Vegyes fogadtatás © Vörös Szilárd

"Szomorú, hogy Pető Iván benyújtotta módosító indítványát, mert ez a mi tehetetlenségünket bizonyítja" - így kommentálták a HVG-nek a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium (FMM) sajtóosztályán azt a hírt, hogy az SZDSZ-es honatya a színlelt szerződések átalakítására 2003 őszén meghirdetett, azóta egyszer már prolongált, idén június végén lejáró határidő meghosszabbítását javasolja. Bár az Országgyűlés foglalkoztatási bizottsága hétfőn nem támogatta az indítvány általános vitára bocsátását, megtette azt a múlt héten a költségvetési, a parlament pedig két héten belül dönt a javaslat sorsáról. Arra pedig nem sok remény van, hogy a hirtelenjében, Pető javaslatára válaszul összehozott tárcaközi bizottság pár nap alatt megoldja, ami több mint két éven át lehetetlennek bizonyult: átfogó, minden érintett szakmában használható törvényjavaslatot kidolgozni a "jól bevált" színlelt szerződések kiváltására.

Féléves türelmi időt adott csupán a parlament 2003-ban - a következő évi adótörvények elfogadásakor - a munkaviszonyt kijátszó szerződések átalakítására, ám lehet, hogy két és fél év lesz belőle. Bár az adóellenőröket a moratóriummal sikerült távol tartani a kényszervállalkozókat is foglalkoztató cégektől, a munkaügyi ellenőröket viszont nem; rájuk ugyanis nem terjedt ki annak hatálya. Mivel azonban a jórészt vállalkozási szerződéseket alkalmazó szakmák (például művészek, média, őrző-védők) ellehetetlenítése politikailag nem jött volna jól a kormánynak, az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) akkori elnöke, Békés András levélben szólította fel a megyei felügyelőségeket: az önfoglalkoztatásról szóló jogszabály bevezetéséig kerüljék a munkaügyi bírság kivetését (HVG, 2003. június 28.).

A minimálbéres munkaszerződés mellett - vagy helyett - vállalkozási szerződéssel történő alkalmazás tagadhatatlan előnye, hogy a munkáltató megspórolja a jelenleg 29 százalékos társadalombiztosítási (tb) és a 3 százalékos munkáltatói járulékot, a "vállalkozó" pedig költségei elszámolásával általános forgalmi adót nyerhet vissza, ráadásul kisebb összeg után kell személyi jövedelemadót és járulékokat fizetnie. Más kérdés, hogy emiatt kevesebb lesz a táppénze, nyugdíja, esetleg a szabadság idejére fizetett távolléti díja is.

Mintegy megváltásként harangozta be akkoriban a kormány a létrehozandó úgynevezett önfoglalkoztatói státust, amely a jelenleginél kevesebb egészségügyi, nyugdíj- és tb-járulék fizetését jelentette volna. A kezdeti lelkesedést követően egészen a múlt hétig "jegelték" azonban a két évvel ezelőtt még Kiss Péter akkori munkaügyi miniszter által beígért javaslatot, amelyet az őt követő Burány Sándor is felkarolt. "Ez azért nem készült el, mert egyszerűen lehetetlen, fából vaskarika lenne egy újabb kivételes jogviszony létrehozása" - vélekedett Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) alelnöke. "Az egységes vállalkozási adóhoz (eva) hasonló konstrukción törjük a fejünket, és mihelyt megtaláltuk a megoldást, benyújtjuk a javaslatot" - mondta vasárnap a HVG-nek Csizmár Gábor munkaügyi miniszter.

"Ha a kormány minden szakmát be akar préselni egyetlen fiókba, félő, hogy ami kilóg belőle, levágja" - fogalmazta meg aggályait bármilyen egységes megoldással szemben Gyimesi László, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének elnöke. A "különutas" szervezet a Magyar Színházi Társasággal és a kulturális tárcával karöltve immár két és fél éve dolgozik a művészek számára előnyös megoldással kecsegtető jogszabálytervezeten (mellesleg eddig ez az egyetlen javaslat jutott el a koordináló Miniszterelnöki Hivatalba, ám miután a társadalompolitikai kabinet januárban megtárgyalta, a múlt hétig ott ragadt Kiss Péter kancelláriaminiszter asztalán). E szerint a színészek jövedelmük akár 50 százalékát is költségtérítés formájában kaphatnák meg átalányként vagy számlák felmutatásával. "A művészek jövedelmük jelentős részét költik például énektanulásra, szakkönyvre, kozmetikumra vagy edzésre" - indokolta a javaslatot a HVG-nek Magi István, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának (NKÖM) főosztályvezetője. Ezzel Wettstein Tibor, a Madách Színház gazdasági igazgatója, a Magyar Színházi Társaság ügyvivője is egyetért, ám megtoldja azzal: "Mindenkinek az lenne a legjobb, ha a művészek is alkalmazotti státusban dolgoznának, hogy legyen tisztességes táppénzük és nyugdíjuk."

