Péntek délután Rogán Antal  benyújtotta a parlamentnek azt a törvényjavaslatot, mely az egy héttel korábban megismert adósmentő javaslat részleteit tartalmazza. Ezek szerint a kedvezményes árfolyamon történő végtörlesztés kritériuma a devizahitelek esetében az volt, hogy lakóingatlan vagy állami kezességvállalás fedezete legyen, valamint, hogy a folyósítás árfolyama ne legyen magasabb a már megismert, kitüntetett árfolyamoknál. (180 Ft/CHF, 250 Ft/EUR és 200 FT/100 YN).

Mnt ahogy arról az [origo] beszámolt, a kormány kérte a Nemzetgazdasági Minisztérium apparátusát, hogy találjanak ki feltételeket, amelyekkel tovább lehet szűkíteni a végtörlesztési programban potenciálisan részt vevők körét. A kormány azonban nem kért az étlapból.

A végtörlesztéses törvényjavaslat így végül nem tesz különbséget például aszerint, hogy milyen értékű ingatlant vett valaki és hányadikat, és nem kártalanítja azokat, akik az elmúlt időszakban erő felett vállalva piaci alapon végtörlesztettek. Az euróban eladósodottak között talán tíz-tizenöt százaléknyian vannak, akik 250-nél jobb árfolyamon vettek fel hitelt, ellenben nem kevesen, akik igencsak jól járnak ezzel a határral - őket a javaslat nem szűrte ki. (Voltak olyan vélemények, hogy az euróhiteleket nem is kellett volna beletenni a tervezetbe, miután az árfolyamváltozás nem is volt az euró-forint viszonylatban olyan extrém.) 

Kifejezetten ráfizettek azok, akiknek annak idején volt annyi pénzügyi ismeretük, és megértették az árfolyamkockázatot és forinthitelt vettek fel. De azok lesznek leginkább kiakadva, akik nem tudnak kimenekülni a hitelükből, vagy a forintkamatok esetleges emelkedése miatt ráfaragnak az átváltásra. Ők aztán utálni fogják a „potyázó” gazdagokat, a kormányt, a bankokat.

Döntően azon hitelfelvevőket segíti az Orbán-javaslat, akik már annak idején sem csupán pármilliós lakáskölcsönt vettek fel és amúgy is vannak megtakarításaik. Azokat, akiknek karrierje beérett, és ma már jól fizető állásban ülnek. És persze azokat, akiket a család és az ismerősök kisegítenek a végtörlesztés fedezetével. Közülük kevesen fogják elmulasztani a 20 százalékos árleszállítást. Nekik lesz is miből végtörleszteni.

Falnak vitt ország

Az egy összegben, saját erőből a hitelét letudni képes réteg banki becslések szerint a 4800-5000 milliárd forintra rúgó devizahitelállomány tíz százalékával hozható kapcsolatba. Szintén csak becslések szerint mindez 100-120 ezer szerződést érinthet.

MTI / Koszticsák Szilárd

A legtöbb ember nem tudja a végtörlesztéshez szükséges pénzt leakasztani – ők piaci kamatozású forinthitelekkel válthatnák ki a svájci frank-, euró- vagy jenhitelüket, amennyiben  lesznek ilyen termékek. Jelenleg nehéz megsaccolni, hányan ugranának bele, hánynak érheti meg, és elindul-e egy olyan spirál, amikor mindenki átmenekül forinthitelbe, aki csak tud.

Sok kedvezményezett, durvább következmények

Árulkodó, hogy nem találni olyan nyilvánosan is állást foglaló közgazdászt, aki ezt a tervet teljes mellszélességgel magáénak érezte volna. Még a hazai bankrendszer legfőbb kritikusai, Szász Károly és Róna Péter sem tudtak maradéktalanul örömködni a banknyúzó tervezeten: előbbinek csak akkor kezdett el tetszeni, amikor a forintalapú kötelező refinanszírozást kihúzatták a javaslatból, míg Róna szokása szerint, „ami a szívén, az a száján” alapon kimondta, hogy „ezzel falnak viszik az országot”. (Ugyanezt még mások is elmondták: itt, itt és itt)

Talán az is jelenthet valamit, hogy a hvg.hu által a hét folyamán végigkérdezett legalább két tucat közgazdász és pénzügyi szakember közül senki sem tudta megmondani, hogy a tervezet melyik műhelyhez, piaci vagy minisztériumi szakértőhöz köthető. Mint kiderült, magához Orbán Viktorhoz.

