A két “alkatrész” mind lelőhelyileg, mind gasztronómiai megbecsülését tekintve igencsak messze esik egymástól, így egész alkalmatosnak bizonyulnak a kedvcsináló felvezetésre.

Ez a leves valójában egy németországi import, Trier városában kóstoltuk először. S mert nem sikerült megszerezni a vendéglőstől a receptet,   nekiálltunk önállóan reprodukálni. Egyébként van egy olyan érzésünk, hogy a derék német szakács ötlete sem originális, tekintve, hogy a vízi torma, avagy a vele a lehető legszorosabb rokonságban lévő kerti zsázsa a rafinériája a klasszikus francia burgonya krémlevesnek, a potage cressonniée-nek is.

Szóval a lényeg, hogy egy krumplileves nem túl nagy kihívás, még akkor sem, ha burgonyakrémlevessé magasztosul. A garnéla meg adja magát most már nálunk is, ha másként nem, a szupermarketek hűtőpultjában. Itt csak az a meglepő, hogy ez a két merőben eltérő holmi képes szépen illeszkedni.

A krumpli azonban nem egyedül, hanem koalícióban alkotja a leves lényegét, mégpedig a vízi tormával, ami nagyjából a Rajnától nyugatra petrezselyemszámba megy és nevetséges áron vesztegetik, idehaza viszont főleg   delikátokban kapható, vagy éppen kerti zsázsaként kézműves piacokon. Nem mintha olyan hatalmas truváj lenne otthon is előteremteni. Ha sikerül két-három tő  palántát beszereznünk, elég ha átültetjük egy széles, jó  vízzáró cserépbe / az aljára terítsünk kavicsot  /, állandóan nedvesen tartva a földjét, bőségesen locsolva és kímélve a közvetlen napsütéstől,  folyamatosan szedegethetünk a kis zöld levélkékből. Kerti zsázsát vetőmagról is termeszthetünk.

Ha a vízi torma/ kerti zsázsa enyhe csípősségét nem bírjuk, más, karakteres   zölddel is helyettesíthetjük. Lássuk a receptet!  

Marton Levente

 Hozzávalók:

 5-6 darab krumpli (kb 1 kg)

1 (salott)hagyma

2 dl tejszín

0,5 l csirke- vagy borjúalaplé

1 kis doboz vízitorma vagy két maréknyi zsenge spenót, esetleg mángold

4-8 garnélarák / fejenként 1 vagy 2 /

só, bors, szerecsendió, csipetnyi cayenne bors

1 gerezd fokhagyma

1 evőkanál vaj, kevés olaj

Elkészítés:

1.      Az apróra vágott hagymát pirítsuk aranyszínűre az olajon, a krumplit hámozzuk meg és kockázzuk fel, majd pirítsuk 4 percig a hagymával együtt. Öntsük fel az alaplével, amit annyi vízzel egészítünk ki, hogy ellepje a krumplikockákat, s főzzük puhára. Amikor megpuhult, krumplinyomóval törjük össze – így könnyebben turmixolható és nem maradnak benne krumplidarabok, úgysem, ha nem szűrjük át a levest ­–, adjuk hozzá a tejszínt, ízlés szerint sózzuk-borsózzuk, reszeljünk rá frissen szerecsendiót, dobjuk bele a vízi tormát vagy a spenótot,mángoldot / esetleg kísérletező kedvűek kipróbálhatják  ezekkel egyszerre /,  és botmixerrel krémesítsük. Ha túl sűrű, kevés forró tejjel hígitható. 
    
2.   A garnélarákot tisztítsuk meg, hintsük meg sóval, borssal és cayenne borsal, aztán egy  gerezd fokhagyma társaságában forró vajon 2-3 perc alatt süssük át. Minden tányérra tegyünk egy bambusz hurkapálcikára felszúrt garnélát, vagy ha jut, akkor kettőt. Ha nincs  ilyen pálcikánk, tálaláskor tegyük a leveses tányér szélére, kicsit belecsúszik, de senki se fogja rossznéven venni.

 
Utóhang:  A leves selymesebb, ha thermomixszel készítik, ami az éttermi konyhák jolly jokere. Ha mi is fokoznánk a krémességét, akkor csoda masina nélkül is megtehetjük, csak időigényesebb a dolog: a kész levest - a garnéla nélkül! -  át kell nyomni sűrű szitán, s utána bele téve egy kevés zöldet, még egyszer turmixolni. De ha ránk hallgatnak, kár tovább macerálni. Alapállásból finom.