Csányi Sándor. A banki elit élén © Bánkuti András

Közhelyszámba megy, hogy a pénzintézeti vezérek vagy helyetteseik a magyarországi új elit leggazdagabb tagjai közé tartoznak. Ezt a tételt esetenként akár az újságolvasók is könnyen számszerűsíthetik, június 10-én például a bankvilág két jelentősebb személyisége is nyilvános közzétételi kötelezettség terhelte részvényügyletet kötött: Gyuris Dániel, a Földhitel- és Jelzálogbank (FHB) Rt. igazgatósági tagja 12 ezer FHB-törzsrészvényt, Lantos Csaba, az OTP Bank Rt. vezérigazgató-helyettese pedig 5 ezer OTP-részvényt adott el.

Gyuris esetében az 1372 forintos árfolyam 16,5 millió forintos bevételt jelentett, miközben maradék 4 ezer részvénye további 5,5 milliót ért, míg Lantos a 6640 forintos árfolyamon 33,2 millió forint készpénzhez jutott, további 221 900 darab törzsrészvénye pedig aznap éppen 1,473 milliárd forintot ért. De milyen háttérrel kerültek a csúcsra a gyakran bankárnak is titulált - a hagyományos értelemben vett bankárok a pénzintézeteket tulajdonosként irányító személyek voltak - bankvezetők?

"Az ezredvéghez közeledve mindinkább előretörtek a magyar bankvilágban a »konzervatív bankár« karakterjegyeit felmutató, óvatos, körültekintő vezetők. A magántulajdon térnyerésével letűnt a látványos növekedéssel tekintélyre számító, a banki stratégiát a politikai kapcsolatokra alapozó bankvezetői attitűd kora" - írta három évvel ezelőtt megjelent, életrajzi adatokkal is szolgáló, Bankvilág Magyarországon című könyvében Várhegyi Éva. Ugyanebben a kormányváltó évben szakmai bon mot volt, hogy a "mi lesz Csányi Sándor OTP-vezérrel?" kérdésre a következőképpen hangzik a helyes válasz: "az OTP-nél nincsenek választások 2002-ben".

Azaz: akad már olyan bankvezér, aki - mindaddig, amíg nem veszti el a meghatározó többi részvényes bizalmát - a politikai hatalom fölött állónak érezheti magát. A vitathatatlanul leglátványosabb karriert befutott bankvezér ennél, legalábbis egy nyilatkozat erejéig, még tovább ment, amikor idén június közepén megpendítette, hogy - amolyan ügyvezetőként - akár a politikai marakodások közt vergődő Magyarországot is tudná úgy konszolidálni, mint a legnagyobb kereskedelmi bankot.

Hat-hét évvel korábban a bankvezetők társadalmát még viszonylag élesen külön lehetett választani aszerint, hogy ki síel, és ki vadászik, mára azonban a vadászok többsége is megtanult síelni. A síelők - és még inkább a teniszezők - talán legismertebbje a Raiffeisen-vezér Felcsuti Péter, míg a fegyvereseké természetesen Csányi Sándor, akik egyszersmind a leghosszabb ideje azonos helyen vezérkedők közé tartoznak.

A szakmán belül két különböző hátterű és filozófiájú sikerembernek tartják őket - Felcsuti zsidó munkásmozgalmi gyökerű családból került moszkvai egyetemre, majd a Magyar Nemzeti Bank (MNB) devizafőosztályán szerezte meg az alapokat a Citibanknál elkezdett és a ma már Raiffeisen néven működő Unicbanknál kiteljesedett karrierjéhez. A szegény vidéki környezetből indult, jász gyökereire mindmáig büszke Csányi kezdetben főiskolai, s csak később megszerzett egyetemi diplomával tevékenykedett a szocialista államigazgatásban, pénzügyminisztériumi középvezetői posztról váltott a bankmenedzselésre.

A mai állás szerint az óvatos Felcsuti, akire a szakma etikai kódexének kezdeményezőjeként is emlékezhetnek, konszolidált nagypolgárként vonulhat majd vissza, míg Csányi az OTP Bank vitathatatlan megerősítése mellett a saját vállalkozásbirodalmát is felépítő első generációs nagytőkésként, az ország egyik, a politikai váltógazdálkodástól függetlenül legbefolyásosabb embereként.

A vadászok körét erősíti a HVB Bank Rt. magyar származású vezérigazgatója, Matthias Kunsch, valamint a tisztelői által a szakmai precizitás mintaképeként emlegetett Singlovics Béla, a Kereskedelmi és Hitelbank (K&H) Rt. elnöke, aki Bokros Lajos miniszteri kinevezésekor, 1995-ben a Budapest Bank, 2002-ben pedig a Postabank vezérigazgatója lett.

