A fent idézett gondolatot Borsodi Bevillaqua Béla vetette papírra A magyar sörfőzés története című munkájában, leszögezve, hogy a sok reform nem hagyja érintetlenül a sörfőzést sem. Petz János céhbeli sörfőző első magyarként a bécsi Polytechnikumon, Schmidt Péter későbbi sörgyáros pedig Münchenben tanulja a sörfőző kémiát. 1843-ban a városi tanács szabaddá teszi a sörbehozatalt. Ugyan szigorú szabályok és „sörvám” mellett, de a pesti sörfőzők legnagyobb konkurenciája a Vágon, majd a Dunán leúsztatott „tót-ser” szabadon jöhet be a városba, jócskán megnövelve a kínálatot és persze a városi bevételeket. Az igaz forradalmi változást a sörfőzési jog felszabadítása jelenti, a Magyar Sörfőző Céh az első között bomlik fel, szabad utat adva az egyéni sörfőzés elterjedésének és a sörfőzés modernizálásának, a sörfőzés iparággá alakulásának.

sxc.hu

Hogy mit ihattak a márciusi ifjak? Nos a Pilvax-ban minden bizonnyal elsősorban kávét, de talán sört is. Mert ha már forradalmárok voltak, és a világ megforgatására készülődtek, bizonyára akadtak köztük, akik szembe mentek a "korszellemmel" a poháremelgetésben is.  Mert amint azt Saly Noémi történésztől tudjuk:

„A reformkori értelmiség ital-szempontból két pártra oszlott, és egyikükre sem volt jellemző a sör. A findzsa- és a meszely párt állt egymással szemben, a findzsa párt tagjai kávét ittak, a meszely párt tagjai a borra esküdtek, és ez a két emberfaj nem is igen ült egy asztalhoz." Hm,talán a sör lehetett az, ami egy asztal köré ültethette a hevülő ifjakat? Hiszen az olcsóbbnak számító sört is itta már a nép, és nem csak kellemes bódító hatása miatt. Akkortájt az egészséges ivóvíz ritka volt, így aztán gyakran fertőzött víz helyett kínálkozott a főzött – ma már tudjuk, hogy ezzel pasztörizált – sört. Hogy milyen lehetett ez a sör, arról csak sejtéseink vannak, de a forradalmi ifjak 1848 márciusában akár a tradicionális felsőerjesztésű, vagy akár az alsóerjesztésű söröket is kóstolgathatták.

Igaz, hogy az idő tájt a "findzsázáshoz" több mint harmincöt kávéházat tartottak számon Pesten, de azért adódott bőven hely, ahol leguríthatták a söröket.Már 1841-ben a 100 ezer lakosú Pestet és Budát öt sörfőzőház – a Birly, a Tüköry, a Honeur, a Petz és a Schmidt-féle – látja el serrel. Tehát nem lehet kétségünk, a szabadság reményétől megittasult forradalmárok szomjukat  olthatták sörrel is. Már csak azért is, mert 1843-tól  a városi tanács visszaállította a középkori „seres szabadságot", azaz minden pesti polgárnak megengedte, hogy sört főzzön. Szépen szaporodott is a városban a sörfőzök száma, és ezzel együtt a sörmérőhelyeké is.

Az egyszerű kimérésekben, a ház utcai frontján levő szobában, a saját kapualjban nyitott csapszékben – a fahordót egy masszív székre állították saját házuk kapualjában és ott mérték ki a sört – rengeteg lehetőség adódott sör vásárolni. Ezeknek a kimérő helyeknek a száma 1848-ban meghaladta az ezret – így aztán nem kell aggódnunk, hogy azokban a dicsőséges napokban, forradalmi torkon nem csúszhatott le a habzó serital.

E helyt érdemli meg Jókai Mór is, hogy felemlegessük egy ifjúkori forradalminak számító tettét "meszely kontra seres krigli" ügyben, mellyel megelőzte korát, de megalapozta - szerencsére -  pályamódosítását, és nem nagytekintélyű ügyvéd, hanem nagy író lett. Draveczky Balázs - Balázs mester - gasztrotörténész, az asztali örömök historikusa eleveníti fel Történetek terített asztalokról és környékükről c. munkájában a fiatal Jókai esetét a Nagy Komlóval. Igen, nagybetűvel, hiszen ez volt a neve Jókai egyik törzsvendéglőjének. Történt, hogy a hely serfőzéssel is foglalkozó tulajdonosa pert indított saját bérlője ellen, amiért az édes ételeket ajánl a vendégeknek, hogy inkább bort kívánjanak rá, mint sört. Ügyvédje meg is esketett tizenkét jurátust és húsz mesterlegényt, hogy az édes ételtől bort kíván az ember. A kocsmáros ügyvédje lett Jókai, aki viszont szintén szerzett ugyanennyi szavahihető s értő tanút, hogy bizonyítsák az édes ételre mennyire kívánkozik a sör! "Persze, hogy mindarra a kérdésre, hogy ki ihatnék sert, és ki ihatnék bort, tanút annyit lehetett kapni, ahány seres és boros pohár van a világon"- vallotta feljegyzéseiben Jókai, aki elsőre vesztett is a perben ifjú ügyvédként, de volt benne kurázsi, és fellebbezett. S nyert, a királyi tábla neki adott igazat! Ám a marakodást nem adták fel a botor felek, folydogált tovább a bor/ser a legfelsőbb bíróság hétszemélyes táblájához. Ekkor sokallt be írónk: "Nem bánom, igyatok sert, akár bort, én jóllaktam, nem veszekszem tovább. És soha többet engem a magisztrátus nem látott. Elhatároztam, hogy író leszek, és semmi más."