A Somlói Tavasz és a Borkollégium már-már öngyilkos kezdeményezése, hogy bemutassa Magyarország legkisebb borvidékének, a Bakony nyugati lábánál fekvő, mindössze 600 hektáros Somlónak a friss borait. Adva van ugye egy aprócska térség, amelynek nem is a csúcsborait, hanem a még hordóban érlelődő nedűit kellene kóstolgatni elővételben 4800, a helyszínen 5800 forintért. Ennek ellenére tudnak valamit a szervezők: a Petőfi Irodalmi Múzeum patinás termei egyáltalán nem konganak az ürességtől, sőt: egyéni kiöntővel és jegyzetfüzettel felvértezett lelkes fiatalok keringenek a standok körül, és izgatottan vitatják meg a kóstolt tételeket. A szemfülesebbje Rohály Gábor nagytekintélyű borszakértőnk, a Borkalauz alapító atyja háta mögött settenkedve hallgatózik, majd kóstol.

Akad is dolguk épp elég. Igaz ugyan, hogy „csupán” 13 pincészet jelent meg a rendezvényen, ám nem árt tudni, hogy ez nagyjából az összes (egy hektár feletti birtokkal rendelkező) somlói termelő fele, ami azt jelenti, aki itt végigkóstolja a szortimentet, az meglehetősen pontos képet kap arról, mit lehet majd kitölteni az elkövetkező hónapokban a somlói borvidékről kikerülő palackokból.

Juhfark, rizling és korona

Gyimesi Zsuzsa

Őszintén szólva, mi kicsit tartottunk attól, hogy furmintnehéz lesz az összejövetel, ám a valóság rácáfol könnyelmű feltételezésünkre. Szép számmal akad rizling és hárslevelű is. Mi a sort Kolonics Károlynál kezdjük. Az ő rizlingje gyakorlatilag kész van, szép is, kerek is, ellenben a juhfarkja még kicsit karcos, ahogyan a hárslevelűre is rá fér még némi pihentetés a hordóban. Továbbballagunk a Fazekas borpince asztalához, ahol életünkben először kóstolunk koronát. Ezt a szőlőfajtát a legendás Bakonyi Károly és munkatársai „hozták létre” a juhfark és az Irsai Olivér keresztezéséből még 1968-ban, ám csak mérsékelten terjedt el – a Somlón is alig több  mint fél hektáron művelik. Illata se nem juhfarkos, se nem irsais, utóbbinál jóval visszafogottabb.

Első slukkra maradék cukorra gyanakszunk, ám a borász megvédi termékét, és jelzi, 30 körüli extrakttal készült az ital, ezért olyan krémes, behízelgő a stílusa. Kicsit panaszkodunk, hogy meleg a hárslevelű, de ő kézrátétellel azonnal megállapítja a borok hőmérsékletét, és kijelenti, hogy az bizony 14 Celsius fokos. Nem merünk vitatkozni, ezért inkább a muskotályból kortyolunk, ami hidegebb is, meg nekünk jobban is ízlik.

Megváltozik az energiatestünk színe

Az ezoterikus élmények egyre szaporodnak. Eljutunk a Várkapitány Pincészethez is, ahol gyanútlanul kortyolunk a szép, könnyű furmintból, de az igazi élményt a 40 éves tőkékről szüretelt tramini jelenti, ami gyakorlatilag már palackozásra kész. Később tudjuk csak meg, hogy a borok a 200 éves Turul pincében érlelődnek, és a tulajdonos szerint „a palackok átveszik a pince egyedülálló rezgését”, miáltal ezen borok fogyasztása „megváltoztatja energiatestünk színét, harmonizálja az energiabemeneti pontokat”.Sőt, a honlapjukra feltett grafikonok tanúsága szerint gyakorlatilag az összes lehetséges csakra és aura pozitív értéke ugrássszerűen megnő. Asszonyunk kiemelkedő ezoterikus fittségünkből az este során semmit nem vesz észre, de hát nem lehet mindenki érzékeny a spirituális világra.

A Bogdán Családi Pince újra felfedezte a rizlingszilvánit, pontosabban azt, hogyan lehet népszerű italt készíteni ebből a kissé lenézett szőlőfajtából. Hát úgy – és erre példa PrimaVera –, hogy reduktív eljárással, széndioxid hozzáadása nélkül félszáraz bort alkotunk. A somlóiak nagy öregjénél, Fekete Bélánál igen szépen alakuló kesernyés juhfarkot és hárslevelűt kóstolunk.Takács Lajos Hollóváránál pedig a tartályos juhfark és már megint a hárslevelű vesz le minket a lábunkról (nem szólva a nagyon helyén lévő rizlingjéről – a szerk. megjegyzése).

Borissza körökben korábban arra panaszkodtunk, hogy nem tudtuk igazán megszeretni a badacsonyi Laposa pincészet nagyon kemény fehérborait. Itt s most mea culpa, ugyanazzal az attitűddel készülő somlai boraik rendkívül meggyőzőek, a kevély juhfark gáláns gentleman lesz a pincéjükben. A Kreinbacheréknél viszont nemcsak fehérborokkal találkozunk: mély, rubinos syrah-juk igazi különlegesség Somlóról.

Először azt hisszük, tévedés történt, hogy a móri Csetvei Pince is belépőt kapott a rendezvényre, ám kiderül, Krisztináéknak van fél hektár birtokuk a Somlón is. A borbemutató talán legszebb reduktív olaszrizlingjét náluk kóstoljuk, de a battonage-zsá majd csak később „érő” juhfarkjuk is elismerésre méltó. Utóbbi első töltésű barrique hordóban is pihent vagy két hónapot, ennek ellenére nem túlhangsúlyos a fa. Reméljük, hogy – a többi tétellel egyetemben – nemsokára palackokban, és mindenütt az országban találkozhatunk vele.