A nyugat-belgiumi Dranouterben működő In de Wulf nevű uralja idén a száz legjobb európai éttermet felsorakoztató OAD-listát (Association of Opinionated About Dining), amelyet évről évre gasztrobloggerek és gourmet-k véleménye alapján állítanak össze.

A dobogó második helyét a délkelet-franciaországi Roanne büszkesége, a Maison Troisgros szerezte meg, míg harmadikként a kelet-spanyolországi Dániában működő Quique Dacosta futott be - jelentette be Steve Plotnicki, az OAD elnöke. 

A Michelin-csillagok odaítéléséről döntő ellenőrökkel szemben az OAD listáját az európai éttermeket megjárt gasztrobloggerek és ínyencek véleménye alapján állítják össze. 

Az idei ranglista elkészítésében több mint 4300 ember segédkezett, 140 ezer európai éttermet értékelve. Belgiumból hét vendéglátóhely került fel a nívós listára, három Brüsszelből, szintén három Flandriából és egy Vallónia területéről. Ezen éttermek mindegyike Michelin-csillaggal is büszkélkedhet.

Kobe Desramaults, a legjobbnak kikiáltott In de Wulf séfje szerint a csapatmunkának köszönhető az elismerés. "Ez az eredmény a csapattagok nemzetközi sokszínűségének is köszönhető. Tíz különböző országból való szakácsokkal dolgozom, és ez adja éttermünk különlegességét" - mondta büszkén a konyhafőnök.

Füstölt makréla a Wulfban

Facebook

Az idei százas lista legjobb tízes mezőnyében egy belga, három francia, két spanyol, egy monacói, egy német, egy dán és egy brit étterem szerepel.

Amit a  Wulf-ról és séfjéről tudni érdemes

Akik Dranouter-be elmennek, hogy végigegyék Desramaults 22 fogásos - 7 előétel, 10 főétel, 5 desszert -  degusztációs menüjét / 155 euróért, illetve borokkal együtt 205-ért /, azok tényleg igazi gasztro-gourmet zarándokok. S bizony nem kevesen vannak, hajtja őket a kiváncsiság, milyen egy "étterem a vadonban, a semmi közepén" - mert így emlegetik a Michelin-csillagos helyet, amelyik egy alig 700 lakosú flandriai kis település szélén húzodik meg, csupán mérföldnyire a francia határtól.

Desramaults érti a hozzávalókat

Facebook

A séf szerint a környék fantasztikus éléskamrája az étteremnek. Amint 2013-ban megjelent könyvében / Egy séf Belgiumból / sorolja közvetlen környezetéből be tudja szerezni a sajtokat / Passandale/, zöldségeket, gyümölcsöket, gyógynövényeket / Ghyvelde, Dranouter/ épp úgy, mint a bárányt, galambot / Lo Renige, Steervoorde/, a sertés-és marhahúst / Borrei, Westouter/ , de még a közeli Westvleteren cisztercia kolostor söreit is. Ha minden megvan, megpróbálja tökéletesen "megérteni" a hozzávalókat, és mondjuk a maga kísérletezte puffasztott kenyeret édesköménnyel, a sóskagranítát a zöld eperrel, a házi véreshurkát füstölt céklával, a pácolt halat savanyított rebarbarával és lestyán mártással, a kecsketejes fagylaltot kapros gyümölcsökkel és zsenge uborkával, a habcsók desszertet bodzavirág ecettel és erdei mézzel adja fel. De nem is érdemes belemenni, mert mindig más és más ízkavalkád kavarog a fejében s kerül az asztalra. A 1980-as születésű  séf 18 évesen egy kis, helyi étteremben kezdte a pályafutását, 25 esztendősen Michelin csillagot szerzett a szülei francia bisztrójának, s immáron négy éve két saját éttermet vezényel / 2011-ben nyílt Gent-ben a De Vitrin /.