Forrásaink szerint egyértelmű: nem jól lőtték be az esetleges következményeket. Talán csak annyit mérlegeltek, hogy a bankrendszer kibírja-e – az pedig szerintük mindent kibír. A bankrendszer sajáttőke-ellátottsága alapján a teljes bankrendszer valóban kibírja még a teljes devizaállományra eső 1100-1200 milliárd forintos veszteséget is, de néhány bankot mégis megfektethet.

Több jel ugyanakkor arra utalt a héten, hogy a kármentés beindult: elvetették a végtörlesztés kötelező refinanszírozását, a kedvezményezetti körből kivették azokat, akik „nyerészkednének” a helyzeten (vagyis akik 180 forintos frankárfolyam, illetve 250 forintos euróárfolyam fölött vettek fel hitelt – nekik más konstrukciót ígértek). Csütörtökön pedig az is kitudódott, hogy a végtörlesztési lehetőséget csak december 30-ig hagyják nyitva.

A végeredmény azt mutatja, hogy itt meg is állt a dolog.

Jó szándékkal van kikövezve

A kormány szándéka ezzel a gazdaságpolitikai eszközzel az volt, hogy megerősítse a középosztályt, élénkítse a fogyasztást. Orbánék elképzelése szerint a devizahitelek arányának csökkenésével javul Magyarország megítélése, és az országkockázati mutató. A bankok közül egy-kettő kivonulhat, de ez érdemben szerintük nem szűkíti a hitelezést. A forint gyengülése pedig melátásuk szerint elkerülhető, ha a jegybank a devizatartalék felhasználásával megtartja a forintot.

HVG Archív

MIndez a megkérdezett elemzők szerint legfeljebb csak olyan szcenárió esetén igaz, amikor kevesen veszik igénybe a lehetőséget, voltaképp csak azok, akik saját erőből képesek a végtörlesztésre, de még ebben az esetben is nagy valószínűséggel a negatív hatások dominálnak. Ekkor is kicsit szűkül a hitelezés, hiszen a lakossági banki megtakarítások csökkennek, a bankok portfóliója kicsit romlik (a legjobb adósok távoznak), emiatt kevesebb pénz jut vissza a gazdaságba. Makroszinten minden kicsit rosszabb lesz, de a helyzet kezelhető. (A jegybank interveniál a forint védelmében stb.)

Ugyanakkor a csomag legnagyobb hibája, hogy nem gondolta végig azt a változatot, mi van akkor, ha tömegével akarnak az emberek vegyes finanszírozással, saját erőből és forinthitellel végtörleszteni. Forrásaink szerint már a hitelállomány 20-25 százalékának a megmozdulása esetén súlyos következményekkel kell számolni.

A végtörlesztési akció az iránta mutatkozó kereslet intenzitásától függően eleve gyengítheti a forintot. Ha erre a forinthitel-kínálat még rá is erősít, és egyre több ügyfél dönt úgy, hogy valamilyen megoldással áttér a forinthitelre, akkor a forint védelmében a jegybank kénytelen lesz kamatot emelni. Így az, aki azért hagyja ott a devizahitelét, mert a magas törlesztőt nem tudja fizetni, könnyen azzal szembesülhet, hogy az emelkedő forintkamat miatt a forinthitele törlesztője sem lesz alacsonyabb.

Banki reakció

Nagy kérdés, hogyan reagálnak a bankok. Ha mérsékelni próbálják a veszteségeiket, akkor megkérik a forinthitelek árát. (Így várhatóan kevesebben élnek ezzel a lehetőséggel, de rájuk sütik a kartellgyanút). Viszont ha egy banki szereplő komolyan megindul a forinthitelezés piacán, akkor a többi is kénytelen lesz vele menni. Tehát könnyen felépülhet egy árfolyamkockázattal csökkentett, de továbbra is kockázatos portfólió, amiben a rosszabbul fizetők aránya magasabb lesz, mint korábban.

