Hiába hirdette meg Orbán Viktor a 2010-es kormányprogramban, hogy az uniós források „hasznos, gyors és egyszerű felhasználásával” pörgeti fel a gazdaságot, két év után is csak ezt a célkitűzést ismételgetik különböző változatokban az uniós támogatások illetékesei. Legfeljebb annyi változott, hogy most már leginkább a gyorsítás lenne a lényeg, ugyanis a jelenlegi forrásfelhasználási tempónkkal több ezer milliárd forint felhasználatlan maradhat az uniós támogatásokból, ami nagy kár lenne a magyar gazdaságnak.

A kormány még tavaly ősszel is optimista volt, és az idei költségvetés tervezésekor azzal számolt, hogy 2012-ben nagyságrendileg 1400 milliárd forint uniós forrást pumpál a gazdaságba, de Matolcsy György május elején már arról beszélt, „baj van” az uniós forrásokkal. Ez nem meglepő, tekintve, hogy szakértői becslések szerint egy ekkora összeg kifizetéséhez hetente minimum 30 milliárd forint uniós támogatásnak kellene eljutnia a pénzek felhasználóihoz, ezzel szemben a jelenlegi heti átlag nagyjából 16,5 milliárd.

A kormányfő többek között a források felhasználásának gyorsítását várja el új jobbkezétől, Lázár Jánostól is

MTI / Rosta Tibor

Így az sem valószínű, hogy el tudjuk érni Orbán Viktor célját, mely szerint a 2007-2013-as uniós költségvetési ciklusból a Magyarországnak lehetővé tett támogatások legalább 95 százalékát el kell juttatni a magyar gazdaságba (arra, hogy ez a miniszterelnöknek mennyire fontos ügy, utal az is, hogy a Miniszterelnökség új államtitkára, Lázár János fő feladataként jelölte meg a források felhasználásának gyorsítását). Valószínűbb viszont, hogy csupán 70 százalékos arányban tudjuk lehívni az EU-forrásokat, feltéve, hogy nem következik be az a "radikális, az uniós fejlesztések folyamatában minden szereplőt érintő szemléletváltás”, amit korábban Essősy Zsombor, a MAPI Magyar Fejlesztési Iroda Zrt. vezérigazgatója sürgetett.

Menthetetlen

Ez egy „neverending story”, a rendszer gyógyíthatatlan – mondta a hvg.hu-nak a pályázati rendszer szabályait, működését és a kifizetések menetét jól ismerő, neve elhallgatását kérő forrás, aki ugyanakkor hangsúlyozta, már nem lát rá az ügyek alakulására. Két éve az új kormány még könnyen kijavítható hibának látta a bürokratikus rendszert, és a kormányprogram egyszerűen csak úgy fogalmazott, „megdöbbentő, hogy bürokratikus akadályok miatt nem kerülnek bele a magyar gazdaságba az önmagukban is jelentős keresleti tételt jelentő uniós források”.

Azóta történtek egyszerűsítések, itt-ott javult a hatékonyság, de az állami gépezet úgy működik, hogy hiába egyszerűsítünk, egy idő után újabb bonyolult problémákat termel ki a rendszer – mondta a forrás, aki szerint a kormány és a fejlesztésre kinevezett vezetők szándéka jó volt, a szakértelemmel sem volt probléma, de az áttörés nem következett be.

Az uniós támogatási igények elbírálása, kiosztása és ellenőrzése az érdekellentéteknek olyan bonyolult hálójában zajlik, amelyben gyakorlatilag minden szereplőnek más az érdeke. A politikus odahat a pályázat kiírójára, hogy az általa preferált területnek, önkormányzatnak, cégeknek jusson a támogatás, miközben az Európai Bizottság szakmai megalapozottságot vár el és visszafizetteti a pénzt, ha rájön a csalásra. Emellett egyszerre több minisztérium különböző szempontok és érdekek mentén alakítja és befolyásolja a pályázati rendszer, a kifizetések és az ellenőrzés működését.

Ide tartozik a rendszer egyik látványos fogyatékossága: a fejlesztési feladatoknak jellemzően nincs egyetlen, kinevezett gazdájuk, egyszerre köze van hozzájuk a Nemzetgazdasági Minisztériumnak, a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnak, az Emberi Erőforrások Minisztériumának, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek és még több kisebb közreműködő szervezetnek. Olyan ütközések ezek, amiben „szép lehetsz, de okos nem” – érzékeltette a helyzetet a forrás.

Miért van ez így?

Egyes vélekedések szerint az Orbán-kormány az uniós pénzek felhasználásának lassúságát nem a rendszer ellenállásának, hanem leginkább magának köszönheti. Hiszen megalakulása után egy évig gyakorlatilag szünetelt a pályáztatás, és csúcsra járt a reformok ígérgetése. Végül a kormány lényegi változtatások nélkül újraindította a leállított pályázatokat. Ezt az értelmezést a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség vezetője májusban határozottan elutasította, de az eddigi eredményből jól látható, hogy a kormány az említett jószándékkal és szakértelemmel sem tudott megbirkózni a feladattal.

