Olajtanker. Tengernyi pénz © oilism.com

Az OPEC (az Olajexportáló Országok Szervezete) bejelentése szerint megfelelő kőolajtartalékok állnak a világpiaci kereskedés rendelkezésére, hiszen szintjük meghaladja a legutolsó öt év átlagát. Azaz a jelenlegi árak nem a kereslet és a kínálat egyensúlyának felbillenése miatt alakultak ki az OPEC értékelése szerint, hanem az inflációs hatások és főleg az egyre kiterjedtebb spekuláció állnak a háttérben.

Sokan úgy gondolják, hogy a magas olajár egyik fő oka a gyenge dollár. A nyersanyagpiacokon, így a nyersolajén is dollárban kötik az üzleteket. Csakhogy a nagy olajtermelők közül soknak (különösen a Közel-Keleten) főleg Európából származik az importja, s ezek az országok a nemzetközi elszámolásokban is az eurót használják. Márpedig az euró rekorderős a dollárhoz képest. Ezért a dollárban eladó és euróban vásárló termelők igyekeznek minél magasabb dollárban mért hordónkénti árat elérni, hogy csökkentsék a devizaváltás miatt keletkező veszteségeiket.

Mindeközben az amerikai értékpapírpiac 15 százalékot veszített értékéből egy év alatt, ugyanakkor a nyersanyagpiacokon nagy a pezsgés. A befektethető pénzek ezért a nagyobb haszon reményében az egyik piacról átfolynak a másikra. Ez nem csak a kereslet növekedését eredményezi, hanem a spekulációs ügyletek felszaporodását is. A hedge fundok (kockázati tőkealapok) és más intézményi befektetők nagy tétekben „fogadnak” arra, hogy milyen piaci mozgások várhatók az olajpiacokon. De a spekuláció megjelent már a fémpiacokon és az olyan tömegesen forgalmazott agrártermények piacán is, mint a szója, a gyapot, a kakaó vagy a kávé. De például (s ebben nyilván a spekuláció is szerepet játszott) a szén ára is 50 százalékkal emelkedett az utóbbi időben.

Korábbi elemzések az áremelkedést elsősorban annak tulajdonították, hogy az ázsiai feltörekvő óriásgazdaságok (különösen Kína és India) egyre növekvő kereslete folyamatos hiányt teremt a piacon. David Wyss, a Standard and Poor’s vezető közgazdásza szerint azonban a valódi probléma a „tiszta félelem”. A hiánytól való félelmükben ugyanis a befektetők hajlandóak prémiumárakat fizetni. „Ők nem olajat vásárolnak, hanem biztosítást” – jelentette ki Wyss. Emiatt a jelenlegi áremelkedést tekinthetnénk akár nagyra fújt luftballonnak is, de ma az elemzők meglehetősen egységesek abban, hogy a nyersanyagárak középtávon is tovább fognak emelkedni.

Az olajon mellesleg – szakértői becslések szerint – 2004-hez viszonyítva tavaly havi 120 milliárd dollárral több bevétel keletkezett. A hordónkénti ár 2004-ben 40 dollárral kevesebb volt, mint 2007-ben. A napi olajfogyasztás 75 millió hordó, így az olajtermelők havi 90 milliárd dollárral nagyobb bevételre tettek szert. Ehhez jön havi 30 milliárd dollár, ami a más nyersanyagokhoz mért áremelkedésből adódik – az olaj részesedése az összes értékesített nyersanyag értékében 75 százalék –, s ebből kijön a havi 120 milliárd dolláros plusz 2004-hez képest.

A 100 dollár feletti olajár természetesen azt is jelenti, hogy a pénzvagyont gyors ütemben szivattyúzzák át az olajfelhasználó országoktól az olajtermelőkhöz. Stephen Jen, a Morgan Stanley vezető közgazdásza úgy véli, a petrodollár-cunami jelentős befolyással lesz a világ pénzpiacainak alakulására. Az olajbevételek egy részét felszívják ugyan a hazai gazdaságok, de nagyobb hányaduk külföldön talál befektetést. A különféle befektetési formákban lévő vagyonokat is jelentős mértékben fogják átkonvertálni nyersanyagtartalékokba. Jen szerint az olajtermelő országok világgazdasághoz való kapcsolódása is rendkívül erős ezen a szálon, hiszen a külföldi befektetések 25 százaléka éppen a földben lévő tartalékok megvásárlására jut, míg az adott ország valutájában a külföldiek nem tartanak egy petákot sem. Új jelenség, hogy a befektetők között megjelennek a biztonságot kereső állami befektetési alapok, vagy olyan állami tulajdonú vállalatok is, amelyek a biztonságos befektetésekben érdekeltek.

De mekkora vagyon is fekszik petrodollárokban? Ha a 100 dolláros hordónkénti árat vesszük alapul, akkor a Morgan Stanley számítása szerint 104 billió (104 ezer milliárd) dollárt kapunk, ami megfelel a világon nyilvánosan forgalmazott összes részvény és kötvény együttes értékének. E vagyonból 48 billió az öbölországokhoz (Bahrein, Kuvait, Oman, Katar, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek) tartozik. AZ OPEC további tagjai 44 billió dollárral részesednek, míg Kanada, Norvégia, Mexikó és Oroszország együtt 12 billióval. A kitermelt és értékesített olajból pedig évente a 100 dolláros hordónkénti áron számolva évente 2100 milliárd dolláros bevétel származik.

Ez a hatalmas és az olajtermelők kezében elég váratlanul megjelenő készpénzmennyiség nyilvánvalóan befolyással lesz a világgazdaság alakulására. Több elemző, köztük Diana Farell és Susan Lund a McKinsey Global Institute munkatársai szerint a 2002 óta megtriplázódó olajárakból származó bevételek a legnagyobb mozgósítható tartalékká váltak, amely a világgazdaságot képes tőkével ellátni. Tavaly a befektetett petrodollárok összege 628 milliárd volt. De 2012-re a napi befektetések már elérik a 2 milliárd dollárt. Ám a szerzők elemzésük megírásakor középtávon és szerényen maximum 80 dolláros hordónkénti árral számoltak.