Azzal, hogy az Orbán-kormány szereti az erős államot, a miniszterelnök korábbi nyilatkozataiból számolni lehetett. De ha visszatekintünk az elmúlt másfél évre, sokan biztosan meglepődtek, milyen tartalmat kaptak ezek a kijelentések a gyakorlatban. Az erős állam víziója az igazságszolgáltatástól kezdve a hatósági felügyeleten át az állam gazdasági szerepvállalásáig szinte valamennyi területen megjelent – retorikában és valós, nagyon is konkrét tettekkel.

A gázártól a Közgépig

Határozott igény mutatkozott a természetes monopóliumok piacának újraszabályozására, az állam hatósági szerepének kibővítésére (áram, gáz és távhő után a víz és a kommunális hulladék egységes kulcsok szerinti árazása). Bevételszerzési igénnyel az állam kiterjesztette csápjait olyan területekre, amit eddig a piaci szolgáltatók uraltak: elég az étkezési utalványok új szabályozás szerinti állami, a hulladékhasznosítás állami-önkormányzati vagy a közterületi parkolás önkormányzati piacára gondolni.

Az Orbán-kormány adott esetben (lásd: dohány-kiskereskedelem) állami koncessziós jogot teremtett és kíván bérbe adni – a fiatalok védelmében megfogant törvényi szabályozás egyben szintén plusz állami bevételt szül. A negyedik mobiltenderen várhatóan befutó állami tulajdonú mobilszolgáltató, amellett, hogy piaci igényeket szolgál ki, az e-közszolgáltatások bonyolítását is megkaphatja (e-útdíj, e-buszjegyek/bérletek).

Az orbáni állam „büntet” is: szankciói (pl. a különadók, a végtörlesztés vagy a magán-nyugdíjpénztári „einstand” az „extraprofit”, illetve „a nyugdíjpénzek elherdálása” miatt) az Európai Bizottság vizsgálatainak tárgya. Az új kormány erős állama nem utolsósorban helyzetbe hoz egyes hazai vállalkozásokat (CBA, Közgép stb.), sőt, maga is vállalkozói babérokra tör: az utóbbi körben a legnagyobb talány minden bizonnyal a Rábában szerzett meghatározó többségi tulajdon.

Távol-keleti, centralizáló, neoliberális vegyes felvágott

Az Orbán-kormány államfelfogása több elemből építkezik – mondta a hvg.hu-nak Pogátsa Zoltán, a Nyugat-Magyarországi Egyetem docense. A közgazdászt a távol keleti fejlesztő állam modelljére emlékezteti, hogy a kormány a nagyvállalati szektor egyes részeit vagy szereplőit kiemelten támogatja, és mindezt erős patrióta szemlélettel teszi („a nemzeti bajnokok megerősítése”: Mol, Magyar Villamos Művek, Rába). Abban viszont szerinte mindenképp különbözik a kínai vagy a szingapúri modelltől, hogy nálunk a tudomány-, innovációs, illetve oktatáspolitika támogatása marginális.

Pogátsa szerint az orbáni állam működtetésére még az is jellemző, hogy a központi közigazgatás sok esetben elveszi az autonóm civil, önkormányzati és állami szereplőktől egy-egy részterület irányítását és néhány csúcsminisztériumon keresztül a központi kormányzat szervez meg szinte mindent. Szerinte ez az erőteljes centralizáció mindenképp fontos eleme az orbáni adminisztrációnak. A közgazdász úgy látja, hogy nyomokban láthatóak a neoliberális amerikai republikánus modell elemei is: mindez az egykulcsos adó, a csökkentett bürokrácia (dereguláció) vagy a szociális kiadások lefaragása kulcsszavakon érhető legjobban tetten.

A versenyképességet nem segítő támogatások

Papp József, a Corvinus Egyetem Vállalkozásfejlesztési Intézetének docense szerint meglehetősen bizonytalan, hogy azokon a területeken, ahová az állam mint szolgáltató újonnan benyomul (mint például a hulladékgazdálkodás vagy a dohány-kiskereskedelem), az általa szervezett szolgáltatás minősége jobb lesz-e. A közgazdász ezt kevéssé tartja valószínűnek, ami szerinte következik abból is, hogy a feladatellátással megbízott szereplőket nem a piaci verseny rostálja, hanem már magát a kiválasztást is egy végletesen centralizált intézményi rendszer vezényli le. Ráadásul a nyílt közbeszerzés nélküli eljárások száma is magas, ami szintén ezt a véleményt erősíti.

Papp szerint problémás az is, ahogyan az állam a kiválasztottakat támogatja: a közgazdász szerint a forrásokat jóval nagyobb arányban kellene legalább részben visszterhesen osztani, ahogy azt bankok, kockázati tőketársaságok vagy hitelgarantálók teszik – a kedvezményezettek is inkább érdekeltek lennének a pénzek hatékonyabb felhasználásában.

