„Senkinek sincs joga egy vállalati pénztárból tetszése szerinti fizetést felvenni (vagy ezt a fizetést valamilyen testülettel jóváhagyatni), ha ez a pénz az állam pénze.” Az idézet nem az állami cégvezetők javadalmazásának közzététele nyomán kibontakozott politikai nyilatkozatroham része, hanem Kornai János, Nobel-díjra is jelölt közgazdász művéből való. Indulatos röpirat a gazdasági átmenet ügyében című, a rendszerváltás forgatókönyvének is beillő könyvét 20 évvel ezelőtt publikálta, ám az indulatok azóta sem csitultak.

Legutóbb a BKV milliárdos végkielégítésibotrány-sorozata korbácsolta fel a kedélyeket, aminek egyenes folytatása volt a kormányzati intézkedés a topjövedelmek üvegzsebesítéséről. S a kezdőlépést várhatóan a végkielégítések, a bérek és a prémiumok megregulázása követi. Kornai a rendszerváltás hajnalán azt fejtegette, hogy az állami vállalatok menedzserei az állami bürokrácia középszintű hivatalnokainak tekintendők, akik közpénzt költenek kockázat nélkül, szemben a magántőkét kockáztató valódi üzleti vállalkozások vezetőivel. Mivel nem eshetnek egyenlő elbírálás alá, az állami topmenedzserek fizetésének – ahogy a miniszterelnök vagy a tábornokok esetében – a parlament szabjon felső korlátot.

hvg

Egyszeriben a bérplafon gondolatáig jutott a nyolcadik esztendeje egyvégtében kormányzó MSZP is. Lendvai Ildikó pártelnök közleménye a jegybankelnök törvényben rögzített járandóságához igazítaná a limitet, vagyis Simor András havi 8 011 800 forintos alapbérének 25 százaléka lenne a csúcs. A negyedelés első látásra drasztikusnak tűnik, a 2 milliós korlát azonban a kormányrendelettel kötelezően nyilvánosságra hozott javadalmazási lajstromok alapján csak a legnagyobb cégek vezetőinek – prémium nélkül számított – alapbérét érintené (lásd a táblázatot a 9. oldalon). Igaz, nem jutna át a rostán Klados Gusztáv BKV-s metró-projektigazgató tízezer forint híján 8,2 milliós fizetése, de a cég kommunikációs igazgatójának 1,155 milliós havi alapbére már beleférne, tíz másik kollégájának egymillión felüli fizetésével egyetemben.

Elvileg már most sem lépheti át egyetlen állami cégvezető sem a 2 milliós limitet, ha teljesítette a miniszterelnöki felkérést, és bruttó alapbérének e feletti részét jótékony célra fordítja. A cégközlemények alapján annyi tudható, hogy Kamarás Miklós, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) vezérigazgatója és Mártha Imre, a Magyar Villamos Művek Zrt. vezére a krízisalapba utaltatja az összeget. A szociális tárca által kezelt alapba a minisztérium honlapja szerint ezzel együtt sem dőlt a pénz, magánszemélyektől összesen 28 millió forint érkezett a számlára. Nem árasztotta el a pénz az MNV-t sem, amely erdőtelepítési közmunkaprogramjának elősegítéséhez kérte a hozzá tartozó társaságok vezetőitől prémiumuk befizetését. A vagyonkezelő tájékoztatása szerint eddig 240,4 millió forint érkezett erre a célra.

A korlátozás közelebb vinné az állami cégvezetők bérét a hivatalnokokéhoz, ha nem is a Kornai-féle jól fizetett köztisztviselő-modellnek megfelelően. Utóbbiak javadalmazása ugyanis jóval szerényebb, hiszen a miniszterek havi apanázsa 1,1 millió forint, az államtitkárok pedig havi 850 ezret vihetnek haza. Igaz, ehhez is társulhat kiegészítés: tavaly, az általános apanázscsökkentés előtt például Garamhegyi Ábel, a gazdasági tárca szakállamtitkára havi csaknem egymilliós járandósága és egy Audi A6-os használata mellett 2,9 millió forint célprémiumot kasszírozhatott. A főosztályvezetőknek alapesetben 310 ezer forint jár, de a Pénzügyminisztériumban például inkább 500 ezer forint feletti havi fizetések jellemzőek. Ez nagyjából a Fővárosi Csatornázási Művek Zrt. főosztályvezetőinek bérével egyezik meg, igaz, ők e felett 50–100 százalék prémiumot is elérhetnek.

