Vannak hatékony eszközök a devizapiaci kockázatok kezelésére
Az árfolyamingadozás feladja a leckét – főleg, ha importhányadot tartalmazó beruházást kell finanszírozni.
Egyértelmű többséggel, 74-26-os aránnyal megszavazta kedden az amerikai szenátus adósságplafon emelését. Barack Obama hamarosan beszédet mond.
A pártok közötti kompromisszumos megegyezés szerint Barack Obama és a demokraták lemondtak adóemelési terveikről, a republikánusok viszont beleegyeztek, hogy a következő tíz évben legalább 2100 milliárd dollárral csökkentik a tervezett eladósodást. A javaslat annak ellenére átment, hogy a republikánus héják hevesen tiltakoztak a Pentagon jövő évi költségvetésének megvágása miatt. Ugyanakkor a katonai kiadások csökkentésén túl a republikánusoktól kevés engedményt kértek, miközben a demokratáktól beleegyezést vártak a középosztályt támogató programok meredek csökkentésébe.
Az amerikai törvényhozás épülete Washingtonban. Kattintson galériánkért!
AP
Végül – ha a Szenátus jóváhagyja – a 14,3 billió dolláros adósságplafont legalább 2,1 billióval megemelik, amiben benne lesz a 400 milliárd dollár, amelyből 400 milliárdot Obama elnök rendelkezésére azonnal felhasználhatnak. További 500 milliárd dollár lehívására az ősszel kerülhet sor, kivéve, ha a törvényhozás mindkét kamarája kétharmados többséggel dönt arról, hogy az összeget mégis csak megtakarítanák. A végső emelésre jövő év elején következhet elég forrást juttat a kincstárnak, hogy 2013 elejéig kifizesse az állam kiadási számláit.
A megállapodás szerint igen jelentősen kell csökkenteni az állami ügynökségek kiadásait. A következő tíz évre előirányzott összesen 917 milliárd dolláros vágás 25 milliárd dolláros első lépésére az októberben kezdődő pénzügyi évben kerül sor.
A program végrehajtásának második felvonása még az idén elkövetkezhet, amikor egy kongresszusi különbizottság kidolgozza a legalább 1,2 billió dolláros kiadáscsökkentés mentét a következő tíz évre. Ami biztos, hogy a csökkentés tételei fele-fele arányban oszlanak meg a védelmi és a belföldi (egyebek mellett az egészségügyi, társadalombiztosítási, élelmiszerbiztonsági és gyermekélelmezési) programok között.
A megállapodással nem mindenki volt elégedett. Emanuel Cleaver missouri republikánus képviselő, aki a kongresszus fekete képviselőit tömörítő csoport vezetője, a megegyezést a „Sátán szendvicse” néven aposztrofálta. Ám ő sem vitatta, hogy az adósságplafonról szóló vita – amely azzal kezdődött, hogy Timothy Geithner pénzügyminiszter január 6-án figyelmeztette a kongresszus elnökét, John Boehner ohioi republikánus képviselőt a határidő vészesen közelgő lejártára – megérett a lezárásra.
Cleaver nem volt egyedül e véleménnyel. Még a kongresszusi szavazás előtt a Nobel-díjas közgazdász Paul Krugman is kifejtette, hogy a megtakarítási program csak tovább mélyíti a gazdasági válságot és hosszabb távon nem javítja, hanem növeli az amerikai költségvetési hiányt. A megállapodással szerinte az a legnagyobb gond, hogy az amerikai politikában már nyilvánvalóan semmilyen árat nem kell fizetni nyers zsarolásért, ami a banánköztársaság-státusz felé vezető lejtőre taszíthatja az Egyesült Államokat.
Krugman rámutatott, hogy az Egyesült Államok még nem lábalt ki a pénzügyi válság gazdasági következményeiből és legalább 2013-ig még gazdasági stagnálással kell számolni. „A legrosszabb, amit ilyen esetben tenni lehet, az az állami kiadások csökkentése, ami csak még jobban visszafogja a gazdasági teljesítményt. A kiadások csökkentése gazdasági stagnálás idején, nem hogy nem javítaná, de még ronthatja is a költségvetés helyzetét" – fejtette ki.
A megállapodásról az a politikai elemzők között inkább az a vélemény alakult ki, hogy Obama elnök visszavonulót fújt. Igaz nem felejtik el megjegyezni, hogy elérte: az adósságplafon kérdése a 2012 végén esedékes választások előtt már nem kerül napirendre (de legalábbis nem a mostanihoz hasonló kiélezett ellentétek között), és az alkotmányban sem érintik a fiskális szabályokat. Azzal azonban, hogy az adóemelést fel kellett áldoznia, a kiadási oldalon kényszerül alkalmazkodásra. A kiigazítás mértéke az adósságproblémák méretéhez képest elég csekély, ezért a kompromisszum végső soron szabad utat enged a további költekezésnek. Mivel a világban az utóbbi hetekben egyre nagyobbra nőtt az újabb gazdasági visszaeséstől való félelem, a megegyezésnek rövidtávon pozitív üzenete van, amennyiben a dolgok mehetnek tovább a megszokott kerékvágásban.