Az átváltás miatt a helyzeten az összes olyan bank veszít, akinek van érdemi deviza lakáshitel-állománya. Még azok is, amelyeknek nagy mennyiségben van olcsóbb forintforrásuk, és a forinthitel-versenyben akár még jól is szerepelhetnének – ám egy jó minőségű hitelállomány helyett a legjobb ügyfelek kilépése következtében jó eséllyel rosszabb portfólió marad a kezükben.

Bánkuti András

A lépés minden ellenkező kormányzati híresztelés ellenére csökkenti a hitelezést, amely a jegybanki felmérések szerint az elmúlt két évben amúgy is jelentősen visszaesett. Lesznek olyan bankok, amelyeknek a tőkeveszteségeik pótlására tőkére lesz szükségük, az anyabankok pedig elgondolkoznak majd azon, hogy érdemes-e egyáltalán ebben az országban forrást kihelyezni, amikor a kormány belenyúlhat a szerződésekbe. Vagy esetleg beszüntetik az aktivitásukat, és csak a kihelyezések mentésével foglalkoznak (zombi bankként elvegetálnak).

Orbánék ezzel tisztában is vannak, és láthatóan nem okoz nekik álmatlan éjszakákat, pedig az érintettek között fontos gazdasági-kereskedelmi partnereinknek számító osztrák és német bankokról van szó. Egy bankpiaci sokkhoz kapcsolódó bankpiaci átrendeződés pedig nem túl jó előjel egy olyan pillanatban, amikor a fél világ ég: az euróövezet válságban van, Amerika gazdasága lassul és komoly fenntarthatósági kérdőjelek övezik Kína gazdaságát is.

A pénzintézetek gazdasági közvetítő szerepét nem szabadna alábecsülni – mondta egyik bankár forrásunk. „Amikor száz egységnyi hitel az önerővel együtt létrehoz százharminc egységnyi beruházást és amikor az általa előállított érték importtartalma hatvan százalék – akkor a maradék negyven százaléknyi hazai hozzáadott érték nagyon fog hiányozni a nemzeti össztermékből, a hozzá tartozó adóbevétel pedig a költségvetésből. Ha levesszük a recessziós hatásokat, jelenleg is azt látjuk, hogy a régiós országokban visszafogottan, de működik a hitelezés. Vagyis amikor konjunkturális időszak jön, ezek az országok úgy lőnek majd ki mellőlünk, mint a nyíl. A szakadék tovább fog nőni köztünk és közvetlen versenytársaink között.”

Valójában állami a mentőcsomag?

A  sajtóban több vélemény is megjelent, hogyan kellett volna segíteni a hiteleseken (Surányi Györgyöt vagy ismét csak Róna Pétert lehetne idézni. De még az is ésszerűbb megoldás lett volna, ha a svájcifrank-állományt átváltják euróra, most, amikor a svájci jegybank az árfolyamát az euróhoz kötötte.) Az alkalmazott módszer még extrém gazdasági helyzetben is durvának számít, most pedig egyáltalán nem volt indokolt.

Ha csak kevesen élnek a végtörlesztéssel, és a károkat mérsékelni lehet, akkor is teljes joggal vonható kétségbe, hogy érdemes volt-e magánjogi szerződésekbe durván beavatkozni, felrúgva az együttműködés alapjait jelentő jogállamiságot és kockáztatva a partnerek bizalmát – ennyiért. Megéri-e, hogy keveseknek (akik nem feltétlenül szorulnának rá) egy kicsivel jobb lesz, és nekik köszönhetően egy kicsit nő a fogyasztás, azon keresztül a GDP.

Mindezeket azzal együtt kell mérlegelni, hogy könnyen bebizonyosodhat, valójában itt egy állami mentőcsomagról van szó. Ahogy azt a hvg.hu is megírta, simán elbukhat a tervezet az Európai Bíróságon, és akkor a fő ellenségnek kikiáltott bankokat az államnak kell kamatostul kártalanítania. A legfurcsább az egészben az, hogy a kormány ezzel szemmel láthatóan mindvégig tisztában volt.

A kormány mentségére egy dolgot mindenképp fel lehet hozni: ez az első, amely legalább elgondolkodott a devizahiteleseket sújtó probléma strukturális megoldásán. A gond, hogy olyat húzott, aminek nehezen mérhető a haszna, annál több a kockázata és a kára.