A fiatalabb generációból ugyancsak vadászik Erős János, aki időnként Medgyessy Péterrel együtt fogott puskát, s volt olyan (ugyancsak Medgyessyvel közös érdekeltségű) befektetése, amit kifejezetten e szenvedélyével magyarázott (HVG, 2002. május 18.). Ő a nagy újrakezdő: 1991-ben az Állami Értékforgalmi Bank, 1995-ben a K&H vezérigazgatója lett, s noha nem éppen virágzó pénzintézeteket hagyott maga után, a 2002-es kormányváltást követően az állami MFB Rt. élén kapott újabb lehetőséget a politikától.

A csúcsra felkapaszkodni tudó pénzintézeti menedzserek többsége a jegybankból indult. A devizagazdálkodási főosztály adta Felcsuti és Erős mellett Zdeborsky Györgyöt, a CIB Rt. sokáig elmozdíthatatlannak tartott volt elnök-vezérigazgatóját - akinek a BorsodChem Rt. Gazprom általi megszerzéséhez bankja által nyújtott hitel miatt kellett távoznia, s jelenleg az MFB Rt. elnöke -, valamint a Magyar Hitelbank Rt. veszteségei miatt is elhíresült, még jegybankosként Állami Díjjal kitüntetett Boros Imrét és Töröcskei Istvánt.

A külkereskedelmi főosztályon dolgozott Lenk Géza, aki K&H-vezérigazgatóként Csányit tudhatta maga mellett helyettesként, jelenleg pedig az OTP-nél ő a vezérigazgató-helyettes. A legnagyobbat bukott MNB-s hátterű bankvezér a hitelpolitikai főosztályról indult Princz Gábor, akivel szemben jelenleg is folyik a büntetőeljárás. A Pénzügyminisztériumban kezdett Csányi mellett barátja, a sikeres Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. élére állított Erdei Tamás.

Talán kevésbé közismert, de ugyancsak évtizedes barátság köti össze a fiatalabbak, a jelenlegi negyvenesek közül az OTP-s Lantos Csabát és a Mol Rt.-elnök Hernádi Zsoltot, akik katona-, majd évfolyam- és szakkollégiumi társak voltak, már közgázosként együtt vállalkoztak az egyetemi diákszövetkezetben, s mindketten közeli munkakapcsolatban állnak Csányival.

Igaz, bizonyos szempontból "atipikusak", hisz Lantos brókerként indult, s a relatíve leszálló ágba került CA-IB Értékpapír Rt.-t hagyta el a konzervatívabb - és persze összehasonlíthatatlanul nagyobb - kereskedelmi bank nyújtotta biztonságért, Hernádi pedig a kivételek egyike, hiszen önként adta fel bankvezéri posztját, a Takarékbank vezérigazgatóságát cserélve az ugyancsak összehasonlíthatatlanul jelentősebb vállalatóriás, a Mol Rt. elnöki székére.

Külön kategóriába tartozik Surányi György, aki kétszer is lehetett az MNB elnöke, jelenleg pedig az egyik legsikeresebb kereskedelmi bank, a CIB magyarországi elnökeként és regionális vezetőjeként olyan "királycsináló", aki előbb fiatalabb MNB-s beosztottait, Farkas Ádámot és Karvalits Ferencet emelte a tekintélyes nemzetközi pénzintézet vezérigazgatóivá, majd helyükre hajdani személyi titkárát, Török Lászlót.

Járai Zsigmond regnáló jegybankelnök pedig az egyetlen személy, aki a három legfontosabb pénzügyi méltóság, a pénzügyminiszteri, a jegybankelnöki és a tőzsdeelnöki tisztség mindegyikét betölthette, miközben befektetési és kereskedelmi bankot is vezetett már. Ő, mint a HVG-nek elmondta, úgy látja: vége annak a korszaknak, amikor a bankvilág csúcsaira vezető szakmai pályának szinte törvényszerűen az MNB-ből kellett indulnia, ma a jegybank tudatos karrierépítése főként saját majdani vezetőinek képzésére irányul. A kereskedelmi bankok immár a házon belüli szamárlétrát fokról fokra végigjáró fiatalabbak közül választják ki a majdani vezéreket, a jegybanki-minisztériumi köldökzsinórok egyre inkább gyengülnek.

FAHIDI GERGELY