Ennek az esetlenségnek példája az a tavaly decemberi, gyorsításról szóló kormányhatározat is, amely szigorú, általában egy-két hónapos határidőkkel szedte volna ráncba a szétcsúszott pályázati rendszert és az érte felelős minisztereket. A kezdeményezésnek azonban a határidőkre semmilyen látható eredménye nem volt.

Önerő sincs

Egy másik alapvető dilemma, ami alapjaiban lehetetleníti el a források felhasználását, hogy sok esetben sem a települések, sem az érintett vállalkozások nem rendelkeznek a szükséges finanszírozási forrással, miközben a projektek beindításához tőkére, de minimum előlegre lenne szükség. (Eddig az önkormányzatok az EU-s fejlesztések esetében két finanszírozási mód közül választhattak, ezek: az utófinanszírozás vagy a szállítói finanszírozás.) Ezt különösen súlyosbítja, hogy a bankok gyakorlatilag teljesen leállították a hitelezést.

Ezen a helyzeten segíthet a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség legújabb ötlete, mely szerint harminc százalékos szállítói előleg bevezetésével gyorsítaná fel az önkormányzati projektek végrehajtását, és így az uniós források lehívását – mondta a hvg.hu-nak Essősy Zsombor. Az ötlet szerint egyrészről a projektek megvalósításában részt vevő vállalkozások számláit – pontosabban: azok támogatásból finanszírozott részét – közvetlenül az állam fizeti ki, így a cégek (a pénzmozgást köztes szereplőként lassító önkormányzatok kihagyásával) gyorsabban és biztosabban jutnak a pénzükhöz. Másrészről az uniós forrásból a vállalkozások számára kifizetett előleg kvázi hitelként, a vállalkozás likviditását közvetlenül támogató eszközként funkcionál (szemben az eddigi gyakorlattal, ami kizárólag a pályázó önkormányzatok számára tette elérhetővé az előleget).

Ugyanakkor kérdés, hogy pontosan milyen lesz a cégektől elvárt biztosítékok rendszere. A túl gyönge kontroll azzal a veszéllyel járhat, hogy akadnak majd vállalkozók, akik eltűnnek az előleggel, ugyanakkor a túl szigorú kötelezettségek ellehetetleníthetik a konstrukció gyakorlati alkalmazását – mondta a MAPI Magyar Fejlesztési Iroda Zrt. vezérigazgatója.

Csúsznak a kifizetések is

A szállítói előleg a rendszer egy másik gyengességén is javíthatna, mégpedig a teljesített projektek kifizetésének csúszásán. Nagyon sokszor előfordul ugyanis, hogy a cégek, amelyek uniós forrásokból megvalósuló projektekben vesznek részt kivitelezőként hónapok, sőt évek múlva kapják meg a pénzüket. Ez sok esetben olyan komoly összeg, hogy a csúszás a cég túlélését veszélyezteti. Tegyük fel például, hogy egy építőipari cég 100 millió forintos végösszegű óvodafelújítást nyer egy önkormányzatnál. A pályázat szállítói finanszírozású, vagyis leszámítva a tervezett hasznot a cégnek nagyjából 90 milliót elő kell teremtenie anyagköltségre, munkadíjra, hogy felújítsa az óvodát. Azután vár, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség küldje a pénzt, de nem küldi – illusztrálta a helyzetet Harsányi Gábor, a Goodwill Consulting Kft. ügyvezető igazgatója.

Kilátó Bodrogkeresztúron, magassága 40 centiméter

Deák Tamás

A pályázatíró cég ügyvezetője Harsányi Gábor szerint a pénz azért nem érkezik meg, mert „nem felkészült a rendszer”. A Goodwill Consulting Kft. ügyvezetője szerint általában nem is az NFÜ-nél, hanem a pályázat lebonyolításával megbízott közreműködő szervezeteknél akadnak el az ügyek. Ilyen rossz hatékonysággal működő állami szervezet Harsányi Gábor szerint például a foglalkoztatási, oktatási és nevelési programokkal megbízott ESZA Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft., a környezetvédelmi és energetikai pályázatokat kezelő Energia Központ Nonprofit Kft. vagy a vidékfejlesztési pályázatokat menedzselő Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal. Vannak azonban üdítő kivételek is, a gazdaságfejlesztési pályázatokat kezelő Magyar Gazdaságfejlesztési Központ (MAG) Zrt. például jól teljesíti a kifizetéseket – mondta az ügyvezető.

Az ellenőrző szervezetek részéről ugyanakkor szintén jogos indok, hogy a kifizetések azért csúsznak, mert valóban rendkívül bonyolult egy projekt elszámolása. Leegyszerűsítve úgy lehet ezt elképzelni, hogy amikor vége egy projektnek, akkor az ellenőrző szervezethez beküldenek „fél köbméter” számlát, amit végig kell nézni egyenként, le kell ellenőrizni – mondta el a folyamat nehézségeit jól ismerő egyik forrásunk. Ilyenkor gyakran kiderül, hogy hiányoznak számlák, így következik a hiánypótlás, több körben, és amíg ez nem zárul le, a pénzt nem lehet utalni. Emiatt gyakran az ellenőrzőt hibáztatják, és az is megszokott, hogy a csúszás miatt a kedvezményezett politikus ismerőse kezd panaszkodni, és megfelelő helyeken próbálja gyorsítani az ügymenetet.