Egy 2002-es uniós jogszabály, amely a korábbi, 1969-es előírás helyébe lépett, 12 milliárd euróban határozta meg azt a keretet, amelynek erejéig az unió középtávú pénzügyi támogatást nyújthat tagállamainak. Eszerint az EU olyan, nem az eurózónához tartozó uniós országot támogathat, amely fizetésimérleg-nehézségekkel küszködik vagy ennek komoly veszélyével néz szembe - akár fizetési mérlegének általános egyensúlyhiánya, akár a rendelkezésére álló valuta típusa miatt.

A 2002-es rendelet a támogatási összeg plafonját az 1969-ben megszabott 16 milliárdról arra hivatkozva csökkentette 12 milliárd euróra, hogy az akkori 15 közül csupán három tagállamban nem volt fizetőeszköz az euró. Azóta azonban a nagyarányú keleti EU-bővítés nyomán a helyzet megváltozott, a közelmúltban elmélyült nemzetközi pénzügyi válság közepette pedig Magyarország egymaga 6 és félmilliárd eurót megkapott a 12 milliárdos keretből.

Az Európai Bizottság a jövőben szeretné elkerülni, hogy csak nehézkes jogalkotási eljárással lehessen megváltoztatni a plafont, ezért - saját elképzelései szerint - a tagállami kormányokat képviselő Tanács gazdasági és pénzügyi bizottságával való konzultációt követően maga döntene a határérték esetleges későbbi módosításairól.

Az előterjesztésről folytatott parlamenti vitában Becsey Zsolt a néppárti frakció vezérszónokaként azt mondta: pozitív, hogy az Európai Unió Magyarország ügyében „végül is, nagyon hosszú keresés után (...) megtalálta a jogalapot, hogy egyáltalán segíteni tudjon”.

A magyar támogatási igény előterjesztésének okairól szólva, Becsey kiemelte, hogy az utóbbi években az EU-n belüli tőkemozgásoknál „óriási a tőkeszivattyú a keleti tagállamokból a nyugatiakba”. A másik probléma a képviselő szerint az, hogy nem teljes a felügyeleti rendszer, mert azok az országok, amelyeknek nem az euró a valutájuk, el tudnak adósodni devizában.

Fazakas Szabolcs a szocialista frakció vezérszónokaként beszélt a vitában. A képviselő azt mondta, bár az új tagállamok bankjai nem bonyolódtak kétes, spekulatív tengerentúli üzletekbe, „a nemzetközi pénzügyi válsággal járó forráshiány és bizalmi válság nagy mértékben megrázta a külföldi hitelekre szoruló államháztartásokat is, amihez még a nemzeti valutákat célba vevő spekulatív támadások is hozzájárultak”.

Fazakas szerint a mostani uniós fellépések egyeztetésén túlmenően közös európai gazdasági válságstratégiára volna szükség.