A svájci frank iránti folyamatosan erős keresletet az táplálja, hogy a kockázatos amerikai és európai befektetésekből sokan átcsoportosítanák pénzüket az olyan „biztonságos kikötőkbe”, mint az alpesi deviza vagy az arany. Az Svájci Nemzeti Bank szóbeli beavatkozásai kezdetben valóban kiváltottak némi hatást, de sokan a kisebb árfolyameséseket jó befektetési pontoknak találták, hiszen abban bíztak, hogy az árfolyam tovább fog emelkedni, s akkor a frankon hasznot realizálhatnak. Amiatt mára csak a kézzel fogható tettek, például az alapkamat módosítását venné komolyan a piac.

Kisebb a vártnál az USA költségvetési hiánya

AP Mérséklődött az amerikai költségvetési deficit, sőt a vártnál is valamivel alacsonyabb a hiány júliusban a tegnap (az európai piaczárás után) közzétett beszámoló szerint. A bő 129 milliárdos hiány az egy évvel korábbinál is lényegesen alacsonyabb (amiben jelentős szerepet játszott a naptárhatás is). Az év első 7 hónapjában mintegy 1,1 billió dolláros hiányt halmozott fel az USA költségvetése, szemben a bázis időszaki 1,17 milliárddal. Az év végére azonban a tervek szerint 1,4 billió dollárra emelkedik a hiány, meghaladva a tavalyi 1,3 billió dollárt. Az augusztus elején bejelentett megállapodás szerint az USA első lépésben 10 év alatt 917 milliárd dollárral csökkenti a kiadásokat, novemberig pedig további 1,2 billió dolláros hiánycsökkentésről kell megállapodásra jutni az erre a célra létrehozandó (most formálódó) bizottságnak. Ha nem sikerül megállapodni, fűnyíró-elvű automatikus kiadáscsökkentés lép életbe – jelentette a Budacash Brókerház hírlevelében.

Fürjes Szabolcs, a Friedrich Wilhelm Raiffeisen befektetési menedzsment vezetője szerint az idegesség kiváltó okait másutt kell keresni. Az egyik fontos tényező, hogy a magánbefektetők nem akarják a kezükben lévő görög papírokat hosszabb lejáratúakra cserélni, azaz a nyomás nem csökken elég gyorsan Görögországon. Másrészt az Egyesült Államokban lassulhat a növekedés üteme, sőt lassulhat maga a gazdaság is. Warren Buffett kijelentése arról, hogy az USA 4A-s minősítést érdemelne – szerinte – nem több hazafias és kincstári optimizmusnál.

A feszültséget az okozza, hogy az amerikai adósságszolgálat és az állami kiadások pontosan meghatározhatók, de a bevételek nem fedezik ezeket. A rést valahogyan be kellene tömni. Hiába emelték fel az adósságplafont, az önmagában nem oldja meg a problémát. Ehhez valamilyen változtatás kéne. Elképzelhető, hogy az amerikai adórendszert át kéne alakítani, hiszen a kormánynak alig vannak forgalmiadó típusú bevételei. Az adóemelés, a megszorítás, a piacról történő pénzkivonás azonban bármilyen formában történne is, rontaná a növekedést, miközben az adósságszolgálat mértéke megmaradna. Amíg erre nem találnak gyógyszert, a bizonytalanság fennmarad.

A S&P tegnapi közleményében , amelyben megerősítette a francia AAA-s minősítést, közvetve erre hívta fel a figyelmet megjegyezve, hogy Franciaország leminősítése már csak azért sem jött szóba, mert sokkal nagyobb hajlandóságot mutat a kiadások mérséklésére, mint az USA.

Van egy erős európai bizonytalansági tényező is. Az Európai Központi Bank felvásárolja a nehéz helyzetbe került euróövezeti országok (Spanyolország, Olaszország) állampapírjait. Ezzel ugyan megfogta az állampapír hozamaik növekedését, de generált egy újabb problémát. Nem tudni ugyanis, hogy mi lesz, ha ezek az országok nem lesznek képesek az EKB-nak törleszteni, s így válnak fizetésképtelenné. Németország, amely már most is hevesen tiltakozik az egyre nagyobb mértékben rá nehezedő eurózónás válságterhekre, vajon hajlandó-e ismét tartani a hátát?  S ha így is tesz, akkor a gazdasága jelentős romlása nélkül, azt meddig teheti meg?

Emiatt egyre erősebbek azok a találgatások, hogy mi lesz az euróövezet sorsa. Némelyek Görögországot raknák ki, mások viszont Németország kilépését tartanák megoldásnak. A leglogikusabb lépés azonban Fürjes Szabolcs szerint a háromsebességes Európa létrehozása lenne, ahol egy erős (északi) mag akár közös fiskális irányítást is létrehozhatna. A második csoportba az eurót használó, de önálló gazdaságpolitikát folytató országok kerülhetnének, míg a harmadikat a nem euróövezeti uniós tagállamok alkotnák. Ebben az esetben nem volna értelme bevezetnünk az eurót, hiszen az csak pénzcsere volna, semmi más. A politikai érdekek, azonban ilyen változásokat egyelőre valószínűleg nem tesznek lehetővé.

A legnagyobb hatalmú politikusok tanácskoznak a G20 csúcson. Mit gondolnak a bankárok?

AP Photo

A befektetési szakember úgy látja, hogy a politikusok 2008-ban megpróbálták ráhúzni a vizes lepedőt a bankárokra. Mára azonban kiderült, hogy az adósságproblémával ők sem tudnak megküzdeni. Az történt ugyanis, hogy a mentőcsomagok révén a bankrendszerben lévő adósságok átkerültek hozzájuk, s nem képesek eltüntetni őket. Úgy tűnik, a politikusok fölénye elveszett, s a bankárok diktálnak újra. Ami most például abban nyilvánul meg, hogy ellenállnak a hosszú futamidejű görög papírok felvásárlásának. A nyugvópont a piacokon végül mégis politikai megoldással és akkor következhet be, ha nemzetközi összefogással alakítanak ki intézkedéseket a legerősebb országok kormányai és jegybankjai.

Előbb-utóbb biztos, hogy a politikusoknak meg kell találniuk a szerves fejlődéssel megváltozott gazdasági folyamatoknak megfelelő politikai beavatkozási formákat,  például azokat a módszereket, amelyek a társadalmi igényeket (így a társadalombiztosítási rendszerek fenntartását) és a gazdasági mozgásokat összhangba tudják hozni.