Egy-egy kormányváltást követően a választások győzteseinek megadatik, hogy a zárszámadási törvénnyel is kinyilvánítsák különbözőségüket elődeiktől. Ezt meg lehet tenni elegánsan és brutális nyíltsággal is. A magyar közéletben az előbbire és immár az utóbbira is van példa.

„A törvényjavaslatot az Országgyűléshez benyújtó Kormány gazdaság- és társadalompolitikája, ebből fakadóan költségvetési politikája is alapvetően eltér az előző Kormányétól. A Kormány ugyanakkor az előző időszak gazdasági folyamatainak, költségvetési politikájának minősítését nem a zárszámadási törvényhez kötődően kívánja megtenni, ezért annak indokolása kizárólag a beszámolási időszak tényszerű bemutatására, a törvényjavaslat számszaki részeinek magyarázatára terjed ki” – olvasható az első Orbán-kormány 2001-es költségvetésének végrehajtását elfogadó törvényjavaslat általános indoklásában, amelyet Medgyessy Péter miniszterelnöksége idején nyújtott be a Pénzügyminisztérium 2002 szeptemberében az Országgyűlésnek. Az akkori tapintat azonban nem bizonyult kifizetődőnek.

„A 2010 májusában hivatalba lépett nemzeti ügyek kormánya azzal szembesült, hogy az előző – Bajnai Gordon által vezetett – szocialista kormány költségvetésében hamis adatok szerepelnek. A költségvetési törvényben leírt főbb számok ugyanis egyáltalán nem feleltek meg a valóságnak: a 3,8%-os hiány valójában a 7%-ot is meghaladta volna. A nemzeti ügyek kormányának rendkívüli gazdasági intézkedéseket kellett meghoznia annak érdekében, hogy hazánk elkerülje az adósságválságot és a saját lábára álljon” – ezzel az öndicséretbe torkolló megbélyegzéssel kezdődik a 2010-es költségvetés zárszámadása; ráadásul nem is az indoklás, hanem az Országgyűlésben megszavazandó törvényjavaslat.

Orbán Viktor gondolataiba merül. A szó elszáll?

Bánkuti András

Pedig már László Csaba pénzügyminiszternek is feltehetően nagy kísértést kellett kiállnia a 2001-es zárszámadás előterjesztésével, hiszen annak vajmi kevés köze volt az eredeti költségvetéshez. Az akkori zárszámadási törvény mégis csak a korrekt levezetésre szorítkozott. A növekedés több mint 1 százalékpontnyit lassult a 2000. évhez viszonyítva, és mélyen alatta maradt a tervezett tempónak, holott az akkori gazdasági miniszter, Matolcsy György úgymond bekapcsolta a gazdaság belső motorjait. A javaslat indoklása korrekt módon elismeri, hogy a lassulásnak külgazdasági okai voltak. Még nagyobbat tévedett a költségvetést Járai Zsigmond irányításával összeállító Pénzügyminisztérium az inflációt illetően, amely a tervezett 6 százalék helyett 9,2 százalék lett. Ennek következtében valósággal ömlött a pénz a költségvetésbe, olyannyira, hogy a kormány 2001 őszén 300-300 milliárd forinttal megemelte a bevételeket és a kiadásokat. Ez a 300 milliárd forintos extra bevétel persze lehetővé tett volna számottevő adócsökkentést, az egykulcsos személyi jövedelemadóra való átállást vagy ebbe az irányba tett lépéseket is, ám az Orbán-kormány akkor nem erre, hanem választási győzelme előkészítésére törekedett, és ehhez jól jött a könnyen szétosztogatható, inflációs többlet.

Akkor még Orbán Viktor sem vagdalkozott olyan fellengzős megjegyzésekkel, hogy a többkulcsos adórendszer munkaellenes, tönkreteszi az országot, és csőd közeli helyzetbe sodorja az országot. Ezt a kormányfő a minap azt követően mondta, hogy Schmitt Pál államfővel konzultált a válságkezelésről.

