők legalább négy csillagosnak értékelték. Tehát nem arról van szó, hogy valaki letesz egy nagyobb összeget, és máris az övé a hely, hanem valóban csak a minőségi borok produkálására képes pincészetek jelennek meg. Arról már nem is szólva, hogy minden évben tucatnyi workshopon lehet tanulni a borok, pezsgők és párlatok világáról a borszakma legnevesebb szakértőitől. Idén például az Új-Zéland-mániás Master of Wine-tól, Peter McCombie-tól vagy minden idők leghíresebb boros videobloggerétől, Gary Vaynerchuktól. De itt lesz a világ legrégebbi portói házának tulajdonos-igazgatója, Pedro Silva Reis, és Régis Camus is, a Piper_Heidsieck pezsgőház champagne mestere, aki ötször egymás után nyerte már el az Év Pezsgőmestere címet. Gasztro szerkesztőnket pedig ugyancsak lázba hozta Bernard Lahousse: Molekuláris reggeli – Foodpairing a jövőből/és Belgiumból címen várható mesterkurzusa.   

A szakmában ezek már jól ismert és jól csengő nevek, de lesz olyan szereplő is, akinek a neve hallatán sok fanatikus bordeaux-i és burgundiai borrajongónak vér szökik a fejébe. Az idén 71 éves decens úr nem más, mint Steven Spurrier, és fő bűne az, hogy 1976-ban megszervezte a franciaországi és kaliforniai borok örök rangadóját. S mit tesz isten, a vakkóstolón neves párizsi borbírák a fehér borok közül a Napa-völgyi Château Montelena 1973-as Chardonnay-ját, a vörösök közül pedig Warren Winiarski Stag’s Leap pincészetének 1973-as évjáratát hozták ki győztesnek. A franciák azóta sem heverték ki a sokkot, és jóllehet Spurrier szép karriert futott be, sokan a mai napig képtelenek megbocsátani neki az esetet.

Éppen ezt a sokkot vitték filmre 2008-ban Bill Pullman és Alan Rickman főszereplésével (utóbbi alakítja Spurriert) Bottle Shock címmel, amit – Németh Ágnes ígérete és fenyegetése szerint – „soha nem mutattak be Magyarországon, és nem is fognak bemutatni”. Mi, néhány szerencsés most mégis megtekinthettük, ráadásul úgy, hogy közben kóstolhattunk és összehasonlíthattunk néhány kaliforniai és bordeaux-i vörös bort.

Bottle Shock. Jelenet a filmből

cutprintreview.com

A borok előtt még egy pohár proseccóval készültünk fel a sokkra, méghozzá annak köszönhetően, hogy a VinCE idei szövetségese a világ legnagyobb borkiállítása, a Veronában megrendezett Vinitaly lett. Így került a poharainkba a Prosecco Spumante Special Cuvée Zonin Veneto tartományból. Utána azonban már egy kaliforniai híresség, Robert Mondavi Private Selectionje következett, egy 2009-es cabernet sauvignon. Jóllehet azt nem árulták el, hogy a sauvignon mellett még féltucatnyi másik szőlőfajta is került a palackba (például syrah, cabernet franc és petit verdot), ennek ellenére a sauvignon dominál, és kellemes, kerek, jól iható bort kóstolunk. Ezzel igyekszik felvenni a versenyt a Château Pèyre-Lebade, Barons de Rotschild Lafite 2008-as cuvée-je, ami Haut-Médoc-ból származik. Az első illat és korty csalódás volt, de csak addig, amíg rá nem jöttünk, hogy itt szó sincs igazi grand cru classée-ról, merthogy a Rotschild család cru bourgois-kat is gyárt – vagyis alacsonyabb besorolású, minőségi „asztali” borokat. Éppen ilyen ez a bor is, a merlot miatt lágyabb, mint a kaliforniai sauvignon, viszont eleganciában (és persze árban is) messze elmarad egy „igazi” Château Lafite Rotschildtól.

Igazi női bor a Rancho Zabaco 2009-es Heritage Zinfandelje. A maradékcukor megédesíti a gazdag textúrájú, kellemes illatú vörösbort, ami az előző, könnyed francia után többeket letaglózott (Coming out: magát megátalkodottan férfias ízlelésűnek valló nőszerkesztőt is behúzta a csőbe – Gy.Zs.). Ám szerencsére megérkezett az utolsó ital a sorban, a Château de Pez 2006-ból, Bordeaux-ból, a Saint-Estèphe appélationból. Nem árt tudni, hogy ez a 15. századi kastély – és a hozzá tartozó 26 hektár kiváló szőlő – a legrégebbi Saint-Estèphe-ben, és jelenleg a pezsgőkirály Louis Roederer birtoka. Gyors körkérdés után kiderült, hogy a vetítésen és kóstolón résztvevő újságírók, szakemberek többségének ez a bor ízlett a legjobban, ami nem csoda, mivel a négy vörös közül nemzetközi ítészek is ennek adták a legtöbb pontot, igaz, ez is volt a legdrágább tétel. A borok szürcsölése segített a film megemésztésében is, ami inkább volt kaliforniai (esetleg olcsó hollywoodi?) mintsem francia. A márciusi VinCE-n akár erről is lehet faggatni Steven Spurrier-t, aki négy évvel ezelőtt úgy nyilatkozott meg a filmről, hogy annak forgatókönyvében „alig van egy igaz szó”.