Erős János MFB-vezér a kormányfővel. Ki az első? © Vörös Szilárd

A közpénzzel sáfárkodó cégek vezetőinek összjövedelme most a magánszféráétól sem marad el jelentősen, legalábbis az átlagot tekintve. Konkrét esetekben persze nagy lehet a különbség, például a Magyar Fejlesztési Bank Zrt. vezére, az éllovas Erős János 3,6 milliós alapbérénél háromszor-négyszer többet kereshetnek kereskedelmi bankban dolgozó kollégái. Erdei Tamás, az MKB Bank Zrt. elnök-vezérigazgatója vagyonbevallásában havi bruttó 13 millió forint jövedelmet jelölt meg, amihez évi 6 millió forint jön hozzá az igazgatósági elnökségért. A Hewitt tanácsadó cég felméréséből az derül ki, hogy a két szektor között szembeötlő különbség van a csúcsvezetői fizetések szerkezetében is: az üzleti világban az alapfizetés negyedének megfelelő összeget, az állami cégeknél pedig csaknem a négyötödét utalhatják ki prémiumként (lásd az ábrát).

Szakértők szerint a piacon azért nem jellemző a magas prémiumarány, mert a kihívó célok túl kockázatos döntésekre sarkallnák a vezetőket, puha értékelési kritériumok esetén pedig a prémium afféle garantált alapbér-kiegészítésként működik. Bár az összehasonlításban nem látszik, a versenyszférában a vezetők éves jövedelmének jelentős részét hosszú távú ösztönzők (részvények és opciók) adják, ami az állami szférában nem jellemző. Ettől eltekintve az állami cégek – a nem versenykörülmények között működők is – nagy átlagban a magánszférával versenyképes vezetői béreket kínálnak; már csak azért is, hogy a politikai ciklusokhoz kötődő kirúgási veszélyeket kompenzálják.

hvg

Az állami cégvezetők alapfizetés szerinti rangsorolása nem sokat mond, hiszen annál akár többet is kereshetnek prémium, egyéb juttatások (mint a nyugdíjpénztári befizetés, cafeteria vagy éppen ruhaköltség), esetleg igazgatósági tagi tiszteletdíj formájában. Kocsis István BKV-vezér elvileg az alapbére másfélszeresét, egy évre 18 millió forintot kaphat prémiumként (továbbá igazgatósági tagságáért is felvehet havi 239,5 ezret), de a fővárosi közlekedési vállalat többi felső vezetőjének is 100-120 százalékos a teljesítményösztönzője. A Honvédelmi Minisztérium Elektronikai, Logisztikai és Vagyonkezelő Zrt.-jét vezető Koltai Gábor 100 százalékos prémiummal fejelheti meg 912 ezer forintos havi alapbérét. Az MNV fennhatósága alá tartozó állami társaságoknál 80 százalék a felső határ, bár néhány MNV-vezető – például Szilvásy György volt titokminiszter, most a vagyonkezelő humánpolitikai főigazgatója – esetében ezt 1,4 hónapnyi jutalomkerettel megtoldhatja.

