Gyurcsány Ferenc terepen. Porladó hátország © Marton Szilvia

Gyurcsány Ferenc szocialista-szabaddemokrata koalíciós kormányának egy olyan gazdasági kiigazító programot kell végrehajtania, amely kisebb részben a korábbi kormányoknak, legnagyobb részt az utolsó pár év slendrián fiskális politikájának a következménye. Egy jóindulatúbb verzió szerint Gyurcsány kénytelen volt kivárni (erre a miniszterelnök tett is utalásokat), hogy a pártja olyan állapotba kerüljön, amikor a tagság (s különösen annak befolyásos része) képes már felfogni, hogy az eddigi totyorgás, toldozás-foldozás, s háttérben folyó mutyizás, osztozkodás az ország lassú, de biztos tönkretételéhez vezet. Majd a felismerés utáni döbbenetben kellett Gyurcsánynak megszereznie a felhatalmazást a rendszerváltás óta legnagyobb átalakításokhoz, amely végre úgy szabná át a nagy ellátórendszereket és a közigazgatást, ami hosszú távon lehetővé teszi Magyarország hatékony kormányzását, működtetését.

A balatonőszödi beszéd nyilvánosságra kerülése, az ellenzék durva eszközökkel folytatott kísérletei a hatalom megragadására, valamint az egész társadalmon elhatalmasodó bizonytalanság, s értékválság közepette Gyurcsánynak valóságos csodát kéne tennie, hogy az ország szekerének rúdját széleskörű támogatást szerezve fordítsa a jó irányba. Az első évben azonban mintha több lett volna a pozícióharc, mint az előrehaladás. Négy szakértőt kérdeztünk meg, hogy vonja meg a kormány első évének durva mérlegét, s hívja fel a figyelmet a legfontosabb tanulságokra.

A kormány kiigazító programjára szükség volt, még ha annak egyes intézkedései vitathatóak is. Az adatok pozitív fejleményeket mutatnak, leszámítva a sokszor erőltetett intézkedések által okozott káros hatásokat – fejtette ki Chikán Attila, a Corvinus Egyetem tanára. Véleménye szerint a kiigazításnak a költségvetési egyensúly megteremtésére kellett koncentrálnia, ami szükségszerűen komoly növekedési áldozattal jár.

Alapvető probléma, hogy a jelenleg folyamatban lévő, a gazdaságot tartósan befolyásoló három kormányzati csomag - a konvergencia-program, az NFT és a társadalmi reformok – között nincs olyan szoros kapcsolat, amellyel egymást erősíthetnék. Bár vannak komoly kockázatai a program végigvitelének, lényegét tekintve azonban Chikán Attila szerint maga a konvergencia-program eredményesnek mondható, de a másik két említett hatáscsoporttal együttesen alkalmazva súlyos társadalmi feszültségekkel és gazdasági áldozatokkal jár. A reformok kialakításában és végrehajtásában sok a voluntarista elem, egy sikeres reformpolitikának képesnek kellene lennie, hogy megnyerje a társadalom és ezen belül a szakértelmiség komoly rétegeit – jegyezte meg.

Kis Gergely szerint az elmúlt egy évben aggasztóan alacsony volt a vállalatok beruházási hajlandósága, s ezen a kormány nem tudott változtatni. Részben ennek folyományaként a foglalkoztatás bővülése is nagyon gyenge volt. A lakosság megtakarítási hajlandósága is igen alacsony szinten maradt, ugyanakkor az eladósodottság mértéke, és különösen az iránya (a valuta alapú hitelek felvétele) nagyon veszélyes, és kiszámíthatatlanságot hoz a gazdaságba.

