Végleg bebizonyosodott, hogy a piacokat nem hagyhatjuk beavatkozás nélkül működni. A gazdasági válság nagymértékben cáfolta azt a közgazdasági elméletet, hogy a piacok egyensúlyra törekednek, sőt, inkább arra mutatott rá, hogy az egyensúly helyett gyakran a buborékok kialakulását segítik elő – értékelte a válság következményeit Soros György keddi, az MTA-n tartott előadásában. A magyar származású amerikai milliárdos szerint a mostani gazdasági-pénzügyi válságot egy olyan "szuperbuborék" kipukkadása idézte elő, amelynek kialakulása egészen a 80-as évek elejére vezethető vissza. Ez alatt az idő alatt számos kisebb lufi keletkezett, de ezeket a hatóságok fiskális és monetáris eszközökkel igyekeztek orvosolni. Mivel nem vizsgálták felül a piacok tökéletességébe, illetve a hitelállomány végtelen növelhetőségébe vetett hitüket, ezekkel a beavatkozásokkal csak tovább pumpálták a pénzügyi buborékot, amelynek kipukkadására az amerikai ingatlanpiaci lufi kidurranása detonátorként hatott, drámai következményeket okozva a teljes pénzügyi rendszerben és a reálgazdaságban.

Soros György: sokan szeretnék azt hinni, hogy a válság  csak egy rossz álom, amelyet elfelejthetünk © Stiller Ákos

A válság kialakulásában fontos szerepe volt annak a – szerinte téves – feltételezésnek is, hogy a piacok tévedhetetlenek. Egyrészt – véli a filantróp pénzember – a piaci árak minden esetben torz képet mutatnak a pénzügyi eszközökről – szemben a tökéletes piacok uralkodó elméletével, mely szerint a piaci ár minden lehetséges információt tartalmaz. Másrészt a pénzpiacok nem passzív szerepet játszanak, hanem igenis visszahatnak a fundamentumok alakulására. Így az alul- vagy felülárazott pénzügyi eszközök főleg a tőkeáttétel mértékén át fejtik ki befolyásukat.
 
Soros felfogásában az általa részletesen vizsgált felemelkedés-hanyatlás ciklusok lényege, hogy egy kialakuló pénzügyi buborék egy valós trendből, illetve annak félreértelmezéséből áll. Amennyiben a trend kiállja a piacok korrekciós próbálkozásait, mind a trend, mind pedig a félreértelmezése – a túlárazás – egymásra visszahatva tovább erősödik. Ennek az önmagát erősítő folyamatnak a következtében a piaci várakozások elszakadnak a valóságtól, és olyan távol kerülnek tőle, hogy már hiába tűnik ez fel a szereplőknek, nem tudnak „kiszállni”.

Soros erre példaként az ingatlanpiaci illetve a technológia lufit említette, amelyet elemezve rámutatott: a buborékok mindig aszimmetrikusak. A lassú indulást és fokozatos emelkedést követően éri el tetőpontját, ezt rövid összeomlás és pánik követi, amely válságban tetőzik.

A közgazdaságtan fősodrával vitatkozva a buborékok képződését Soros nem tekinti irracionális piaci viselkedés eredményének. Ha egy befektető buborékot lát képződni, elkezd vásárolni, tovább táplálva a tüzet – mutatott rá a befektetői gondolkodás lényegére.

Soros ezzel arra is utalt, hogy a piacot felügyelő hatóságok feladata lenne a buborékok túlnövekedésének megakadályozása. Bár a trendek hossza nem jósolható meg előre, az egyes szakaszok, amelyek a buborék keletkezésére utalnak, jól láthatóak – jegyezte meg az üzletember.

Soros szerint sokan szeretnék azt hinni, hogy a válság csak egy rossz álom, amelyet elfelejthetünk, de a valóság mást mutat. A rendszer tönkrement, és alapvető javításra szorul – értékelte a helyzetet. Ez átfogó pénzpiaci reformok véghezvitelét kívánná meg, de jelenleg a gazdaság távol van az egyensúly állapotától, vagyis nincs abban a fázisban, hogy ezeket a szükséges változtatásokat meg lehessen valósítani. Ezzel meg kell várni azt az időt, amikor a gazdaság talpra áll – mondta.

Amíg viszont a pénzpiacok vissza nem térnek a normális működésükhöz, addig a gazdaságösztönzéseket sem szabad leállítani, az emiatt kialakuló pénzszűke ugyanis visszavetheti a kilábalási folyamatot. Ugyanakkor a likviditás szűkítésének időzítésére is kiemelt figyelmet kell fordítani, hiszen ha túl későn kezdődik meg, az inflációs nyomással és újabb buborékok kialakulásával fenyeget.

Soros egy kívánatos szabályozási reform elemeiként említette a hatóságok előrejelző szerepének növelését, a pénzkínálat és a hitelállomány kontrollját, a pénzpiacok rendszerszintű, valamint a szereplők egyéni kockázatán túlmutató – például a derivatív papírokban rejlő – kockázatainak ellenőrzését.

Emellett arra is utalt, hogy a jelentős pénzügyi szereplők, például az állami forrásokból megmentett bankok kockázatait csökkenteni kell, így a rizikós ügyletek végleg visszakerülhetnek a kockázati alapokhoz. Így azonban a bankszféra nyereségének jelentős visszaesésével, és a kifizetett menedzserbónuszok mértékének csökkenésével is számolni kell – jegyezte meg a pénzügyi szakember.

Soros emellett arra is figyelmeztetett: a helyzet normalizálódásával a piaci szereplők megnyugszanak, ami hajlamossá teheti őket arra, hogy a szükséges változtatásokat elodázzák. Igaz ugyan, hogy a pénzpiaci reformok bevezetésével még várni kell a gazdaság talpra állásáig, de nem engedhető meg, hogy ezek a változtatások feledésbe merüljenek – hangsúlyozta Soros.

Sz. Zs.