A Cashline Értékpapír Zrt. vezető elemzője szerint a nagy kérdés az, hogy a lakosság, a bank és az állam között hogyan oszlik majd meg a rögzített és a valós árfolyam közötti veszteség. Az a jellemzően 160 forintos svájci frank árfolyam, amelyen annak idején az ügyfelek felvették a devizahiteleket, már a múlté.

A keletkező veszetség finanszírozásának megoldásként a szakember két lehetőséget vázolt fel. Az egyik szerint a forint gyengülése, illetve a svájci frank erősödése esetén, bizonyos árfolyam felett az állam a bankokkal közösen állhatja a megnövekedett költségeket. (Erre egyébként az eddig tudható részletek szerint garancia formájában kerülhet sor.) Sarkadi Szabó Kornél szerint a másik út az lehetne, ha a bankok úgy fedezik le magukat, hogy az öt évnek megfelelő törlesztőrészletek összegéért a devizapiacon bevásárolnak svájci frankból. Ennek azonban megint ott van az a kockázata, hogy idővel, a vételihez képest, lemegy a svájci frank árfolyama, ami a pénzügyi intézményeknek veszteséget okoz. A 160 forintos svájci frank árfolyamra számítani ma már olyan, mintha a csodára várnánk - fogalmazott a vezető elemző.

Eközben azonban más tényezők is növelhették, s még növelhetik is a devizaadósok törlesztőrészleteit - magyarázta Sarkadi Szabó Kornél. - A nemzetközi válság következményeként ugyanis a bankok megemelték a hitelek kockázati felárát, amivel gyakorlatilag nőttek a kamatok. A devizahitelek fénykorában kötetett hitelszerződések esetében erre van is mód, hiszen azt a bank és a kölcsön felvevője által aláírt dokumnetumok nem tiltják.