A némt egységről szóló konferencia gazdasági vitájában Hans-Werner Sinn professzor, a tekintélyes müncheni gazdaságkutató intézet, az Ifo elnöke kezdte az előadások sorát. Szerinte Németország eljátszotta kezdeti, 1990-es előnyét, az új, vagyis a keleti (egykori NDK-s) német tartományok felzárkóztatása gazdasági értelemben kevésbé sikeres, mint ahogyan azt a statisztikák mutatják.

Ha ugyanis az egy főre jutó GDP-t nézzük, az egykori NDK területén valóban a nyugati tartományok 73 százalékát éri el a mutató. Ám ha ebből levonjuk a viszonylag nagyra duzzadt, és részben szociális szerepet is betöltő állami szektort, akkor szomorúbb kép bontakozik ki: a privátszektorbeli egy főre eső GDP a nyugatinak még a kétharmadát sem éri el keleten: 65,8 százaléknál tart.

Egy alapvető hiba

Sinn szerint az alapvető hibát az jelentette a német újraegyesítés után, hogy a politikusok döntöttek, és hagyták magukat az egykori NSZK piacait uraló nagyvállalatok és nagy szakszervezetek által befolyásolni. Így döntöttek arról, hogy keleten is magas béreket vezetnek be, ami az egykori NDK versenyképtelenségéhez vezetett kelet-közép-európai versenytársaihoz képest. Viszont így sikerült a külföldi vetélytársakat kiszorítaniuk a hazai piacról - tette hozzá az Ifo elnöke.

Siinn ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy az új német tartományok privát gazdaságbeli egy főre eső GDP-jét Szlovénia már most utolérte, Csehország pedig hamarosan behozza a lemaradását az egykori NDK-hoz viszonyítva. Sinn egyébként emlékeztetett arra is, hogy a német márka megszűnésével, az euró bevezetésével egész Németország sem járt jól, hiszen gazdasági növekedésénél az euró születése óta eltelt időszakban csak Olaszország mutatott rosszabb teljesítményt. Alighanem az eurózónára utalt az összehasonlításkor a német professzor, aki hangsúlyozta, hogy ő továbbra is európárti, csak emlékeztetni akart a negatívumokra is.

Paqué-nak más a véleménye

Vitatkozott Sinn-nel ugyanakkor Karl-Heinz Paqué közgazdász professzor, a német FDP, a szabadelvű párt országos gazdasági bizottságának alelnöke. Szerinte nem szabad a csehországi GDP-t az új német tartományokéval egyszerűen, „fejenként” összehasonlítani, hanem vásárlóerő-paritáson kell számolni ezeket a mutatókat, és úgy mindjárt más a kép.

Paqué emlékeztetett arra is, hogy az egykori NDK területén a gazdasági, ipari termelékenység 70-80 százaléka a nyugati tartományokénak, miközben Csehországban és más kelet-közép-európai országokban ez a mutató 30-40 százalékkal rosszabb. Ezért az új német tartományok igenis versenyképesek szerinte, termelékenység tekintetében jobbak a mutatóik a szomszédos országokénál.

Éppen ezért nem szabad például a pozsonyi egy főre jutó GDP-t sem összehasonlítani Amszterdaméval, még akkor sem, ha az EU statisztikái esetleg Pozsony javára lennének kedvezőek. Paqué hozzátette: a német ipari termelés 3,5 százalékát adta 1990-ben az egykori NDK, ma viszont már 10 százaléknál tartanak a keleti tartományok, ebből is látszik, hogy sokat fejlődött ez a terület.

Az egykori NDK, illetve Csehország és Magyarország területén vannak ugyan új beruházások, de hiányzanak a kutatásorientált fejlesztések. A termékszerkezet most ugyan modern, de a fejlesztés nem itt, nem ezekben a régiókban folyik. Éppen ezért szerinte a magyar EU-elnökség egyik feladata lehetne, hogy Brüsszelben lobbizzon a térség kutatás-fejlesztési erőfeszítéseinek támogatásáért.