Papp úgy véli, ezzel sokkal hatékonyabb lenne a források elosztása, míg eddig inkább az volt látható, hogy szűk kedvezményezetti kört hoz helyzetbe a mindenkori kormányzat. Az állam fenntartási költségei is jelentősen csökkenthetőek lennének, ha a kiválasztást rábíznák a piacra – a magas működési költségek is a fejlesztési célú forrásokat apasztják. A közgazdász szerint az államnak alapvetően azzal kéne csak törődnie, hogy kedvező gazdasági környezetet teremtsen, melyben az infláció és a kamatok alacsonyak, az államadósság pedig csökken.

Muraközy: kiszolgáltatva a politikai ciklusnak

Muraközy Balázs, az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont , Makrogazdaságtan és növekedés kutatócsoportjának tudományos munkatársa szerint az állam monopolista törekvései leginkább a nagy belső piaccal rendelkező országokban tűnhetnek sikeresnek, de a közgazdász szerint még Oroszországban és Kínában is nagy a veszélye annak, hogy a helyzetbe hozott cégek az állami, szabályozói hátszélre felfeküdve túl nagyra nőnek, és a maguk sikere érdekében végül torzítják a gazdaságpolitikát.

Az államkapitalizmus korlátai

Az Economist legutóbb hosszan foglalkozott a mai államkapitalizmus jellemzőinek ismertetésével és korlátaival. A gazdasági hetilap szerint a kínai, brazil vagy orosz államkapitalista törekvések messziről nézve roppant eredményesnek tűnnek, ezeknek az országoknak a nagy állami vállalatai jelentős piaci pozíciókat építettek ki. Ezek az új nemzeti bajnokok modern vállalati struktúrát hoztak létre, nem olyat, mint ami a '60-as, '70-es években a kritika tárgyát képezte. Sikerük részben annak is köszönhető, hogy fejlődő gazdaságokban működnek, és ezért kisebb problémát jelent, hogy nem annyira jók az innovációban, mint a magánvállalatok. Az Economist szerint a maláj olajtársaság vagy a Gazprom közel sem tudna olyan sikeres lenni egy fejlett gazdaságban, mint „odahaza” – és jóval hamarabb kiütköznének az innovációs, beruházási korlátaik, mint a fejlett piaci körülmények között.

A közgazdász úgy látja, Magyarországon valóban vannak olyan piacok, amelyek nem működtek jól. Ezek a problémák azonban gyakran a rossz szabályozásból vagy épp a túlzott állami szerepvállalásból fakadtak. Ha az állami szabályozó kapacitása nem megfelelő, mert például nincs elég szakértelem, akkor inkább a szabályozó hatékonyság növelése jelent megoldást, és nem az állami vállalatok létrehozása. „Az erőből levezényelt átalakításoknak mindig az a veszélye, hogy az efféle közszolgáltatásokat nyújtani képes szereplők leginkább a politikai ciklusoknak, a hatalomnak vannak kitéve, és teljesen háttérbe szorulhat a piaci racionalitás is, aminek jellemzően a beruházások látják kárát” – mondta Muraközy.

Hozzátette: fontos, hogy az állami szerepvállalásnál meg kell különböztetni azt, amikor az állam egy természetes monopóliumot üzemeltet, attól, amikor egy elvben versenyző piacra lép be. Miközben az előbbi mellett szólnak érvek, az utóbbit általában nehéz megindokolni. Az étkezési utalvány rendszerének átalakítása jó példa arra, amikor az állam egy oligopol piacot alakít át mopóliummá, voltaképp a közvetítői jutalék megszerzéséért. "A negyedik mobilszolgáltató megjelenése esetében nagy a kockázata annak is, hogy a szabályozó torzíthatja a versenyt az új állami szereplő javára. Amellett, hogy nehéz megindokolni, miért kell erre a célra felhasználni az adófizetők pénzét' - mondta Muraközy Balázs.

Nem államosítás - korrekció

Fodor István, a Budapesti Városüzemeltetési Központ elnöke, az Ericsson Magyarország korábbi elnöke szerint természetes monopóliumhoz fűződő közszolgáltatást - mint pl. a lakossági víz- vagy gázszolgáltatás - privatizálni hiba volt. Ebből adódóan ennek megszüntetése véleménye szerint nem államosítás, hanem korrekció. Itt arra kell szerinte figyelni, hogy az állam jó gazda legyen. Ha ez a korrekció megtörténik, akkor arra kell figyelni, hogy az állam jó gazda legyen, mert sajnos ez még nem törvényszerű.

Fodor szerint az állam társadalmi és szociális megfontolásai más szabályozást is lehetővé tesznek, nem csak piacit: az alkohol, a dohány és a szerencsejáték szerinte olyan speciális területek, ahol a kormány érvényesítheti speciális érdekeit (például az egészségügyi szempontok felülírhatják a pusztán gazdasági érdekeket). Így szerinte az új dohány-kiskereskedelmi elvek bevezetése sem problémás.

A Budapesti Városüzemeltetési Központ elnöke ugyanakkor leszögezte, hogy a társadalom jobbléte érdekében meghirdetett struktúraváltások (energetikai hatósági árazás, dohánypiac újraosztása, devizahitelek újraszabályozása stb.) csak akkor tudnak elég világosan teljesülni, ha a kormányzatnak semmiféle beleszólása nincs az állami vagy az állam által helyzetbe hozott cégek szakmai kérdéseibe.