Az EU-pénzek nagyon erős lökést adhatnak ahhoz, hogy a növekedés visszatérjen a régi fejlődési üteméhez. Erre megvannak az esélyek, mert Magyarország hagyományosan jól használja fel az uniós pénzeket – jegyezte meg Kis Gergely. A növekedés azonban még lassú marad az idén, s csak 2008-ban lehet majd érezni ezt a hatást. A beruházások területén sem tudott a kormány fordulatot elérni. Szomorú látni – jegyezte meg a szakember –, hogy még mindig az állam a legnagyobb innovátor, s szinte teljesen hiányoznak a vállalati K+F beruházások. Ebből az következik, hogy e trend mentén beszállító ország leszünk. Pozitív mindemellett, hogy az áruk és a szolgáltatások exportja együtt nézve gyorsan nő, s ebben jobban állunk, mint a térség többi országa.

Komoly hiányossága az elmúlt évnek – véli a GKIeNET igazgatója –, hogy nem sikerült az adórendszert egyszerűsíteni, s a marginális adók sűrűjét megritkítani. Az ugyanis teljes tévhit, hogy a hiányok ilyenfajta betömködése fenntartható lenne. A legtöbb vitát kiváltó, s a legmélyebb átalakítást prezentáló egészségügyi reform legnagyobb érdeme pedig, hogy legalább valami megmozdult.

Nincsenek pozitív várakozások az átalakítások eredményét illetően – mondja Kis Gergely –, így a negatív klíma miatt korántsem biztos, hogy a gazdasági program végül sikeres lesz. A sikerhez a kormánynak ugyanis hitet kellene adnia a hátországában lévő pártoknak és az embereknek is. Ez az elmúlt egy évben nem sikerült.

„A hivatalban lévő kormány első évében a politikai viszonyok szélsőségesen polarizálódtak, ami mindenre visszahat. Nincs konstruktív konzultáció. A kormány képtelen, az ellenzék nem hajlandó az előrelépéshez fontos tárgyalásokra és megegyezésekre” – vázolta fel az elmúlt évet jellemző politikai helyzetet Kornai Gábor, az AAM Tanácsadó Zrt. elnöke. Szerinte a helybenjárás jól látszik a tanácsadó szakmának adott kormányzati megbízások csökkenő számán. Technikailag egy éves szünet állt be az uniós pályázatok kiírásában. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (egyébként megfelelő eredményt hozó) átszervezése túlságosan hosszan elhúzódott, s ez komoly időveszteséget jelentett. Ha a problémák megoldását külső szakértők bevonásával kezdték volna meg, a pénzek sokkal előbb érkezhettek volna meg az országba. Csak remélni lehet, hogy ez pusztán halasztás és nem végleges veszteség. Vagy 80-100 olyan nagy projekt van, amelynek a finanszírozása már megkezdődhetett volna – véli a tanácsadó.

Az AAM vezetője szerint az Új Magyarország Fejlesztési Terv céljaiból az elmúlt egy évben gyakorlatilag semmi sem realizálódott, miközben a kormányzati kommunikációban állandóan megjelent a lehívható 8000 milliárd forint. Az egészségügyi reform azonban pozitív változásokat hozott, a költségeszkaláció lefékeződött: ilyen alacsony OEP költségvetési hiány a 90-es évek közepe óta nem volt. Ez azt jelenti, hogy ez a reform jó irányba indult el. „Az összes rendelettel nem lehetek elégedett, s az intézkedések sorrendje sem volt megfelelő, de a kórházi ágyszám csökkentése, a gyógyító kapacitások koncentrálása, a létszámleépítés és az üzleti biztosítók bevonása a finanszírozásba helyes elképzelések” – mondja Kornai Gábor. Szerinte a piac logikájának megfelelően először a finanszírozást kellett volna átalakítani, s a több biztosító a versennyel eltűntethette volna az életképtelen intézményeket. Ám lehet, hogy bedőlt volna az OEP költségvetése mielőtt a tisztulási folyamat célt ért volna, s ezért először a kormánynak kényszerűségből struktúraátalakítást kellett végrehajtani. Ennek viszont az lehet a negatív következménye, hogy a szükségesnél kevesebb jó szakember marad meg a rendszerben, s így az értük folyó vetélkedés felviszi az „árukat”. Ez pedig megdrágíthatja a finanszírozást ahelyett, hogy olcsóbbá tenné.

