Meglehetős kíváncsisággal érkeztünk a belvárosi La Plaza Étterem bulijába: vajon mit tudnak kihozni az olívabogyóból, amitől elalélnánk, és a folyékony olíva odaadó híveiként megadnánk magunkat. Körbepillantva ugyan nemigen értettük, miért nincs egyetlen normális ember se a Szabadság tér szomszédságában lévő elegáns étteremben.

Néhány fotóson és újságírón kívül csupa olyan ember tülekedett körülöttünk, aki megnyert, de legalábbis meg akart nyerni valaha valamilyen dalversenyt, esetleg készült már róla fénykép olyan személlyel, aki megnyert, vagy meg akart nyerni valaha valamilyen dalversenyt vagy tehetségkutató trappolást. Az éjszakába nyúló rendezvény egyik nagy talánya például az volt számunkra, hogy ki parkol az étterem mellett a tilosban szlovák rendszámú Porsche kabrióval.

redlemon

„Nem vagyok celeb, nem is nézek ki úgy” – hangzott el egy tipikus mondat az asztalok körül, miközben Sági Szilárd gasztrokibic-celeb konferálta fel a műsorszámokat: flamenco táncot, zenés produkciót, celebfőzőcskézést és receptverseny-eredményhirdetést. Ez utóbbi izgalmasan hangzott, ezért fülelni kezdtünk. Mautner Zsófia, a Chili és Vanília, Bodrogi Eszter, a Fűszer és Lélek, Havas Dóra, a Lila Füge, Bálint Ádám, a Spooon 1 2 3, és Jókuti András Világevő blogger Gorodecka Anna borban párolt olívabogyó receptjét találta a legkülönlegesebbnek. A Gasztroguru kategóriában a lelkes közönség közül legtöbben a Praktikák sok gyerekhez blog írójára, Kövérné Kalmár Mónikára szavaztak.

Régi hódolói vagyunk a blognak, ezért Kalmár Móni közelébe ólálkodtunk, és így egészen jól sikerült az este. Megtudtuk például, hogy mi volt a nyertes halsaláta titka. Őt idézzük: „Felkértek, hogy vegyek részt a receptversenyben, a lényeg annyi: legyen benne olívabogyó. Összeállítottam egy réteslapban sült, olívabogyós-fetás hústekercset, klassz fűszerezéssel. Erre, aznap, amikor már épp lejárt a beküldési határidő, és én már épp küldeni akartam a receptet és a fotókat, írt a kapcsolattartó , hogy ja, amúgy az olívabogyót nem lehet darabolni, turmixolni stb, és lehetőleg ne kelljen sütni-főzni. Na, akkor bementem a spájzba, és néztem, mi  van otthon: csicseriborsó, bab, feta, tonhal, olíva, kaliforniai paprika, öntöttem rá citromlét meg balzsamecetet, aztán ennyi. Amint utóbb kiderült, pont ilyesmire gondoltak, vagyishogy egyszerű legyen. Ennél egyszerűbbet nehéz összehozni.”

Miközben Mónit hallgattuk, narancsos olívabogyót kóstoltunk,és megállapítottuk, hogy nagyon finom. Ennek hatása alatt megkérdeztük Duska Sándort, a DiVino egyik tulajdonosát, milyen olívás tapasokat  szolgálnak fel októberben a borbárban – merthogy a két Bock Bisztró, a Hemingway, az Innio, a Klassz, a La Plaza, az Ötkert, a Pesti Disznó és a TG Italiano mellett náluk is lehet  ez idő tájt „olajos” tapasokat fogyasztani. Sándor megvonta a vállát, s csak annyit mondott: „fene se tudja, lehet, kiteszünk egy nagy tál olajbogyót”.

redlemon

A továbbiakban a bogyó-élvezetről mi is inkább áttértünk a spanyol borok kóstolására. A bopal szőlőből készült rozé és a cabernet-shiraz nem okozott csalódást, a Dominal Espinal fehér viszont majonézes-hagymás lecsengésével igencsak meghökkentett. Nem úgy a salmorejo, a hideg spanyol paradicsomleves, amely ugyan szintén meghökkentett, ám a világos narancsszínű leves jólesett: a roppanó chips-szel és cseppnyi olajjal tálalt étel olyan kellemesen intenzív, hogy sikerül teljesen megfeledkezni a lépten-nyomon magukat tonnányi olívával kellető üveggömbökről.

Az este jó hangulatát az ibériai sonka és a pan catalán az őrületig fokozta volna, ha nem kellett volna közelharcot vívni ötcentis körmöt viselő fúriákkal egy-egy szeletért. Jóllehet saját nyúlszívűségünk miatt több fogásról is lemaradtunk, a végén a kissé kesernyés csokimousse mindenért kárpótolt. Azt pedig készséggel elhittük a műsorvezetőnek, hogy a La Plaza új spanyol séfjének, Ruben Aguilar Belnek az olívabogyós fagylaltja és zselédesszertje kiváló.