A költségtérítéssel kombinált alkalmazotti státusról azonban valószínűleg le kell mondaniuk a művészeknek, mivel a pillanatnyilag legvalószínűbbnek tűnő megoldás szerint a kormánynak nem lesz elég bátorsága szembeszállni az olyan, különösen lobbiképes szakmákkal, mint például a média vagy a többségében egykori rendőrökből álló őrző-védők. Így egyes területeken - beleértve a művészvilágot is - megmaradhat a mostani, vállalkozási szerződéses jogviszony, míg a többi szakmában relatíve szigorú munkaügyi ellenőrzésekkel próbálják majd visszaszorítani a színlelt szerződéseket.

"Lehetőséget kell adni a munkavállalóknak, hogy névtelenül bejelenthessék, ha vállalkozói szerződésre kényszerítik őket" - mutatott rá a szigorítás általa elképzelt lényegére a HVG kérdésére Filló Pál, az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának MSZP-s alelnöke, hozzátéve ugyanakkor, hogy ahol mindkét fél belegyezik, nincs értelme a korlátozásnak. Sokkal inkább az alkalmazottakat be nem jelentő, mintsem a "nem túl szabályosan" foglalkoztató cégek ellenőrzését ígéri a munkaügyi miniszter, aki a szigorítás első lépéseként Békés Andrást április 19-én a nagyobb munkaügyi tapasztalatokkal rendelkező Papp Istvánra - az OMMF fővárosi felügyelőségének eddigi helyettes vezetőjére - cserélte. A szakszervezetek már korábban is kifogásolták, hogy az OMMF inkább a munkavédelemre koncentrált, s nem a munkaügyi ellenőrzésre. A hivatalban ugyanakkor azt mondták, kínosan ügyelnek rá, hogy azonos számú munkatárs foglalkozzon mindkét területtel. Holott a beérkező panaszok mintegy 80-90 százaléka munkaügyi jellegű... A felügyelőségek a vélhetően több százezer színlelt szerződéssel alkalmazott munkavállaló közül tavaly mindössze 1185 - többségében egyéni vállalkozó - szerződését minősítették át hagyományos munkaviszonnyá. A munkáltatóra kiróható munkaügyi bírság összege az eset súlyosságától és időtartamától, valamint az érintettek számától függően 50 ezer és 6 millió forint között mozog, ám az utóellenőrzéseken legfeljebb 100 ezer forinttal büntethetők a "visszaesők". Így gyakran előfordul, hogy az átminősítés csak ideiglenes, vagy - ami még roszszabb az alkalmazottaknak - hogy a cég nem tudja kifizetni a közterheket, és csökkenti a dolgozói létszámot.

A 2004 januárjában elkezdődött amnesztia alatt mindenesetre ez év február végéig csupán kilencven cég értesítette az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalt (APEH), hogy alkalmazottaival - összesen 1527-tel - munkaszerződést kötött a korábbi vállalkozási helyett. Pedig csupán a kereskedelemben mintegy 200 ezren dolgoznak minimálbéren bejelentve. Az őrző-védő cégeknél 80 ezren, a biztosítóknál több tízezren állnak így "alkalmazásban", a takarítók jelentős része - szakszervezeti becslések szerint csaknem 100 ezer ember - pedig részben feketén kapja meg a fizetését. Ha alternatíva nélkül véget érne a moratórium ezekben a szakmákban - véli Sáling József, a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének elnöke -, félő, hogy a közterheket fizetni képtelen cégek tömeges elbocsátásokba kezdenek. Márpedig a munkanélküliség már így is növekvő tendenciát mutat: az első negyedévben 7,1 százalékra ugrott az egy évvel korábbi 6,1 százalékról.

G. TÓTH ILDA