Nem sikerült az elmúlt egy évben előrelépni a szakképzés modernizálásában sem – állítja az AAM elnöke. „Az építőipar területén készítettek a kollégáim egy felmérést, amiből kiderült, hogy csak ebben az ágazatban 6-8 ezer hozzáértő ember hiányzik: kőműves, vasbeton-szerelő, stb. De a felsőoktatásban sem jobb a helyzet: ma a hetvenkét felsőoktatási intézménynek legalább a fele ezerszámra bocsát ki a piacon értéktelen diplomákat, miközben jelentős hiány van különféle szakemberekből. Itt nagyon drasztikus lépésekre volna szükség, még akkor is, ha ez igen sok oktatónak okozna egzisztenciális nehézségeket. Arra kellene rávenni az embereket, hogy amikor a családjuk jövőjéről gondolkodnak vegyék figyelembe: szociális gondoskodásra itt már nem nagyon lehet számítani, s olyan szakmát kellene a gyermekeik kezébe adni, amiből úgy megélnek, hogy legalább a szülői támogatásra ne szoruljanak rá” – vélekedett Kornai Gábor. A kormány kiigazító programját tekintve nagyon vegyes a kép: a fő cél az volt, hogy a magas államháztartási hiányt lefaragják, bár az is igaz, hogy erre nagy külső nyomás is kényszerítette a kormányt, amely leginkább az EU-tól és nem a pénzpiacok felől érkezett – közölte Török Zoltán, Reiffeisen bank elemzője.

Egy ilyen kiigazítást a kilencvenes években nem lehetett volna megúszni devizaválság nélkül – jegyezte meg Török Zoltán a szerencsés gazdasági klímára utalva. Megváltozott a globális környezet, most sokkal több pénz van a piacokon és sokkal nagyobb a kockázatvállalás is. Ez a szerencsés klíma nagyban hozzájárult, hogy csak kisebb forintingadozásokat lehetett tapasztalni – tette hozzá.

Az elemző úgy véli, a kormány tanult korábbi hibájából, a kincstári optimizmus helyett az óvatos tervezés stratégiáját választotta. Az államháztartási hiány idén jelentősen csökken és a kormány várakozásainak megfelelő 6,4 százalékos hiány könnyen teljesülhet, sőt akár 6 százalék alá is mehet év végére, amennyiben megvan rá a kormányzati akarat és év végén nem puhul fel a program.

Török Zoltán szerint minden pozitív gazdasági fordulatot már beáraztak a befektetők a magyar piacon, ezért őket igazából már a 2008 utáni folyamatok érdeklik. Az elemzőknek fogalmuk sincs arról, hogy mi várható 2009-2010-re, ugyanis ezt már a konvergencia-program nem tartalmazza. Adókat már nem lehet emelni, azt pedig irreális lenne gondolni, hogy a magyar gazdaság majd kinövi a hiányt – fogalmazott a szakember. A nagy elosztórendszereket kellene átalakítani, de ez különféle érdekcsoportok tiltakozásába ütközhet, és könnyen kisiklathatja a kiadási reformokat. Az elemző emiatt is gondolja, hogy ez komoly bizonytalanságot okozhat az államháztartási hiány 2008 utáni csökkentésében.

„Milton Friedman szerint egy probléma kormányzati megoldása éppen olyan ártalmas, mint maga a probléma” – jelezte Kis Gergely, a GKIeNET Kft. ügyvezető igazgatója, hogy a jelenlegi gazdasági bajok orvoslása korántsem lesz egyszerű. Szerinte kétségbeesett kísérlet zajlik a makroegyensúly helyrebillentésére. Az egyre nagyobb egyensúlytalanság irányába mutatató folyamatokat megpróbálták megállítani, s a fegyelmezetlen fiskális politikával igyekeztek 2006-ban szakítani. A Gurcsány-Kóka párosban megfelelő elszántság van, de a lakosság bizalmát az átalakításokhoz nem sikerült megszerezniük.