A prémium kifizetéséhez a vagyonkezelő szabályzata szerint az üzleti tervhez kötődő feltételeket kell teljesíteni. Hogy ezek mennyire rigorózusak, az persze az üzleti tervben lefektetettektől és a teljesítményértékelés szigorától függ. Kívülállóként nehéz megítélni, mennyire lehet kemény feladat például a Nemzeti Infrastruktúrafejlesztő Zrt. esetében „a 2010-es költségvetés tervezéséhez kapcsolódó adatszolgáltatás teljesítése határidőre és megfelelő minőségben”, vagy az Energia Központ Kht. ügyvezetőjének az ENSZ fenntarthatóenergia-bizottságának, illetve a Nemzetközi Energiaügynökség energiahatékonysági munkacsoportjának munkájában részt venni. Mindenesetre van példa a prémium visszatartására is, Mártha Imre, a Magyar Villamos Művek vezére legalábbis jelezte bevallásában, hogy 2008-ra csak a prémiuma 32 százalékát kapta meg.

Pályaudvar Százhalombattán. Sok pénz, nulla eredmény © Horváth Szabolcs

Nem mondható, hogy ne lennének szabályok az állami topmenedzserek besorolására. Az MNV az adott cég méretétől, nemzetgazdasági súlyától, a foglalkoztatottak létszámától teszi függővé a menedzserbéreket. A gazdasági minisztérium pedig a tárcához tartozó társaságokat április óta minisztériumi utasításban rögzített kacifántos képlettel sorolja három kategóriába: a saját tőke ötödik gyökének hatoda, a mérlegfőösszeg hatodik gyökének negyede és az összes bevétel negyedik gyökének 17-e szorozva a statisztikai állományi létszám logaritmusának 1,3-szeresével adja meg az adott cég besorolását. Ennek alapján az I. kategóriában, azaz az MFB-nél az első számú vezető 2,2–4 millió forint közötti alapbért kaphat 80 százalék prémiummal megfejelve, a II. kategóriába sorolt Váti Kht., ITD Hungary Zrt., illetve az ÉMI Kht. vezetőjének 800 ezer–2,2 millió forint közti alapbére mellé 60 százalék prémium utalható ki, a III. kategóriában a Promei Modernizációs Euroatlanti Integrációs Projekt Iroda Kht. ügyvezetője 400 ezer–1,1 millió forint közötti alapbért kaphat, s ennek fele lehet a prémiuma. Igaz, „rendkívül indokolt” esetben (kiemelt nemzetgazdasági tevékenység vagy a társaság speciális helyzete okán) egyedi mérlegeléssel a kategória szélső értékétől eltérhet a tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter.

Hogy mennyit érnek a gyakorlatban a meglévő előírások, arról a szocialisták javaslata mond kritikát: meg kell semmisíteni a teljesítmény nélkül, garantált prémiumokat juttató szerződéseket, továbbá csak indokolt esetben fizethető titoktartásért lelépti díj. Utóbbi a cégközlések szerint egyre ritkább, a Magyar Posta Zrt. és a Concordia Közraktár Zrt. mellett a Magyar Közút Nonprofit Zrt.-nél fordul elő, amely a két, 1,4 millió, illetve 1,1211 millió forintos alapfizetésű vezérhelyettes hathavi átlagkeresetének megfelelő összeggel váltja meg a konkurenciánál való egyéves elhelyezkedési tilalmat. Mindazonáltal eddig elég lassan haladt a vezetői pénzek megregulázása. A kormány 2003-ban kiizzadt már egy, a végkielégítések megrendszabályozására szolgáló határozatot, de nem volt sok foganatja. A miniszterelnök pofátlan közpénzherdálásról beszél, a szocialisták arányos és méltányos javadalmazást követelnek, a Fidesz pedig nagyfejszével tenne rendet: megfelezné a vezetők fizetését. Bármilyen szimpatikus üzenet is ez a választók számára, a mindenkori kormányzó párt(ok)nak saját ujjukat kell megharapniuk, hiszen minden jövedelem- vagy létszámkorlátozás a politikai holdudvarukhoz tartozók elhelyezési lehetőségét csökkenti. Az igazgatósági és felügyelőbizottsági taglétszámok vagyontörvényben előírt leépítése például csaknem két évig tartott.

VITÉZ F. IBOLYA