Nem alakult a terv szerint a 2010-es makrogazdasági pálya sem. Csakhogy az eltérés most nem negatív, hanem pozitív előjelű. A GDP az eredetileg prognosztizált 0,9 százalékos zsugorodás helyett 1,2 százalékkal bővült, aminek fő oka, hogy a külkereskedelmi mérleg a fő exportpiacok vártnál kedvezőbb növekedése miatt a tervezett 2 milliárd eurós kiviteli többletet felülmúlva, 5,5 milliárdos szufficittel zárt. Mivel a háztartások fogyasztása a prognózisnak megfelelően 2 százalékkal csökkent, a gazdaság élénkülése nem járt a forgalmi jellegű adókból származó költségvetési bevételek bővülésével.

Tavaly más adóbevételek is elmaradtak a tervezettől, különösen feltűnő a társasági adó összeomlása: a büdzsé 609,3 milliárddal kalkulált, ám csupán 323,4 milliárd folyt be. A Bajnai-kormány pénzügyminisztere, Oszkó Péter a bevételcsökkenésből 140 milliárdot az Orbán-kormány adópolitikájának tulajdonít: 70 milliárdot annak, hogy csökkent a társasági adó kulcsa, a másik 70 milliárdot pedig annak, hogy a különadóra kötelezett vállalatok adóalapjából kiesett csaknem 360 milliárd forint. Az előbbit a zárszámadás is elismeri, 70 milliárdot annak általános indoklása is „a versenyképesség növekedését célzó kulcscsökkentés” számlájára ír. Oszkó és Matolcsy nézetkülönbsége azonban a tavalyi folyamatok megítéléséről ennél sokkal súlyosabb, amit az utóbbi a parlamenti szavazógépezettel óhajt a maga javára eldönteni.

Pedig az elfogadott költségvetés és a zárszámadás adatait összevetve a legnagyobb különbséget nem az adók, hanem éppenséggel a költségvetési szervek gazdálkodása mutatja. Az ő, valamint az úgynevezett fejezeti kezelésű előirányzatok bevételei 573,1 milliárddal, kiadásai 721,1 milliárddal lépték túl a törvénybe foglalt kereteket. E valóban súlyos eltérések precíz levezetését azonban a Bajnai-kormány néhány milliárdos pontatlanságait is számon tartó zárszámadás általános indoklása azonban megspórolja. A részletek iránt érdeklődőknek be kell érniük azzal a nagyvonalú összegzéssel, hogy e kiadási előirányzatok a tárgyévi többletbevétel, a megelőző évek kötelezettségvállalásával terhelt előirányzatok maradványának igénybevétele és egyéb költségvetési mérlegsorokból történő átcsoportosítások miatt ugrottak meg. Mindamellett a szociális-jóléti kiadásokat illetően szemernyit sem lazított előde szigorán az Orbán-kormány, sőt az e célokra megállapított költségvetési támogatásokon többnyire még spórolt is.

A Bajnai-kormány elleni fő vádpontok egyike, hogy az államháztartás hiánya már 2010. március végén elérte a törvényben meghatározott összeg 71 százalékát. Ez vitathatatlan. Csakhogy messze nem példátlan: idén március végén a deficit az éves előirányzatot jócskán meghaladva annak 108 százalékán állt, ám Matolcsy minisztériuma – csakúgy, mint tavaly Oszkó – a bevételek-kiadások éven belüli aránytalan lefutásával védte a hiánycél teljesíthetőségét az a kritikusokkal szemben. Idén július végén a hiány az időközben megnövelt előirányzatot 26 százalékkal lépte túl, és a kormányfő lapzártánk után hirdet meg újabb kiigazító döntéseket. Kormányzati körökben mégsem állítja senki, hogy az idei költségvetésben is hamis adatok szerepeltek volna.

A témáról, továbbá az egyensúlyjavító intézkedésekről bővebben a HVG e heti lapszámában olvashat.