David Muñoz, akit az új spanyol konyha üstököseként emlegetnek, már két Michelin-csillagot tudhat magáénak. Jól ismert vállalkozó kedvéről, az új étel- és ízkreációk napi 16 órában való fáradhatatlan megkomponálásáról. Szinte berobbant az ismert sztárséfekben bővelkedő spanyol gasztronómia világába, és étterme, a 2007-ben nyílt DiverXo, elkerülhetetlen lett a Madridba látogató ínyencek számára.

Muñoz elkészítette az ötfogásos utolsó vacsora saját felfogású rekonstrukcióját, „összedolgozva”, bár nem mindenben egyezve a neves paleo-gasztronómiai újságíró, Miguel Ángel Almodóvar előzetes kutatásaival a bibliai esemény ételeiről és szertartásrendjéről. Az ízek mestere nem is lenne igazán avantgárd szakács, ha nem vitte volna bele a saját fantáziáját a világ talán legtöbbet idézett, s olyan neves művészeket megihlető vacsorájába, mint Leonardo da Vinci.

Vacsoravendégekre várva

Wikipedia

Az Última Cena megjelenítését a Canal Historia tévécsatorna húsvét küszöbén mutatatta be. Bepillantva a képsorokba, emlékezetes marad az ételek művészi elkészítésének tudománya, díszítésük alkalomhoz illő ötletgazdagsága – utalása a töviskoszorúra és a keresztre.

Az utolsó vacsora két szimbolikus alapeleme, a kenyér és a bor jól ismert Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írt első leveléből. Mind a kettő utolsó fogásként, „desszertként” jelenik meg dióval és mézzel együtt, a Muñoz által újra alkotott vacsorán. A főétel, a faszénen sült szopós bárány is jelképként épül be a menüsorba – a húsvéti bárány leölése Jézus kereszthalálát jelképezi.

A kutató-újságíró a zsidók Egyiptomból való kivonulása emlékére keserű füvekből készült salátát helyez Jézus és a 12 apostol asztalára előételként, Muñoz angolnával gazdagítja a búcsúasztalt. Teszi ezt a több talányt is rejtő Leonardo da Vinci-freskó, Az utolsó vacsora alapján. A faliképen valóban szerepelhet angolna, ha jobban szemügyre vesszük a részleteket, de Jézus idejében nem fogyasztották ezt a halfajtát, a reneszánsz Itáliában volt kedvelt böjti étel.

További fogásként pisztráng bővíti az utolsó közös étkezéskor asztalra adott étkeket. A kreatív séf a pisztrángot kakastaréjjal képzeli el és ketchuptől „vérző” töviskoronát is formáz, a Názáreti Jézus, a zsidók királya attribútumaként. A szakíró feltételezése szerint töltött fürj is lehetett a gasztronómiai rejtélyt jelentő menük között.