szerző:
MTI

A spanyol kormányfő és az ellenzék vezére másfél éven keresztül kerülte egymást – május első hetében azonban megtört a jég: a két ellenfél kezet nyújtott egymásnak és tárgyalóasztalhoz ült. A fordulat kiváltó oka a nemzetközi gazdasági válság és a levegőben lógó kérdés volt, vajon Görögország után Spanyolország lesz-e az euróövezet következő felboruló dominókockája.

José Luis Rodríguez Zapatero és Mariano Rajoy négyszemközti megbeszélése előtt az államfő is sorompóba lépett. I. János Károly király személyes tekintélyét latba vetve hívta fel a feleket az ország érdekében való együttműködésre – írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung.

Zapatero és Rajoy parolája azt jelezte, hogy a belpolitikai viták és vetélkedés dacára Spanyolországban is lehetséges az, amire egy héttel korábban a szomszédos Portugália példát mutatott. Lisszabonban José Sócrates kormányfő és Pedro Passos Coelho ellenzéki vezető taktikai összefogásra szánta el magát – alig néhány órával azután, hogy egy nagy nemzetközi ügynökség visszaminősítette hazájuk hitelképességét.

Taktikai összefogásra Madridban ugyan nem került sor, ám Zapatero és Rajoy demonstratívan felsorakozott az Athénnak nyújtandó EU-segélycsomag mögött (amely Madridnak 10 milliárd eurójába kerül). Ezen kívül megegyeztek a gyengélkedő spanyol takarékpénztárak fúzió révén történő szanálásában.

A Moncloa-palotában lezajlott találkozót egy nappal korábban a pénzpiacokon és a tőzsdén bekövetkezett jéghideg zuhany előzte meg. Zapatero még brüsszeli villámlátogatása alatt arra kényszerült, hogy „abszolút őrültségnek” minősítve cáfolja azt a híresztelést, amely szerint hazájának megmentéséhez 280 milliárd euróra lenne szükség. Madridban egymást követték annak a kósza hírnek a cáfolatai, miszerint két másik hitelminősítő intézet is Spanyolország bonitásának visszaminősítésére készülne. Ennek dacára a spanyol államkötvények kamata rekordmagasságba szökött, miközben a madridi tőzsde indexe példátlanul nagyot (5,4 százalékot) zuhant.

A segítség Brüsszelből érkezett. Olli Rehn gazdasági biztos sietve közölte szerdán, hogy „az Ibériai-félsziget államainak esetében nincs szükség pénzügyi mentőövre”, mivel mind Portugália, mind Spanyolország bátor lépéseket tett államháztartásának konszolidálása érdekében. Fellélegezhetett Madrid annak nyomán is, hogy az Európai Bizottság friss előrejelzése a korábbi 0,8 helyett csupán 0,4 százalékos zsugorodást jósolt idén a spanyol GDP-nek, az államháztartás idei hiányát pedig a tavalyi 11,2 helyett 9,8 százalékra becsülte.

Zapatero ennek dacára mély bizalmi válsággal küzd – mutatott rá a német újság. Nemcsak a spekulánsok, de a globális pénzpiacok sem tartják meggyőzőnek tétova és a reformoktól óvakodó lépéseit, ezért egyszerűen a spanyol gazdaságpolitika mozdulatlanságát büntetik. Ami felé ugyanis Görögország, Portugália vagy Írország legalább az első lépéseket megtette – szociális juttatások megkurtítása, adóemelés, közalkalmazottak fizetésének csökkentése, nyugdíj- és munkaerőpiaci reform –, az Spanyolországban még csak homályos elképzelések formájában létezik.

Az a stabilitási paktum, amelyet Zapatero a költségvetési hiány lefaragása céljából Brüsszelnek prezentált, olyan takarékossági intézkedéseket tartalmazó szándéknyilatkozat csupán, amelyek legkorábban csak jövőre fognak életbe lépni. A szakszervezetek nyomására a miniszterelnök eddig kerülte az olyan lépéseket, amelyek a „szociális jogok” csorbításával érnének föl. Még az áfa júliusra ígért fölemelése is csak kevés mozgásteret fog hozni, hiszen a többletbevételt el fogja vinni a munkanélküli segély (az állástalanok aránya 20 százalék).

A kormányfőnek ugyan igaza volt, amikor a viszonylag alacsony spanyol államadósságra (tavaly a GDP 53,2 százaléka) hivatkozott. Idén azonban már 64,9, jövőre pedig 72,5 százalékra van kilátás. Jóval aggasztóbb tünet – és részben magyarázat a pénzpiacok idegességére – a spanyol magánháztartások magas eladósodottsága (a GDP 180 százaléka). Tetézi mindezt a vállalkozások tömeges csődje és az ingatlanpiaci buborék kipukkadása után roppant kényes helyzetbe került takarékpénztárak.

Az utóbbi napok viharos eseményei mindazonáltal nem oszlatták el teljesen Zapatero reményét arra, hogy hazája voltaképpen már a gyógyulás útján van, és a szocialista kormány nagyobb szociálpolitikai vérontás nélkül kihúzhatja a 2012-ben esedékes választásokig. Ezért aztán süket fülekre talál Miguel Ángel Fernández Ordónez jegybankelnök követelése, hogy a kormány szánja rá magát mélyreható szerkezeti reformokra, elsősorban a munkaerőpiac szabályainak lazítására.

Mennél tovább vár a miniszterelnök, annál fájdalmasabbak és költségesebbek lesznek a kiigazítási kísérletek, amennyiben elmarad az újra meg újra beígért gazdasági fellendülés. Ez a vezetési gyengeség a tőkéje Rajoy ellenzéki vezérnek. A néppárti politikus igyekezett sót hinteni a sajgó sebekbe, amikor a múlt héten kijelentette: Spanyolország nem Görögország. Csakhogy Görögország azért jutott oda, ahol most tart, mert olyan politikát folytatott, mint Zapatero.

 

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
MTI Gazdaság

Rehn: nincs szükség Spanyolország megsegítésére

Nincs szükség arra, hogy az euróövezet Spanyolország megsegítésére is pénzügyi mechanizmust dolgozzon ki, miként azt Görögország megtámogatása érdekében tette – közölte szerdán Brüsszelben Olli Rehn pénzügyi EU-biztos.

Két év alatt heten jutottak ingatlanhoz a lakáslottón

Két év alatt heten jutottak ingatlanhoz a lakáslottón

Litvánia inkább kitiltotta az utazgatni készülő holokauszttagadó brit történészt

Litvánia inkább kitiltotta az utazgatni készülő holokauszttagadó brit történészt

Százzal kevesebben haltak meg a Srí Lanka-i terrortámadásokban, mint hitték

Százzal kevesebben haltak meg a Srí Lanka-i terrortámadásokban, mint hitték

Babosék már negyeddöntősök Isztambulban

Babosék már negyeddöntősök Isztambulban

Elütötte az autós a bringást, mert nem volt hajlandó lehúzódni

Elütötte az autós a bringást, mert nem volt hajlandó lehúzódni

A londoni értéktőzsdéhez ragasztották magukat környezetvédő aktivisták

A londoni értéktőzsdéhez ragasztották magukat környezetvédő aktivisták