szerző:
MTI/hvg.hu
Tetszett a cikk?

Az állam kötelező önerőhöz kötné az autófinanszírozási szerződéseket, a szakma szerint viszont ez a szabály is könnyen kikerülhető. Jobb lenne felvilágosítási programokat indítani és szigorítani az ellenőrzést.

Kondorosi Ferenc kormánybiztos. Kockázatos önerőtlenség
© Túry Gergely
Kondorosi Ferenc, az Új rend kormányzati program összehangolásáért felelős kormánybiztos a minap azt javasolta, hogy az autófinanszírozó cégek legkevesebb 20 százalék önerővel vállaljanak csak üzletet. Ez a javaslat egybevág a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) tavaly áprilisi vezetői körlevelében foglaltakkal. A PSZÁF hozzáfűzte, hogy új autóknál a 6 éves futamidőnél hosszabb finanszírozási időtartam már kockázatos, a 8 év feletti pedig indokolatlanul nagy kockázatú.

A lízingpiacon a nagy szereplők megjelenése és a piac szélesedése indukálta azt a versenyt, amely az önrész eltűnéséhez, tíz év feletti futamidőhöz és öldöklő jutalékháborúhoz vezetett. Az önrész nélküli finanszírozás velejárója, hogy a futamidő elejétől folyamatosan kevesebbet ér az autó, mint amennyi a hátralékos tőketartozás; különösen így van ez tízéves vagy még hosszabb futamidőnél (jelenleg 14 év a leghosszabb ajánlat). Ha a finanszírozott nem tud fizetni, hiába adja el a kocsit a finanszírozó, az kevesebbet ér a tartozásnál, így a végrehajtás során akár az ügyfél lakása is veszélybe kerülhet.

A jutalékverseny a piacszerzés másik technikája: a finanszírozók egymás fölé ígérve akarják rávenni az autókereskedőket, hogy az ő konstrukciójukat adják el – a kocsival együtt – a vevőnek. Mészáros György, a Magyar Lízingszövetség elnöke elmondta, hogy a szövetség tagjai másfél éve egyeztetni kezdtek, amelynek az eredménye 10 százalékos önrész, és maximum 100 hónapos futamidő lett. A Gazdasági Versenyhivatal azonban nem támogatta az egyeztetett kezdeményezést, erre jelent meg a PSZÁF említett körlevele, immár 20 százalékos önrésszel és 6 éves ajánlott futamidővel. Miután a szakmai szervezet kezdeményezése jogsértő, a felügyelet javaslata pedig nem kötelező, így a helyzet megoldása a jogalkotóra marad – vélte Mészáros György.

Erre van példa Nyugat-Európában, magyar analógia pedig az lehet, hogy egy jelzálogbank a lakás hitelfedezeti értékének a 70 százalékáig hitelezhet. Viszont az is igaz, hogy éppen e korlát gyorsította fel az ingatlan lízinget. Jelenleg az ezt művelő társaságok – új lakásoknál – önerő nélkül is elvállalják a finanszírozást, bízva abban, hogy a lakás értéke folyamatosan növekszik, a hátralékos tőke pedig hónapról hónapra csökken. Vagyis – elvileg – a fedezet értéke folyamatosan meghaladja a hátralékos hitel összegét.

A Magyar Lízingszövetség honlapján is visszaköszön az önerő és a futamidő problémája. Ott olvasható, hogy ami mára Magyarországon kialakult, az nem törvényszerű, mivel Csehországban és Szlovákiában ma is a 3 éves futamidő a jellemző. A másik megjegyzés: a használt autóknál különösen veszélyes az alacsony önerő, vagy éppen az önerő nélküliség és a hosszú futamidő. Ott a kocsi árát akkor is „felnyomják” az Eurotax katalógusban szereplő árig, ha a kocsi annál kevesebbet ér. Viszont ha nem fizet a vevő, valóban csak töredékét éri az autója a tartozásának.

A Lízingszövetség elnöke nem bocsátkozott becslésbe arról, hogy évente hány autót kell visszavenni a nem fizetőktől, az évi több mint 300 ezer finanszírozott új- és használt autóból. Bár a Lízingszövetségben tett ugyan kísérlet az adatgyűjtésfre, de a tagvállalatok nem szolgáltattak információt. Egyes cégek amúgy is igyekeznek mennél tovább húzni az ilyen hitelek lezárását, mivel addig nem kell leírni az abból keletkezett veszteséget. Becslések szerint jelenleg 30-40 ezer visszavett autó állhat a lízing cégeknél.

Az ilyen kocsik értékesítésére különböző technikákat használnak a cégek. Van, amelyik csomagokat állít össze, hogy a nem kelendő autóktól is megszabaduljon, míg mások árvereznek. Ez utóbbi lenne a korrekt megoldás.

Révész Tamás, a Budapest Autófinanszírozási Zrt. vezérigazgatója a kötelező önerő ellen érvelt, ami szerinte kikerülhető. Például ha 20 százalék lesz a kötelező önerő, a finanszírozó annyi jutalékot ad az autókereskedőnek, hogy az abból ki tud fizetni a vevő helyett a 10 százalékot. A másik elkerülési mód pedig az lehet, hogy a finanszírozók szabad felhasználású jelzáloghitelt adnak autóvásárlásra. Ezért tartja Révész Tamás elfogadhatóbb megoldásnak az ügyfelek felvilágosítását (az önrész nélküli és hosszú futamidejű hitelek kockázatáról), illetve szorgalmazza a szerződéskötés előtti ügyfél-ellenőrzést.

A cégeknél megnéznék, hogy rendszeres adófizető-e, illetve ha magánszemély, akkor fizet-e valaki utána – szintén rendszeresen – tb-járulékot. (Ehhez azonban jogszabály módosításra volna szükség.) A biztonságot az is fokozná, ha a jelenleg biztosítékként használt vételi jog helyett ingó jelzálogot jegyeznének be a kocsira. Ennek a nyilvántartását a Magyar Országos Közjegyzői Kamara végzi, és pillanatnyilag az az akadály, hogy a közjegyzők szeretnék maguk okiratba foglalni a jelzálogot, míg a lízing cégek maguk kötnék meg a jelzálogszerződést és csak a nyilvántartást bíznák a Kamarára. (A közjegyzői okirat azért előnyös, mert közvetlenül végrehajtható, hátránya, hogy pénzbe kerül.)

Révész Tamás végül adatokkal is érvelt a kötelező minimális önerő ellen. A bedőlt szerződések közül a tapasztalatok szerint csak minden harmadiknál volt 20 százalék alatt az önerő, és az így redukált szerződésszámból is csak minden harmadikhoz kapcsolódik csalás. A csalók amúgy is vállalnak önrészt, sőt néhány hónapig törlesztik is a szerződést, hogy legyen idejük megszervezni a biztosítási csalást is – tette hozzá.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!