Izrael az OECD kapujában

Vallási és politikai szempontból a legmesszebb áll, szociálisan mégis közel került egymáshoz Izrael két jelentős kisebbsége, az arabok és az ultraortodox zsidók, a haszidok. A két társadalmi csoport tagjai kisebb eséllyel jutnak munkához, és nagyobb valószínűséggel kerülnek a legszegényebbek közé, mint az izraeli átlag – állapítja meg friss tanulmányában a világ legfejlettebb országait tömörítő, párizsi székhelyű Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), amelyhez Izrael az idén remél csatlakozni.

HVG

Az OECD által kalkulált szegénység Izraelben a lakosság ötödét érinti, ami majdnem duplája a szervezet átlagának. Az OECD azokat a lakosokat sorolja ebbe a kategóriába, akik az adott ország átlagjövedelmének a felénél kevesebbel gazdálkodó családokban élnek. Az izraeli szegénység egyik fő okának azt tartják, hogy a 15–64 év közötti korosztály 40 százaléka nem dolgozik. Izraeli sajátosság ráadásul, hogy a 7,5 milliós lakosság ötödét számláló araboknál a férfiaknak a 60, a nőknek pedig csupán a 20 százaléka van állásban. A haszid családokban a nők közel fele jár ugyan munkába, de csak a férfiak negyede dolgozik, a többség kizárólag vallási tanulmányokkal foglalatoskodik. Az arab és a haszid családokat így jellemzően egy kereső tartja el, gyakran alacsony fizetéssel, amit általában – heves vitákat kiváltó – állami támogatás egészít ki. A két csoport tagjainak szociális beilleszkedését nehezíti, hogy különböző okokból ugyan, de nem szolgálnak a hadseregben, ami bosszantja a többségi társadalmat. Mivel a szegénységi ráta az araboknál 50, a haszidoknál 60 százalékos, és mindkét kisebbségben hagyomány a nagy család, Izraelben majdnem minden harmadik gyerek szegénységben él.

Állja ugyanakkor az összehasonlítást Izrael más területeken. A 7,7 százalékos munkanélküliségi ráta és az 5,5 százalékos költségvetési hiány is jobb az OECD-átlagnál. Az ország kimagaslóan sokat, a GDP 5–6 százalékát költi kutatásra, és tízezer főre 140 mérnök jut – ez utóbbi a legtöbb a világon. Az erős gazdaság megfordította az agyelszívás trendjét. A bizonytalan belbiztonsági helyzet és a terrorizmustól, az erőszaktól való félelem miatt korábban az USA-ba és Európába kivándorolt izraeli értelmiségiek közül egyre többen térnek vissza (tavaly egyharmaddal többen, mint 2008-ban, ez 1973 óta a legnagyobb növekedés). Hivatalos vélekedés szerint az Észak-Amerikából visszatérő izraeliek és az ott született zsidó bevándorlók 2002–2008 között jelentősen hozzájárultak a gazdaság növekedéséhez.

Megváltozott időközben az izraeli gazdaságról alkotott általános vélemény. Fejlődő – és állami ellenőrzésű – gazdaságból fejlett, piacorientált országgá vált, amelyet sokan világszerte már nem elsősorban menedékhelynek, hanem egzisztencia- és karrierépítési célpontnak tekintenek – mondta a The Wall Street Journal amerikai lapnak Glenn Yago, a jeruzsálemi Milken Intézet közgazdásza. Igaz, az újdonsült kánaánt csak a kivételezettek élvezhetik – a gazdaság motorjának tekintett és az export 40 százalékát adó high-tech szektor a munkaerő mindössze 7 százalékát foglalkoztatja.

A csúcstechnológiára épülő ágazatoknak köszönhetően a világválság ellenére az izraeli GDP tavaly fél százalékkal nőtt – az idén 4 százalékos bővülést várnak –, míg az OECD-átlag 3,5 százalékos visszaesés volt. A válság előtti két évtized stabil növekedésének köszönhetően az izraeli GDP több mint a hússzorosára nőtt, egy főre számítva pedig meghaladja a 30 ezer dollárt.

Bár az OECD a minap Jeruzsálemben járt főtitkára, Ángel Gurría volt mexikói pénzügyminiszter szerint Izrael az idén jó eséllyel csatlakozhat a szervezethez, több politikai megfontolás is akadályozhatja a lépést. Az egyik fő vita a fegyverkereskedelemmel kapcsolatos kenőpénzek ügye. Izrael aláírta ugyan a csatlakozás feltételeként támasztott korrupcióellenes konvenciót, de az OECD berkein belül nehezményezik, hogy a jeruzsálemi védelmi minisztérium nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva cenzúrázhatja azoknak a vizsgálatoknak az eredményét, amelyeknél felmerült, hogy izraeli hadicégek külföldi kormányhivatalnokokat fizettek le. A szervezet számára ez központi kérdés, mivel Izrael jelentős fegyverexportőr.

Aggodalmat okoz az OECD-nek a szellemi termékek védelme, különösen a Teva izraeli gyógyszergyár kapcsán, amely a világ egyik vezető generikusgyógyszer-gyártója. Amerikai és svájci cégek régóta azzal vádolják Izraelt, hogy csak félszívvel szabályozza a Magyarországon is jelen lévő Teva olyan termékeinek piacra dobását, amelyek más országokban védett szabadalmakat sérthetnek. Az OECD annak sem örül, hogy Izrael gazdasági tevékenységébe beleszámítja az 1967-ben elfoglalt, majd később annektált Golán-fennsíkot és Kelet-Jeruzsálemet – a területszerzést a nemzetközi közösség nem ismeri el. Mivel az OECD-tagországok konszenzussal adják áldásukat az új csatlakozókra, korántsem biztos, hogy a tavalyi gázai háború és a zsidó telepesek ciszjordániai építkezései miatt nem lesz vétó.

A hangulatot befolyásolhatja, hogy újra felerősödni látszanak az Izrael elleni bojkottfelhívások. Tavaly szeptemberben például Norvégia állami nyugdíjalapja kizárta portfóliójából az Elbit Systems részvényeit, mert az izraeli hadiipari cég berendezéseket szállított a vitatott ciszjordániai biztonsági kerítéshez. Nagy-Britanniában pedig kampány indult, hogy a Tesco és a J Sainsbury szupermarketláncok vegyék le polcaikról a ciszjordániai zsidó kolóniák termékeit.

E lépések elsősorban jelképes értékkel bírnak, hiszen az arab országok évtizedes bojkottja sem igen akadályozta meg Izrael gazdasági fejlődését. Nem tudni azonban, milyen messzire vezet az Izrael elleni újabb kampány. Mindenesetre az USA-hoz és Európához erős politikai és gazdasági kapcsolatokkal kötődő, exportorientált Izraelt aligha fenyegeti olyan elszigeteltség, mint amilyen az apartheid politikát folytató Dél-Afrikát övezte az 1980-as években.

KERESZTES IMRE